A sokoldalú, nagy munkabírású, örökmozgó és mindig pozitív életszemléletű műsorvezető, dj, marketing-szakember, azaz Várkonyi Attila zenével átitatott, filantróp munkássága a magyar közélet pótolhatatlan személyiségévé teszi. Exkluzív interjú a világot bejárt Fergeteg Party alapítójával, DJ Dominique-kal.
Európai gondolkodású, ám hazája és lakóinak sorsát szívén viselő „multitask manager”-ként, Mosolyország önzetlen nagykövete évtizedek óta a felhőtlen szórakoztatás és – ahogy ő fogalmaz – a másokra való odafigyelés belső hajtású misszióját teljesíti.
A valódi összefogást hol zárt körben, hol tömeges rendezvények formájában megvalósító karmester életét egy példaértékű szolgálat teszi ki, amelynek különböző vetületei sokszor az anonimitás leple alatt nyilvánulnak meg.
– Az Egyesült Államokban végzett marketingtanulmányaid terminológiájával élve: nagyon diverzifikált a portfóliód. Mennyire ösztönösen egyensúlyozol, illetve mennyire tudatosan éled a mindennapjaidat? – Mindig jó messzire kihelyezek célokat magam elé, hogy legyen mit csinálni. Aztán ha nagyon közel van, akkor odébb tolom. Mindig vannak prioritások: van, amikor a rádió, van, amikor a tévé, és van, amikor a lemezlovasság.
– Életed három fő mozgatórugója a zene, a sport és a karitativitás, amelyeket a legmagasabb rendű energia, a szeretet fog össze. A másik passziód, a foci nyelvén fogalmazva: milyen technikával cselezel, hogy gólt rúgj? – Ezek akkor működőképesek, ha egységet alkotnak. A jótékonyságot pedig inkább arra módosítanám, hogy odafigyelés a környezetre. Sok olyan dolgot csináltam, amiről nem tudnak, nem is kell, hogy tudjanak az emberek. Azért csinálom, mert hiszek benne, vagy úgy érzem, csinálnom kell. Ami nagyon fontos, hogy megpróbálok úgy élőre lépni, hogy ne tapossák át más kezén, lábán, fején. Sok ponton visszafordultam, vagy megálltam, ahol át kellett volna taposni másokon. Ez érdekes, mert egyébként harcos típus vagyok. Nem adom fel, ha valami nem sikerül elsőre; megyek, és próbálom megoldani. Arra mindig vigyázok, hogy ne ártsak. Ha meg véletlenül megbántok valakit, igyekszem rendbe tenni. Nem szeretek haragban lenni.
– Apropó „Nemadomfel”. Milyen az azonos nevű, fogyatékkal élő fiatalokból álló együttessel való kapcsolatod? – Az ő lelkületük tulajdonképpen az, ami hiányzik a világból. Mi azt szoktuk hinni, milyen borzasztó, mert valami nem úgy sikerül, ahogy akarjuk. Ellenben ezek a középsúlyosan sérült emberek – akik nem tudnak rendesen mozogni, gondolkodni, anyagilag, és egyáltalán minden szempontból rosszul állnak – boldogok, és azon törik a fejüket, miként segíthetnek másokon. Én nem akarom, hogy ez a lelkület hiányozzon belőlünk. Ez egyfajta megtisztulás, tudom, hogy ez kell nekem. Emellett emberileg is szeretem őket. Nagyon sok érték, kedvesség, szeretet van bennük.
– Az összefogás jegyében a szakmát és a közönséget egyaránt tömegként megmozgató rendezvényeid védjegyeddé váltak. Mi hajtja a belső motorod? Mely horizontok felé tart a hajód? – Nagyon szeretek emberekkel dolgozni, sok emberrel együtt lenni. Számomra ez a lemezlovas-szakma legvonzóbb része, amikor nagyon sokan vagyunk – ez lehet tíz-, húsz- negyven, de akár százezer ember is (szerencsére többször is volt már ilyen az életemben). Amikor pedig a zenére – ami szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog a világon – egy ekkora tömeg együtt mozog, együtt énekel, azt nagyon szeretem. Kialakul egy közösségi élmény, amiről érzem, hogy felfelé emel. Ez egy nagyon jó érzés.
Nézd meg DJ Dominique 2011-es tömegmozdulásainak video-összeállítását!
– Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem. Fáradhatatlanul dolgozol. Mennyi időd marad magadra? Mitől töltődsz? – Ez egy szerencsés helyzet, mert ugyanettől töltődöm. Az is egyfajta töltődés, amikor a szüleimhez, családomhoz szoktam hazamenni Szegedre. Nem igénylek sem időben, sem energiában mást, ami ettől elvon. Nagyon sokat dolgozom. Nehéz most a lemezlovas-szakmában, a médiában is, de megpróbálok előre menni és csinálni.
– Ha hatalmadban állna, hogy egy dolgot megváltoztass a világban, mi lenne az? – Azt, hogy az emberek ne ármánykodjanak egymás ellen. Szilárd meggyőződésem, ha Magyarországon megszűnne az, hogy egymásnak keresztbe teszünk, direkt nem segítünk valakin, a világ egyik leggazdagabb országa lehetnénk. Amennyiben az az energia, amit két ember, amikor összejön, a harmadik fikázására szán, alkotó energiává alakulna, ehhez egy kis szorgalom társulna, az emberek anyagilag, erkölcsileg és érzésben egyaránt nem Dubaiba, hanem Magyarországra vágynának.
Hírek
