PAFE 2012: A váltás és visszaesés kálváriája 

A minap kezem ügyébe akadt egy 2012-es Fesztivál Magazin, amiben az immáron 6 éves Pannónia Fesztivál a top 5-ben szerepelt a látogatottságot illetően, ami a rendezvény ifjoncságát illetően mérvadó eredmény. Igen ám, de nem tisztázott okokat követően Várpalotáról Szántódpusztára költözött hazánk egyik legolcsóbb eseménye. És ha figyelembe vesszük, hogy a váltás sokszor bonyodalmakat okozhat, akkor félő volt, hogy a tavalyi 93 ezres létszám alaposan megcsappan. 

Így is lett, a látogatók számáról ugyan semmilyen pontos információ nem jutott a fülembe, de mivel az időjárás (csütörtökön özönvíz, éjszakánként őszvégi didergős hideg) nem kegyelmezett, biztosan visszaesést voltak kénytelenek elkönyvelni a szervezők. A péntekre (Flo Rida napja) és a szombatra ugyan nem lehetett panasz, ekkor a tetőfokára hágott a hangulat, a bevezető és a záró napra viszont a lézéngés a legeredetibb jelző.


Az égiek mellett ellenben az irtózatos szervezetlenség volt az úr: fel nem álló kártyás terminálrendszer, áramkimaradás, a pohárvisszaváltás harmadik napra történő kialakítása. De még sorolhatnánk a 21. században már alapvető elvárásnak tekinthető felszereltség hiányát. Bárkivel is társalogtam, kevesen voltak, akik ne csóválták volna a fejüket valami miatt. Sokan idő előtt beültek autójukba, vagy elvánszorogtak a Kőröshegyi vasútállomásra, és hátat fordítottak a magyar fesztiváláradat egyik szégyenfoltjának. 
Számos barátom, ismerősöm mesélte, hogy a PAFE-sok eddig minden évben elkövettek valami szarvashibát, és ez pont a Balaton-parton tetőzött igazán.

PAFE 2012 - életképek

A negatívumok sorolásában élre kerül még az, hogy egyes koncertek vagy nem a kijelölt helyen kerültek megrendezésre, vagy el is maradtak, de legalább ekkora hiba, hogy a programfüzetben összecserélődött a Metál és a Hardcore sátor…
A múltban zömmel a fellépők elhivatottsága, és a feszt kedvelők odaadása volt a fény az alagút végén, idén még ez sem klappolt. 
S hogy milyen pozitívumokat tapasztaltam?, hát drága olvasóink ezeknek a száma egy kezünkön megszámolható, a legfőbb a Jägerbár stábjának elhivatottsága, és mulattatókészsége. A narancssárga-fekete team itt sem adta alább, mentette a menthetőt (és tekintélyét), és tette a dolgát, mint más helyszínen. Most sem hiányoztak a stand up-os arcok, a kiváló énekhanggal bíró szórakoztatók, vagy a pult másik oldalán örökös vidámságot sugalló felszolgálók. Egy szó, mint száz, ide öröm volt betérni – meg hát éjszaka semmilyen más mulatság nem akadt. 
Mert ugye tavaly még ott volt egy Malátabár, vagy a Monster emelvénye, de mivel a főszervező megvált ezen támogatóktól, így korlátok közé szabta gyermekét…


Ha elnézik nekem, most nem mennék bele a napok boncolgatásába, a figyelmet igénylő előadók produkciójának kritizálásába, mert sajnos sok minden volt ott, ami ezeket elhalványította. 
Kapkodás, improvizálás, mérhetetlenül rossz szezonkezdés hölgyeim és uraim, így összegezhető a renoméjából alaposan vesztő PAFE 2012-es összejövetele. Amely feszt jövőre is csak a látogatók feledékenységében és az olcsóság fenntartásában bízhat, ha ez meghiúsul, akkor, ahogy néhány ígéretesebb elődje (WAN2, AZFESZT) biztosan az idő martalékává válik.

PAFE 2012 - koncertek

-N-
 

[2012.06.01.]