Budapesten járt a világhírű Glenn Miller Orchestra

Izgalmas és humoros műsorral bűvölte el magyarországi közönségét a Wil Salden nevével fémjelzett Glenn Miller Orchestra a Budapest Kongresszusi Központban. A hamisítatlan amerikai big band hangzás nagymesterei az eredeti Glenn Miller muzsikák mellett Count Basie, Woody Herman és Ella Fitzgerald dalokkal varázsoltak ’40-es évekbeli, tengerentúli hangzást Budapestre.

Glenn Miller amerikai jazz-harsonás, zeneszerző szakmai karrierje öt év alatt az egész világ big band kultúrájára nagy hatást gyakorolt. Neve hamarosan a szving muzsika egyik amerikai védjegyévé vált, jazz-nagyzenekara pedig teltházas koncerteken szórakoztatta a közönséget. A Glenn Miller Orchestra dalait 1939-ben kezdték játszani a rádiók, az In The Mood, A String of Pearls, vagy a Moonlight Serenade a legismertebb slágerek közé tartozott. A fényes karriernek sajnos hamar vége szakadt, amikor Glenn Miller 1944-ben - máig tisztázatlan körülmények között - repülőszerencsétlenség áldozata lett. Halála után egykori zenésztársai gondoskodtak arról, hogy Glenn Miller hagyományai fennmaradjanak, nekik köszönhetően neve ma is egyet jelent a vérbeli szving muzsikával.

Januárban Wil Salden vezetésével Magyarországra érkezett az amerikai hagyományokat követő Glenn Miller Orchestra. Koncertjük valóban azt a hangulatot hivatott tükrözni, mely az 1940-es évek koncertjein uralkodott. Pregnáns játék, angol humorral előadott konferansz és milliméter pontossággal megkomponált koreográfia jellemzi a professzionális zenekar előadását. Megjelenésük precíz eleganciával gondoskodik arról, hogy a néző egy pillanatra se vegye le szemét a zenekarról. Egységes uniformis - fekete öltöny, régimódi csokornyakkendő - sugározza a tökéletesen összeszokott zenekar együttműködését, a színpadi egység képétől csak Wil Saden tér el némileg fehér zakójával. Ez természetesen kifejezetten előnyös, ha az ember a konferanszié, a karmester, illetve a zongorista szerepét is betölti.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

A zenekar a hagyományos big band felállást követve 2 alto-, 2 tenor-, illetve 1 bariton szaxofon, 4 pozan, 4 trombita és a zongora-bőgő-dob ritmusszekció összetételéből áll. Szembetűnő a big band tagjainak korosztályi összetétele, hiszen a húszas éveik elején járó trombitástól a hatvan éven túli Wil Saldenig minden generáció képviselteti magát. Lendületében mégis harmincas átlaghoz hasonlíthatnánk a Glenn Miller Orchestrat. Dinamikailag kifinomult, pontos játéktól övezett koncertjük egyik kimagasló eleme az impozáns elrendezés, illetve az improvizációk forgatókönyv szerinti menete. A szólók esetében ugyanis - a hazánkban megszokott előadásoktól eltérően - az improvizáló muzsikus minden esetben a színpad elejére készített mikrofonhoz sétál, majd rövid szólója után visszatér helyére. Rövid szólók, mert náluk így szokás. A Glenn Miller Orchestra improvizációs körei nem az egyéni „megfejtésekről” szólnak. A szólók időtartama lényegesen elmarad a megszokott, néha több percen át tartó improvizációktól. Pár ütemes előadásuk mégis magával ragadó és letisztult. Némelyik szólónál olyan sound-nak lehetünk tanúi, amelyet az ember élete végéig képes volna hallgatni.

Kellemes meglepetés az énekesnő, Ellen Bliek, aki talán még harminc éves sincsen, hangja azonban a vérbeli jazzistákét is megközelíti. Érdekes hasonlat, de valahogy mégis Billie Holiday és Norah Jones ötvözete jut eszembe a hangjáról. A zenekar többi tagjától sem áll távol az ének, a Moonlight Serenade című dalban például a fúvósok egy része hirtelen énekessé alakul és csodás, többszólamú előadásban részesíti a jelenlévőket.

Fontos megemlíteni, hogy a tökéletesen kidolgozott koreográfia mellett a zenekar nagy hangsúlyt fektet a jól működő színpadi kommunikációra is. Azok a dalok, amik megkövetelik Wil Salden vezénylését minden esetben olyan koreográfiát követnek, melyben a zenészek mindegyike a zongorista Salden felé fordul. A néző első ránézésre talán észre sem veszi, hogy a „táncoló” szaxofonsor elfordulása a forgatókönyv eleme, mely az elengedhetetlen vezénylés részét képezi.

A Glenn Miller Orchestra koncertjén tehát egy olyan színvonalas előadás részesei lehettünk, melyben a főszerepben álló zene mellett a produkció minden eleme akkurátus munka eredménye, így aztán a zenekar valóban méltó utódja a big band történelem kiválóságainak.

- Fülöp Dóra-  
Fotó: Barta Imre

[2012.01.29.]