"Újra itt vagyok a második hazámban."- Rhoda Scott karácsonyi show-ja kirobbanó siker  

A Hammond-orgona „mezítlábas” királynője, RHODA SCOTT különleges karácsonyi műsorral ajándékozta meg hazai rajongóit szenteste előtt egy nappal, dupla adagban. A koncertek előtt exkluzív interjút adott a művésznő a zene.hu-nak.
 

A New Jersey-ben, egy lelkipásztor és egy zongorázó édesanya lányaként született RHODA SCOTT az egyházban nevelkedett, a zenét az anyatejjel szívta magába. A közel három évtizede Franciaországban élő orgonaművész mindvégig hű maradt gyökereihez, így muzsikáját mélyen áthatja az afro-amerikai vallási zene, azaz a gospel és a spirituálék világa.

Ebből állított össze a magyar közönségnek egy különleges, ünnepi műsort, amellyel maradandó élményt szerzett a december 23-án, a RaM Colosseumba látogató nézőknek, köztük Czeizel Endrének és Varnusz Xavérnak, akivel idén áprilisban rendeztek Orgonák csatája-koncerteket. A nagy érdeklődésre való tekintettel dupla dózisban – egy délutáni és egy esti előadás keretében – varázsolta el közönségét a kortalan orgonadíva. 

Ajánlunk egy jó koncertet!

A koncertek előtt a zene.hu lehetőséget kapott egy exkluzív interjúra, amelyet – a nyelvtanulóknak kedveskedve – magyarul és angolul egyaránt közlünk.

Az interjút pedig a koncert beszámolója követi.

—    Hazajött Magyarországra, hogy karácsony előtt fellépjen. Mitől érzi magát ilyen közel a magyarokhoz?
—    Amikor először fedeztem fel Magyarországot, nagyon pozitív sokk ért. Sok, különböző tapasztalatot szereztem itt. Azóta kötődöm Magyarországhoz. A magyarok nagyon muzikálisak. A 70-es években Kelet-Németországban játszottam: minden olyan szomorú volt, persze okkal. Aztán eljöttem Magyarországra, ahol jót buliztunk, jó volt a hangulat, viccelődtünk, stb. Kíváncsi voltam, miért boldogok. Úgy gondoltam, a magyar nép miatt: erősek és művésziek.

—    Az ön muzsikája az afro-amerikai gyökerek, a klasszikus zene és természetesen a saját lelkének kiváló keveréke. Emellett nemcsak zenél, hanem tanítja is azt. Mit jelent önnek a dallam világa? Hogyan vélekedik a zene gyógyító erejéről?
—    Biztos vagyok benne. A zene olyannyira fontos számomra, hogy természetesnek veszem, amit amúgy nem kellene. Éltető részem, amiről nem tudom elképzelni, hogy ne legyen az életemben, az agyamban. Így zenével élek.

—    Több műfajban tevékenykedik. Melyik a kedvence? Otthon például mit hallgat?
—    Sok gospelt hallgatok, gospelt Richard Smallwood előadásában. Ez a fajta zene egyenesen a szívembe árad. Viszont időnként a szükségét érzem klasszikus zene, például Richard Strauss, Mahler-szimfóniák hallgatására; szeretem Bartók kis darabjait zongorán játszani. Mostanában nagyon sok dzsesszt hallgatok, mivel ilyen irányú kutatást végzek. Csodálatos. Először azt hittem, nem fogom kedvelni, most azonban imádom.

-    Mit takar ez a kutatás?
-    A New Jersey-i Rutgers Egyetemre járok, ahol dzsessztörténetet, a dzsesszkutatás módját tanulom. A dzsessz történetét pontosan nem írták még le eddig. Az ugyanebben a programban résztvevőkel folyamatosan kutatjuk a dzsesszt és a korai zenét. Ez több mint érdekes, ez már szenvedély.

—    Hogyan tölti a karácsonyt (család, főzés, ének)?
—    Általában nagy karácsonyi vacsorát főzök, de az idén különleges a helyzet: a gyermekeimmel leszek, és a karácsonyestét a fiam és új felesége otthonában ünnepeljük. Nem fogok főzni, de alighanem játszom valamit.

—    A szemei az örömtől és kedvességtől ragyognak. Honnan ered ez az energia?
—    Erre én is kíváncsi vagyok. [felnevet] A zene végigkíséri az életemet. Valószínűleg a boldogság iránti hajlammal születtem. Része annak, hogy zenével, természetes derűlátással, hittel születsz. Ez fontos, és segít.

—    A teljesség felé vezető úton hol tart? Az egészségen és boldogságon kívül mit kívánhatok önnek, hogy odaérjen?
—    Szeretnék folyamatosan fejlődni. Azt gondolom, mindenkinek arra kell törekednie, hogy jobb emberré váljon. Biztos vagyok benne, hogy nem szentként végzem, de ameddig csak lehet, szeretnék fejlődni, jobb emberré válni. Alapvetően egy állandó folyamat egészen a végéig a tanulás és gyarapodás érdekében megpróbálni egészséges életet élni. Nem azt mondtam, hogy a keserű végig. [felnevet]

Elérkezik az esti előadás. Sárközy Anita néhány dal erejéig próbálja bemelegíteni a nézőket, de az ősrobbanás Rhoda Scott színpadra lépésével következik be. Vele érkezik amolyan karácsonyi meglepetésként zenésztársa, La Velle, a gyöngykezű, gyémánttorkú dzsesszzongorista-énekes fenomén. Egy bevezető spirituálé után a Csendes éj különleges változata – Scott franciául, La Velle angolul, míg Sárközy Anita magyarul énekli – egy háromnyelvű katarzisban teljesedik ki.

A 4 Akkord Show Kórus érdekes választásnak bizonyul, hiszen a magyar fiatalokból álló formáció – a tenor szólamot például a leginkább a Fool Moon vokálegyüttesből ismert Mészáros Tamás erősíti – dúsítja a produkciót, amely közreműködésével seperc alatt megteremtődik az igazi gospeles, templomi hangulat. A lelki simogatásra kiéhezett közönség hosszú, erős tapsokkal fejezi ki tetszését. A Get On Board, a Go, Tell It On The Mountain, majd az Amazing Grace mint a lélektisztítás legnemesebb eszközei hatolnak mélyre.

Méltó ráhangolódás ez a Jézus születéséről megemlékező ünnepre, amely a RaM Colosseum falain kívülre zárja a plázák nyüzsgő, ajándékbeszerzési küldetésen lévő tömegét. Itt Isten bárányai simogatják egymás szívét-lelkét. A képzeletbeli fenyőfa boldogsággömbökkel ékesedik.

A Swing Low, Sweet Chariot újabb tradicionális spirituálé, amely tovább emeli az energiaszintet.

Az Úr mezítlábas nagykövete, valamint a bődületes énekhanggal megáldott zongorista az istenáldotta torkából áradó gyönyörűséggel töltik be a teret.

A műsort többszörös vastaps szakítja meg újra meg újra.

Az I Know I’ve Been Changedet La Velle a cappella kezdi, aminek hatására a nézőtéren található összes létező szőrszál az izgalomtól égnek áll. Természetesen Scott is átengedi magát az élvezetes játéknak: nemegyszer úgy szánt végig hangszerén, mint az elvetemült mosónő a mosódeszkán; mégis tökéletes harmónia és hangzás bizsergeti füleink receptorjait. Természetes fenségesség árad a színpadról. Kell ennél szebb ajándék?

Eljött az idő, hogy a közönség is dalra fakadjon. A Kodály-módszert tanulmányozva, Scott felfedezte a magyarok muzikalitását, azt, hogy mennyire szeretnek énekelni, így a Kumbaya a nézők alkotta ideiglenes, ám annál lelkesebb kórussal karöltve kel életre.

A következő dal La Velle improvizatív játékával kezdődik, majd Scott folytatja a Pásztorok, pásztorokkal magyarul. A közönség imádja. Én is imádom. Nem lehet nem imádni.

A mellettem lévő néző megjegyzi, miszerint „Milyen természetes emberek.” Egyszerűen élvezik a játékot, az összjátékot, együtt vannak, együtt vagyunk, megvalósul az az Egy-ség, ami a szeretet ünnepének legnagyobb üzenete.

A közönség állótapssal fejezi ki tetszését, s esze ágában sincs hazaengedni a tapsot magyarul megköszönő orgonaművészt és zenéstársait.

A ráadásban a When The Saints Go Marching In és a White Christmas/Pársztorok, pásztorok már-már az eufória állapotát idézik elő.

A koncert kihagyhatatlan, felejthetetlen, mennyei mivoltát tovább fokozza Scott alázata, a nagyon is szeretető személyisége, valamint a professzionális előadás mesterfoka.

Olvasd el az eredeti, angol nyelvű beszélgetést!

—    You are coming home to Hungary to perform just before Christmas. Why do you feel close to the Hungarian people?
—    When I first discovered Hungary, it was a very positive shock. I went through so many different experiences here. Ever since I feel that I’m connected to Hungary. First of all, Hungarians are very musical. In the 1970’s I had played in East Germany. Everything was so sad. They had a reason to be sad. Then I came to Hungary, and we were having a party, a really good time, telling jokes and everything. I wondered why they could be happy. I thought it was the Hungarian people. They are strong and artistic people.

—    Your music is a fine mixture of Afro-American roots, classical music and, of course, your own spirit. Also, you’re not only making music, but teaching it. What does the world of melody mean to you? What do you think about its healing powers?
—    I am sure of that. Music is so important for me, I just take it for granted which I shouldn’t. It’s such a vital part, I just can’t imagine music being taken out of my life, my brain. So, I live with music.

—    You are involved in different styles of music. Which is your favorite? What do you listen to at home for example?
—    I listen to a lot of gospel, to Richard Smallwood singing gospel. This music really goes straight to my heart. But from time to time, I feel the need to listen to classical music like Richard Strauss, Mahler symphonies, I like to play the little pieces by Bartók on piano. Right now I’m listening to a lot of early jazz, because I’m doing research on it. It’s wonderful. I didn’t think I liked it at first, and now I love it.

—    What does this research mean?
—    I’m going to Rutgers University, and study the history of jazz, as well as how to research about jazz. The history of jazz has not really been definitely written yet. Along with the other researchers in the same program, we’re doing ongoing research about jazz and the early music. It’s more than interesting, it’s passion.

—    How do you spend the holidays (family, cooking, singing)?
—    I used to cook a big Christmas Eve dinner, but this year, it’s kind of special: I’ll be with my children, and we’ll celebrate on Christmas Day in my son and his new wife’s home. I won’t cook, but I’ll probably play something.

—    Looking into your eyes, they are sparkling from joy and kindness. Where does this energy come from?
—    I wonder. [laughs] I think music has gotten me through most of my life. I was probably born with a tendency to be more happy than not happy. It’s a part of being born with music, with natural optimism, with faith. This is important. It helps.

—    Where are you on your way towards completeness? What may I wish you beyond health and happiness to get there?
—    What I would like to do is just always make progress. I think that all one’s life you need to strive to be a better person. I’m sure I won’t be a saint before I finish, but I would like to improve myself and be a better person as long as I can. Normally, trying to be in a reasonable state of health in order to learn, to grow, is an ongoing thing right until the very end. I didn’t say the bitter end. [laughs].

- Aigner Ivan -

[2011.12.25.]