Sebő Ferenc Kossuth-díjas lett: "halálosan komolyan vettük, amit Kodály mondott" 

Kossuth-díjat vehetett át szerdán Sebő Ferenc zeneszerző, zenetudós, aki az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára tavaly felkerült magyar táncházmódszer egyik fontos szereplője, hiszen közreműködésével indult be 1972-ben a táncházmozgalom. 

Az Állami díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének egyetemi tanára népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és tánc kutatásának és mai alkalmazásának módszertani központjául szolgáló Hagyományok Háza, valamint újító szellemű műsorok létrehozásáért, határainkon túl is számon tartott sokoldalú művészi munkássága elismeréseként kapta meg a kitüntetést.

Bár középiskolás éveiben az Állami Zeneiskola növendékeként zongorázni és csellózni tanult, a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán diplomázott 1970-ben. Évfolyamtársa volt Halmos Béla, akivel később létrehozta a Sebő együttest.

"A népzene felé fordulást az egyetemi évek hozták, leginkább az az élmény, hogy a rádióban felfigyeltünk Sárosi Bálint népzenei sorozatára és én is meghallottam a széki zenét. Az érdeklődés addig is megvolt bennem, már 1968-ban készítettem József Attila-versmegzenésítéseket, de addig csak gitárral. A széki zenével viszont rádöbbentem arra, hogy ezt rendesen meg kell tanulni, megfejteni autentikus hangszerekkel. Jött a brácsa, citera, aztán a tekerőlant is" - mondta a 65 éves Sebő Ferenc az MTI-nek.

A lelkes és tehetséges fiatalok mellett a táncházmozgalom 1972-es elindulásához Martin György és mások friss szemléletére is szükség volt a magyar néptánckutatás terén.

"A táncházmozgalom robbanásszerű sikerének legfőbb oka talán a magyar kulturális élet, az értelmiség rácsodálkozása volt arra, ami pedig az övé volt. Ez megdöbbentő élményként hatott. Viszont nagyon fontos kiemelni, hogy a táncházmozgalom nem létezhetett zene nélkül és a táncosok akkor csaptak le ránk, amikor megtanultuk a tradicionális vonószenét, amely elengedhetetlen volt a tánc kíséretéhez. Így kerültem be Tímár Sándor megkeresésére a Bartók Táncegyüttesbe" - mondta Sebő Ferenc.

Mint megjegyezte, azt tapasztalták, hogy az akkori hivatalos zenei szakma nagyon védelmezte a tudást, amit összegyűjtött, a népzenére azonban ferde szemmel nézett. "Mi viszont halálosan komolyan vettük, amit Kodály mondott, azaz hogy nincs különbség a zenék között, amely egy nagy egység különböző műfajokkal. A mi mozgalmunk azt eredményezte a hetvenes évek elején, hogy újra a többség kezébe került, ami valaha a többségé volt" - fejtette ki Sebő Ferenc.

Aztán jöttek a lemezek is: az 1975-ös első Sebő-albumot, amelyen vegyesen szerepeltek népdalfeldolgozások és versmegzenésítések, gyorsan elkapkodták. Sebőék (korábbi zenésztársa volt Éri Péter, Koltay Gergely, Nagy Albert, jelenleg Barvich Iván és Perger László) több mint harminc korongot készítettek az évtizedek során, megzenésítették például Weöres Sándor, Nagy László és Lázár Ervin verseit is.

42 évesen lett zenetudós

Sebő Ferenc azt mondta: a zenekutatás, a zeneszerzés és az előadóművészet egymásért van az ő életében is. "Amikor felnőtt fejjel, 42 évesen elvégeztem a Zeneakadémia zenetudományi szakát és zenetudós lettem, az valójában az addigi zenei munkám megerősítése volt, szakmailag biztosabb akartam lenni abban, amit már évtizedek óta műveltem. Így tudtam bekapcsolni ismereteimet a zenetörténet egész folyamatába" - idézte fel Sebő Ferenc.

Az országos ismertséget számára is a televízió hozta meg, ahol szerkesztőként számos népművészeti és költészeti ismeretterjesztő sorozatban, Zolnay Pál filmjeiben működött közre, zenét írt a gyerekeknek készített Cimborához is.

2002 óta szakmai igazgatóként felel a Hagyományok Házában folyó munkáért. "A tíz év legfontosabb eredménye, hogy megalakultunk, illetve ma is létezünk. A zene és a tánc is kommunikációs eszköz, nyelv, csak sokkal érzékenyebb, és nagyszerű dolog, hogy van egy intézmény, amely összegyűjti a különböző anyagokat és a táncházmozgalom rendelkezésére bocsátja".

A Sebő együttes klubja 1972-1973-ban a Fővárosi Művelődési Ház körtermében indult, volt a műegyetemi R-klubban és a zuglói Kassák-klubban is, manapság az I. kerületi Budavári Művelődési Házban üzemel havonta egyszer.

"A Kassákban nemcsak tánctanítás volt, hanem klubélet is, voltak meghívott művészek, kiállításokat rendeztünk, beszélgetéseket, csináltunk nyári táborokat. A mi klubunkból nőtte ki magát az utánpótlás, a Muzsikás, a Virágvölgyi zenekar vagy a Jánosi együttes, amelyek később szintén saját klubot indítottak be Budapesten. Bár a kínálat már óriási, ma is van érdeklődés, és büszke vagyok arra, hogy a koncertjeink meg az azt követő táncház teltházzal megy, sokan a régiek közül is jönnek" - mondta Sebő Ferenc, aki március 15-én is fellép zenekarával, a XVII. kerületi Vigyázó Sándor Művelődési Házban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékünnepén.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Sebő Ferenc 1947. február 10-én született Szekszárdon. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát. 1984 és 1989 között elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakát. A Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskolában és a Zeneművészeti Főiskolán népzenét tanított, 1988-ban az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója lett. 1991-től a Magyar Televízióban az ő szerkesztésében kerültek műsorra a népzenei és régi zenei témájú műsorok. 1996 és 2001 között az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként működött. 1999-2000-ben a Magyar Táncművészeti Szövetség társelnöke volt, 2002 óta ő a szakmai igazgatója a Hagyományok Házának.

Művészi munkássága elismeréseként 1985-ben Állami Díjat kapott, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díjával, 2000-ben Budapestért Díjjal, 2003-ban Prima-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Pro Cultura Urbis díjjal tüntették ki. 

[2012.03.15.]