Exkluzív infok Madonna új lemezről 

Egy szőke, fekete fehérneműt viselő nő csaknem meztelen férfiak gyűrűjében, láncra verve tekint a kamerába, és kéjes hangon azt suttogja: „Bocsáss meg!”, ám a dekoltázsa inkább azt üzeni: „B... meg!” Ez Madonna új videoklipje, 2012-ben. Az anyagias lány, aki mindig képes az átváltozásra, de megváltozni senkiért és semmiért nem hajlandó, ismét megmutatja, hogy előle bizony lehetetlen elmenekülni.  

A nő, aki három évtizede formálja a divatot, bosszantja a nyárspolgárokat, de mindenekfelett feszegeti a saját határait, az elmúlt néhány esztendőben vékony jégen táncolt: legutóbbi, 2008-as Hard Candy című albumát még a legtöbb rajongó is fejcsóválva hallgatta, és miközben a frissen beizzított Lady Gaga-gépezet soha nem látott sebességgel száguldott, a Madonna-művek masinái takaréklángon izzottak. „Madonna kifújt” – mondták sokan, utalva arra, hogy a díva, aki korábban a megújulás és a revolúció megtestesítője volt, mostanában nem tudja, mi a „menő”, és egyébként is: „Miért nem képes méltósággal megöregedni?”

Madonnának azonban esze ágában sincsen megöregedni – hiszen miért kellene másként viselkednie, mint korábban, csak azért, mert már nem 23, 34, 44, hanem 54 éves? –, és köszöni szépen, még mindig baromi menő. Ez derül ki a pop királynőjének 12. stúdióalbumáról, amely az MDNAcímet viseli. Túl egy hétéves házasságot követő váláson, egy mozifilm megrendezésén, egy divatmárka beindításán és a világ egyik legelismertebb ifjú breaktáncos sztárjával, Brahim „Bboy” Zaibattal az oldalán (és az ágyában), Madonna készen áll arra, hogy bebizonyítsa: sztárocskák jöhetnek-mehetnek, az sosem lesz elég ahhoz, hogy valakit kikiáltsanak az új Madonnának, hogy farsangi kosztümöket visel ruhák helyett. 

Az album a 2012-es év tökéletes év „hivatalos zenei anyaga” is lehetne: abban a korban, amikor a spirituális ébredésre nagyobb szükségünk van, mint valaha, Madonna azzal emeli sosem látott magaslatokba a lelkünket, hogy magával ránt minket a „fehér nyúl üregébe”, a legrettegettebb rémálmok és a legcsodálatosabb álomképek világába. És ahogy Alice csodaországa, ez a szürreális vízió is a saját lelkünk porondja, tele érzékiséggel, fájdalommal, haraggal, csacskaságokkal és boldogsággal. Az őrült utazásra Madonna magával hozta az ugribugri, folyton vigyorgó francia DJ-producert, Martin Solweiget és a zene „őrült tudósát”, régi jó harcostársát, William Orbitot, aki – mint mindig – most is Madge lelki nyomorúságaiból szereli össze a legcsodálatosabb dalokat. 

Girl Gone Wild

„Ó, Istenem! Szívből sajnálom, hogy vétkeztem ellened, és megvetem az összes bűnömet, mert rettegek a mennyek elveszítésétől és a pokol fájdalmaitól. De leginkább azért, mert szeretlek téged, és rettenetesen vágyom rá, hogy jó legyek...” Ezzel az üzenettel indul az album, tökéletes képet festve arról, mire számíthatunk a következő bőséges egy órában. Az MDNA második kislemeze egy, a dívaConfessions on a Dance Floor éráját idéző hamisítatlan dance-sláger, a játékos, önmagát nem túl komolyan vevő fajtából. Madonna ellentmondást nem tűrő intenzitással zavar mindenkit a táncparkettre: „Tüzeld fel magad, mint egy füstölgő pisztoly!”, és ezzel világossá válik, hogy ez a lemez nem azoknak lett összerakva, akik arra vártak, hogy a popkirálynő végre kicsit lehiggadjon...

Gang Bang

Ezzel a dallal el is érkezünk arra a pontra, amikor a kétségek szertefoszlanak: az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis ez az a track, amelybe mindenki belezúg már az első refrén előtt. Aki ismeri a Music című lemezt, érteni fogja, ha azt mondom: ez az új Impressive Instant. A sötét, kemény és könyörtelenül dübörgő zene olyan, mint a balhés rosszfiú a környékről, akit mindenki magáénak akart. A dal egy öt percbe sürített Tarantino-dráma: a nő pisztolyt szorítva a férfi halántékára elmondja, mindenkinél jobban szerette, de rájött, hogy az ellenségét tartotta közelében, majd néhény refrénnel később „Vezess, ribanc!” felszólítással kocsiba ülteti, és kíméletlenül kivégzi. Ez az első track, amelyet hallva az embernek óhatatlanul eszébe jut: Madonna és Guy Ritchie válása elég kemény menet lehetett...

I’m Addicted

Ez a dal nem lesz kedvence sem a droghatóságoknak, sem a szomszédoknak, tekintettel arra, hogy kizárólag nagyon hangosan lehet hallgatni. Egy dallamos, hamisítatlan acid-punk himnusz fülcsiklandozó elektronikus prüntyögésekkel és kvartyogásokkal, és – tekintve, hogy a lemez címe nyílt utalás az MDMAnevű kábítószerre, amelynek hatását sokan az euforikus szerelemhez hasonlítják – provokáló dalszöveggekkel. „A neved vérként lüktet az ereimben, lüktet át a testemen, lángra lobbantva az agyamat, mint az MDNA. A neved olyan, mint egy drog, és sosem elég belőle, mintha rám öntötték volna, rabja vagyok a szerelmednek.” Személyes kedvenc... 

Turn Up The Radio

Ha hihetük a pletykáknak, ez a Donna Summer-slágerek könnyedségével vetekedő, már-már bosszantóan slágergyanús nóta lesz a következő, amely kislemezként elindulhat meghódítani a slágerlistákat. Madonnától megszokhattuk, hogy majd’ minden lemezéről befuttat egy, a tömegek igényét 100 százalékban kielégítő, könnyen emészthető „feel good” dalt, és az MDNA-n ez a jolly joker: fejkiszellőztetős, országúton száguldós dalocska. Ki ne hangosítaná fel a zenét, amikor Madonna csicsergő hangon ígérgeti a fülébe, hogy a világ összes szürkesége és nehézsége semmivé foszlik, ha egyszer bekapcsolja a rádiót? 

Give Me All Your Luvin’

A sokáig bizonytalan sorsú dal, amelyet a rajongók már bő négy hónapja ismernek, és amelynek sokan csúfos kudarcot jövendöltek, éppen ezen a héten foglalta el az első helyet a Billboard Dance sikerlistáján, hála Super Bowl-félidőnek, ahol Madonna az LMFAO-s „Sexy and You Know It” srácokkal turbózta fel a slágert. Európában viszont valahogy nem sikerült neki az áttörtés – talán azért, mert nekünk túlságosan „amerikai”. A pomponlánykórus, a végtelenül egyszerű dallam, és a „tegyünk bele egy kis rapszöveget is, mert az menő” attitűd hatalmas rózsaszín rágógumivá fújja fel a dalt, és Nicki Minaj és M.I.A. jelenléte csak fokozza a kissé nyomulós „fiataloook, bulizzuuunk” feelinget. 

Some Girls

A dal, amelyben Madonna kíméletlenül helyre teszi a rinyáló, vagyonvadász, szilikonmellű, limuzinokban picsogű rüfkéket, teszi mindezt egy olyan elvarázsolt és mókás elektroalapra énekelve, mintha egy japán játékterem táncgépének muzsikája pittyegne a fülünkbe. Majd ezt a hatást erősítve beszáll az elektromos gitár és egy tamagocsi is. A már-már experimentalistának nevezhető track végén mély masinahangon ismételgeti egy férfi: „Gettin’ freaky”, és mi tagadás, a szívünkből szól.

A további dalokról ITT találsz exkluzív infot.

Az anyagot blog.marieclaire.hu hozzájárulásával közöltük.

Nyomj egy lájkot, ha kedveled Madonna.

- Steiner Kristóf -

[2012.03.25.]