Mészáros János Elek: a falu csalogánya - videókkal
A falu csalogányának is nevezhetnénk a Csillag Születik legújabb felfedezettjét, akit máris a brit Paul Potts-hoz hasonlítanak. Ő volt az az egyszerű, és valljuk be csúnya férfi, aki a színpadra állva valódi operaénekessé változott, és ahogy énekelni kezdett, a szájak is tátva maradtak. És ő volt az az énekes, aki 2007-ben tehetsége révén a Britain’s Got Talent című tehetségkutató első szériájának végén győztesként lépett elő.
Azt egyelőre nem tudni, az alcsútdobozi földmérnökre is hasonló sikerek várnak-e, az biztos, hogy a Csillag születik első válogatója óta mindenki róla beszél. Van, aki nem érti, mit keres egy 41 éves nótaénekes a fiatal tehetségek versenyében, más meg azt nem érti, hol volt idáig ez a szíveket megdonogtató hang?!
Mert valóban, Mászáros János Eleknek sosem volt célja, hogy az éneklésből éljen meg, és ahogy falubeli „mentorai” el is mondták neki: az ő korában bizony már nem is nagyon sikerülhet az áttörés. Elek ezért csak énekelni szeretne, és örömöt okozni az embereknek.
A tehetségkutató negyedik szériájának leendő kedvence a Fejér Megyei Földhivatal munkatársa, munkája – ahogy ő fogalmazott a Kossuth Rádió Arcvonások című riportműsorában -, hogy megállapítsa a talaj minőségét. S hogyan is jön össze az éneklés, vagyis a művészet az agráriummal? „Egy agrármérnök dolga, hogy amikor termel, táplálékot ad az emberek testének. Az énekes pedig az emberek lelkének ad táplálékot” - mondja.
Falutörténettel is foglalkozik
Ez az egyszerű, de tanult földmérnök el sem tudná képzelni az életét máshol, mint szülőfalujában, Alcsútdobozon. Mint meséli, már kisgyermekkorában is foglalkoztatta, hogyan éltek, hogyan éreztek elődei, ezért előszeretettel forgatta az ősei által készített családi jegyzeteket. A család történetét az 1700-as évek óta vezetik felmenői, jelenleg nagybátyja örökíti meg a család életében fontosabb eseményeket.
Zene iránti szeretetét családjából hozta, bár olyan szinten, mint ő senki nem énekel. Édesapja sokra vihette volna, ha komolyabban foglalkozik az énekléssel, de mint Elek a Kossuth Rádiónak elmondta: „kulák gyerekként fegyvert se nagyon foghatott volna a kezébe, csak lapátot”.
Szinte hihetetlen, de a Földhivatal dolgozójának tehetségére csak 31 éves korában figyeltek fel. Pedig addig is rendszeresen énekelt, de szenvedélye leginkább a háztáji munkák közben mutatkozott meg, vagy munka után otthonában. Sokáig azt sem tudta, hogy szomszédai hallják őt, de mint később kiderült, mindig hallották, de a férfi éneke egy percig sem zavarta őket.
Az ünnepélyeken is mindig énekelt, és közben észrevette, hogy megdöbbenést, és örömöt okoz a hallgatóságnak. Lemezeket hallgatott, autodidakta módon próbálkozott, és csak egészen felnőtt korában került énektanárhoz.
Föld mellől a vegyeskarba
31 éves korában jelentkezett az etyeki kórusba, ahová – mint Magdó Ildikó kórusvezető visszaemlékezett – olyan alázatosan ment, mint aki arra számít, hogy el fogják küldeni onnan. „Két hét után tudni lehetett, hogy nem kórustagnak született, és valamit kezdeni kell vele. Csodálkoztam rajta, hogy minden tanítót, általános alsó- és felsőtagozatos, és középiskolás énektanárt megúszott anélkül, hogy valaki elmondta volna neki, hogy a torkában arany van.” – tette hozzá.
A kórusvezető szerint a vegyeskar léte gyakorlatilag Eleknek köszönhető, ha ő elhagyja őket, a vegyeskarnak vége lesz. „Ő szolgál minket, kitart mellettünk. De kicsit tudtahasadásos állapotban van most. Mindig arra buzdítják, hogy szárnyalni, szárnyalni, szárnyalni kell, én meg arra intem, hogy fogja vissza kicsit magát. Ő egy olyan cölöp, amit nem kellene innen kiverni. Ha ő innen elmegy, nincs vegyeskar.” – szögezte le Magdó Ildikó, aki azóta is segíti az azóta már magánénekest.
Eleinte szolfézst tanított neki, és azokat az alapokat, amelyek – mint Mészáros János Elek is fogalmazott – „olyan szükséges dolgok, amelyeket nem lehet kihagyni”. Aztán jött egy versenyfelhívás, amit Simándy József tiszteletére rendeztek, és ahol Elek az esélytelenek nyugalmával indult. Meg volt fázva, de a zsűrinek így is elég jól teljesített ahhoz, hogy az országos döntőbe juttassák. „Ott már 20. századi modern dolgokat is kellett vinni. Amit tudtam beleraktam, és még aznap este kirakták, hogy a másnapi gálakoncerten ki fog énekelni. Bár az eredményeket még nem tudtuk, az én nevem már ott volt a fellépők között” – emlékezett vissza a ma már sztárrá válás küszöbén álló énekes, aki végül második lett, ráadásul különdíjat is kapott.
Az ária az igazi szerelme
Életfelfogása roppant egyszerű: „mindig abban próbálja magát biztatni, hogy az a ami vele történik, a lehető legjobb”.
Zenei hitvallása a sokat emlegetett „kétféle zene létezik, a jó és a rossz zene”. Hiszi, hogy egy ember többféle műfajban is alkothat maradandót, és szerencsésnek tartja magát, hogy hangja alkalmas többféle stílus eléneklésére is. Kedvence mégis az ária, úgy érzi, abba tudja teljes egészében belehelyezni a lelkét. Vallja, hogy ez „képes mindent kinyitni mindent az ember lelkében, ez okozza a legnagyobb örömet”. Hozzáteszi azonban, hogy ehhez nagyon sokat kell gyakorolni, és ezért sok mindent fel kell adni.
Ma már fellépések tucatjai fémjelzik a nevét, akad, hogy egy héten 7-8 előadása is van, de mint mondja, van olyan hónap, hogy semmi nincs. Ezért tartja fontosnak, hogy ő nem az éneklésből él meg, így csak szükségből nem kell igent mondania olyan fellépésekre, amelyeket egyébként nem szívesen vállalna el.
Mivel a Csillag Születik előtt soha nem tört komolyabb babérokra, sokan szerénynek tartják őt. Ezzel – mint mondja – sokan vissza is élnek. Sokat hívják jótékonysági rendezvényekre, ahová szívesen megy fellépni, de utána ha van olyan rendezvény, ahol meg tudnák fizetni, mégsem őt hívják. Elek reméli, hogy ez egyszer megváltozik.
Kotta nélkül is jól boldogul
Bár az operák világában képes igazán kiteljesedni, a fejlődéshez kottaolvasást is tanulnia kellett. Ez azonban nem tartozik az erősségei közé. Ezért a modern darabok helyett inkább a romantika korából tanul operákat, mert ezeket annyiszor hallotta már, hogy a fülében van a dallam. A kotta annyiban segíti csupán, hogy például egy-egy hangot meddig kell kitartani.
Amikor egy-egy komolyabb fellépésre, vagy versenyre készül, akár hetente elmegy énektanárhoz, de ha nem olyan feszített a tempó, akkor csak havonta egyszer-kétszer jár.
Tanárai között tudhatja Nádor Magda operaénekesnőt is, aki szerint szorgalmas, alaposan és becsületesen dolgozik. A művésznő a Kossuth Rádiónak elmondta: ha valaki később kezdett énekléssel foglalkozni, de zenével már korábban is foglalkozott, például játszik valamilyen hangszeren az sokat segít abban, hogy zeneileg komplikáltabb dolgokat is megtanuljon. Elek esetében ez sajnos nem mondható el: édesapja arra ösztökélte, hogy becsületes foglalkozást válasszon, és a zenélés faluhelyen nem ebbe a kategóriába tartozik.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
Az énekesnő szerint azonban türelmes és jó korrepetitorokkal meg lehet tanulni komolyabb szerepeket is. Ha külföldi, nagyobb színpadokon nem is, de itthon nem tartja kizártnak, hogy elénekeljen egy operaszerepet is akár. „Szíve van, lelke van, és nagyon sok olyan szerep van, amiben ezekre talán még nagyobb szükség van, mint a szakképzettségre. A Bánk Bánt tartom a leginkább hozzá illő szerepnek.” – tette hozzá.
S hogy egy egyszerű munkásembert mi visz rá, hogy énekeljen? Miért áll ki ország-világ elé, hogy bizonyítson? Mert mint mondja: ez közelebb áll a varázsláshoz, mint bármi más. „Van egy dallam, van egy szöveg, van egy élethelyzet, amibe az ember bele tud bújni, és akkor még van a közönség, akinek a szeretetét érzi az ember. Ez embereknek a szíve és az előadó szíve között csatornák nyílnak meg és végén az emberek odajönnek és mondják, hogy a libabőr futkosott a hátukon mert olyan szép volt. És akkor tudom, hogy valami odaért.”
Hírek
