Ifj. Harangozó Gyula balettművész: "Dupla öröm számomra a Kossuth-díj"

A magyar táncművészet a 70-es években nagyobb súllyal volt jelen a nemzetközi színtéren, mint ma. Sokat segítene a művészeti ág nemzetközi pozicionálásában, sőt itthon is, ha a szakma nem húzna szét, hanem összefogna, koncentrálná az erejét - mondta az MTI-nek ifj. Harangozó Gyula, akit a nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjjal tüntettek ki. 

Harangozó Gyula balettművész, koreográfus, érdemes művész a klasszikus és kortárs balettrepertoár szinte valamennyi jelentős férfi főszerepének emlékezetes megformálásáért, a magyar táncművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért, rendkívül sikeres koreográfusi, társulatépítői és irányítói tevékenysége elismeréseként részesült Kossuth-díjban. Az elismerést szerdán a Parlamentben felesége vette át, ifj. Harangozó Gyula ugyanis Tallinnban dolgozik a Hófehérke és a 7 törpe című balettjének zenefelvételén.

"Dupla öröm számomra az elismerés. Gyakran nézegettem édesapám, Harangozó Gyula táncművész és koreográfus Kossuth-díját, mert a díj mappája volt édesapám íróasztalának a főhelyén. Azt hiszem hazánkban arra még nem volt példa, hogy apa és fia is elnyerte volna" - mondta el telefonon az MTI-nek.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

A Hófehérke és a 7 törpe sikerdarab, Tallinnban már öt éve műsoron van és júniusban Budapesten is visszakerül az operaházi repertoárra. Március 24-től pedig nyolc alkalommal a klasszikus Petipa-balett, a Don Quijote is látható az Ybl-palotában, amelyet ugyancsak ő állított színpadra.

A világjáró táncos és koreográfus tíz évig a Magyar Nemzeti Balett, majd öt éven át a Wiener Staatsoper és a Volksoper balettigazgatója volt. Úgy véli, a magyar táncművészet a 70-es években nagyobb súllyal volt jelen a nemzetközi színtéren, mint ma. Sokat segítene a művészeti ág nemzetközi pozicionálásában, sőt itthon is, ha a szakma nem húzna szét, hanem összefogna, koncentrálná az erejét.

"Ahogy egykoron a futballban, úgy a táncművészetben is sok helyen tőlünk lesték el a képzési módszereket, hiszen a magyar iskola egyesítette a legjobb - orosz, francia, olasz - hagyományokat. Manapság a jelentős külföldi táncakadémiákon sokkal jobb anyagi feltételek mellett dolgoznak, a legnevesebb mestereket is meg tudják fizetni, következésképp eredményesebbek. De nem csak pénzről van szó, a felsőoktatási törvény konfekciózakót húz a Táncművészeti Főiskolára, nem veszi figyelembe a művészképzés sajátosságait. A párizsi operaház balettiskolájában és másutt is erre tekintettel vannak" - fogalmazott.

Nem balettet szeretne csinálni, hanem... 

Ifj. Harangozó Gyula új táncalkotáson is dolgozik. A Győri Balett tavaly mutatta volna be Zorbáját, de a sérülése miatt 2012 októberére kellett halasztani a premiert. A fejében már majdnem készen van a mű.

"Nem balettet szeretnék csinálni, hanem táncszínházi produkciót, ebbe sokféle stílus belefér. Engem az érdekel, hogy elmondhassam, amit közölni szeretnék a nézőkkel, nem balettlépéseket szeretnék összefűzni. Természetesen a tánclépés fontos eszköz, de nem cél. Aki olvasta Kazantzakis regényét vagy felidézi a filmet, az tudja, hogy milyen komor, kilátástalan közegben játszódik a történet, melynek drámai fordulataira egyedül Zorba megingathatatlan optimizmusa jelenti az ellenpontot. Én Zorba életigenlésére szeretném felfűzni a darabot, amelynek folyamata a történet drámai fordulatai által néha a mélybe zuhan, de Zorba optimizmusa minden esetben győzedelmeskedik" - beszélt elképzeléseiről ifj. Harangozó Gyula.

Ifj. Harangozó Gyula György 1956. május 4-én született Budapesten. Tánctanulmányait az Állami Balettintézetben kezdte, majd a Moszkvai Balett Akadémián folytatta, ahol 1976-ban diplomázott. 1976-tól 1985-ig a Magyar Állami Operaház tagja, 1978-85-ben magántáncosa volt. 1981-91-ben első szólótáncosként lépett fel a bécsi Staatsoperben, 1981 és 1989 között állandó vendég szólótáncosként a Bajor Állami Operában.

1992-től 1996-ig nemzetközi balettmenedzserként dolgozott, a Duna Balett nemzetközi együttműködés egyik alapítója és művészeti tanácsadója volt. 1996 és 2005 között a Magyar Állami Operaház, 2005-2010-ben a bécsi Staatsoper és a Volksoper balettigazgatójaként tevékenykedett. 1999-től 2001-ig a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke volt.

1977-ben a moszkvai nemzetközi balettverseny legjobb fiatal táncművésze, 1978-ban a tokiói balettverseny legjobb férfitáncosa és aranyérmese, 1981-ben az év magyar táncművésze, 1983-ban Münchenben az év művésze lett. 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, 2004-ben az érdemes művész címet. 

[2012.03.15.]