˝Ne add fel, még ma is várlak!˝ – meghallgattuk az End of Paradise lemezét
A székesfehérvári illetőségű End of Paradise zenekar 2011-ben jelentette meg első nagylemezét, Ne add fel! címmel. Az 5 zenész remek albumot hozott össze, mély mondanivalóval. Magyarul.
A lemez borítója igencsak hatásosra sikerült, a kitépett szárnyú angyal sebei frissek, és mélyek. Nyilván van, akinek csak egy kép, ám egy kicsit belegondolva sok mindent előrevetíthet az albummal kapcsolatban. A hátoldal is kreatív, bár a szöveg nehezebben olvasható, mint ahogy az várható lenne. A dalcímek vegyes mondanivalót sejtetnek...
A korong Intro-val nyit, ami nagyon jó ötlet volt, kiváló ráhangolódás a kezdő nótára, amely a Sakkfigurák nevet kapta. Dögös felvétel, kemény gitártémákkal, markáns dobjátékkal, ami elsőre elvarázsolt. Az énekes, Schweininger István hangja kiválóan alkalmas egy hard rock, heavy metál bandába. A szövegre figyelve már itt kiderül: nem egy semmitmondó lemezre van kilátás, hanem mély gondolatokat tartalmazó üzenetre. Hála Istennek, hogy a srácok nem estek bele abba a csapdába, hogy angolul akarjanak érvényesülni. Minek, amikor olyan szókinccsel megáldott szövegírót rejt a banda, mint Menyhárt Mihály?!
Az Árnyképek ismét egy olyan felvétel, amiről nagyon nehéz írni. Író emberként egyszerűen tátott szájjal hallgatom azokat a verseket, amelyek Misitől származnak. Önmagukban is megállják a helyüket, a zenekar viszont még inkább kiemeli a mondanivalóját. Szinte ölelkezik a zene és a szöveg: … selyemruháját felölti az éj, kristálygömbjében néz és szárnya kél… A zene kelti életre az Árnyképeket…
Akinek volt valaha is szorosabb kapcsolata katonával, élte végéig megretten, ha fegyverropogást hall. Hatásos ötlet volt ilyen effektekkel bevezetni aNévtelen hősök című dalt. Lassú dallammal indít, kemény gitárjátékkal, nyomatékosító vokállal. Szívbemarkoló „képpel” nyitnak a srácok, majd egy sikításnak mondható átvezetéssel durvábbá válik a dallam. A sikítást kihagytam volna, valahogy egy imába nem érzem helyállónak. Remélem, velem együtt sokan átérzik a témát és más is megkönnyezi a 4-es sorszámú felvételt.
Kiabálós nóta a Nem érdekel, címe is sokat elárul. Eddigre már végérvényesen kiderült, hogy egy gitárközpontú zenekarról van szó, ami nyilván nem meglepő, de Tóth László István és Menyhárt Mihály hangszeres tudása megkérdőjelezhetetlen. Maga a dal zeneileg amúgy nem érintett meg különösebben, a szövegről meg nincs mit mondani: meg kell hallgatni, ennyi!
A címből azt gondoltam – Tűnj el! – hogy egy odavágós hangulatú, zúzós zenéjű felvétel vár rám, de meglepetésemre egy lírai hangvételű, hölgy énekhanggal színesített track-ról van szó, Tóth Gabriella hangja remekül harmonizál Istvánéval. Laci gitárjátéka adja a „hátteret” a két szomorú szerelmes szenvedésének: „Ezer kérdés, semmi válasz, mindig csak a hibáim láttad, miért nyújtod felém kezed, ha kést szúrsz majd belém…„
Félidőhöz érkeztünk, a 7-es felvétellel – Ami bennem él – odavágnak a fiúk, keményen! Indulatos szöveggel díszítették fel a zúzást, megvalósítva a gondolkozó metálzenét. 2:37-től olyan gitármuzsikát kapunk, hogy csak na…
Zenés történelem a Gautama. Nem sikerült ráhangolódnom, túl összetett, valahogy nehezen emészthető. Most zeneileg és szövegileg is. Tömény…
Induljunk el: dob, gitár, ennyi. Fejbevágnak keményen! Felébreszt és újragondoltatja a rock and roll-t. Megfogalmazza azt az életérzést, amiért sokan a rockzene mellett törtek lándzsát. S bár én nem tartozom közéjük, lehet, hogy még én is elindulok azon az úton, amelyet ajánlanak...
Az Álarc elején megint kapunk egy kis sikítást, de most bejött, illeszkedett a dalba. A kettő előző, kevésbé tetsző dal után ez megint teljesen rendben volt, megint a komolyabb mondanivaló csendült fel. A dobos és a gitárosok ismét tökéletes összhanggal támogatják az énekest, a gitárszóló pedig megint profin szól.
Átkozott világ: teljesen egyetértek! Az! A majdnem egy perces bevezetés éppen tökéletes arra, hogy végiggondoljuk, miért is véljük úgy: átok ül környezetünkön. A szöveg és a zene miatt egy kicsit rockoperás hangulata van a dalnak, ami nem baj, de nem nekem annyira nem jött be.
Könnyed kis nótának gondoltam a zene miatt a Jó volna című dalt, lüktetve, dögösen indul. A szöveg azonban megint adja a filozofikus töltetet. A magas énekhangot miattam elhagyhatták volna, annak ellenére - hogy felettébb érdekes - de Istvántól és nem egy hölgytől származik…
Még ma is várlak: a totális kedvenc! Ez a nóta mindent visz! Zeneileg teljesen az én világom, fülbemászó, olyan, amilyennek szeretem. Tóth Gabriella megint jókor szólaltja meg hangját, kiemelve a szöveg drámaiságát. Ezt a szerelmes dalt mindenki magáénak érezheti, akit megkínzott már a veszteség… Legszívesebben az egész szöveget begépelném ide! Ja, a közkedvelt videó megosztón megtalálható a dal unplugged verziója is. Szívbemarkolóan gyönyörű! Misi: le a kalappal, de tényleg!
A lemez címadó dalával – Ne add fel! – zárják az anyagot, 14 dalon keresztül lehettünk együtt az End of Paradise zenekarral. Lelkesítő szöveggel, bulisabb zenével búcsúznak a nagylemeztől a székesfehérvári zenészek. Klassz zárás, kétségtelen!
Első lemeznek nagyon érett és komoly anyag lett a Ne add fel!, bevallom nem gondoltam volna. Nyilván nem azt mondom, hogy nincs még hova fejlődnie a srácoknak, de ami biztos: kiváló hangszeres tudással, csodálatos szövegírói képességgel megáldott tagok alkotják a csapatot. Meg kell jegyezni, hogy a lemezfelvételek során két vendégzenész is közreműködött: a dalokat Balassa Béla dobolta fel, akinek nevéhez három gitárszóló is fűződik. A Még ma is várlak gitárszólóját pedig Szabó Szilárd játszotta el. Igazi örömzene, amit rápakoltak az első korongra. Remekül kidolgozott, felépített nótákat válogattak össze, bár a dalok hosszúsága miatt lehet, hogy párat ki kellett volna hagyni. Ám azt ne kérje senki, hogy nevezzem meg melyek lehettek volna azok. Egy dologtól félek csak nagyon és óva inteném az End of Paradise zenészeit: nehogy elkezdjetek angolul énekelni!!! Misi, kérlek Benneteket!!!
Hírek
