VOLT 2012: Trend vagy éppen trendi követés...

Húsz, azaz 20. éve boldogít tízezreket a soproni VOLT fesztivál szervező-klánja. Szép kor, nem mondom, amivel beletartozik mini hazánk aggkorú (már ha a sok belefektetett munka miatt kutyakorban mérnénk minden egyes esztendőt) zenei seregszemléi közé. 

A fesztek között mindennapos a rivalizálás, bár a Sziget kft. köreihez tartozó „nagy hármas” (a VOLT mellett a Sziget és a Sound) békében megél egymás mellett. Mondhatnánk, hogy a különbözőség miatt nem lépnek egymás tyúkszemére, de ez nem igaz, mivel csúfondáros hasonlóság fedezhető fel mindhárom irányvonal között. Hiába nem építenek Sopronban a külföldi vendégekre, mégis mintha tükröt állítanának maguknak. Kilencven százalékban a magyar nyelv dukál, valamiért mégis mintha más országban élnénk meg ezt a 4 napot.


Nem akarom ráhúzni a vizes lepedőt a közel százezer látogatót (a pontos információk szerint ezrekkel kevesebb, mint 2011-ben) produkáló eseményre, de azért mégis kénytelen vagyok erősen odanyomni a tollam… 
Nyilvánvaló, hogy alapjában véve nem egy 33 éves embriónak próbálnak kedvezni Lobenwein Norberték, de hogy vajon miért csak a tizenéves koruk végét váró fiatalok arcára próbálnak mosolyt csalni, azt nehéz emberi ésszel felfogni. Az elmúlt évek során mindig megerősítést nyert, hogy csak az abszolúte irányadó trendekkel operálnak, nem is akarnak nyitni a maradibbnak hitt, a jóra mégis nyitni képes generációk felé.

VOLT 2012 - életképek

A szerdai „fő trendi” produkcióról, Skrillex sokaknak mámorító szettjéről ugyan nem tudok nyilatkozni, de a második és harmadik nap elektronikával körülszőtt világáról azonban már igen. 
A feszt átlagéletkorát jócskán felnyomó csütörtök main eventje a Faith No More volt, amire nyilván a velem egykorúak, vagy még inkább a negyven felé lépkedők lephették volna el a poros és napos Lővér kempinget. A feltételes mód magyarázata egyszerű, sajnos nem megfelelő mértékű volt az „aggastyánok” aránya.

A kanadai Simple Plan – amely előadásmódja alapján jobban tette volna, ha egy esküvői „haknishowban” keresi kenyerét - alatta ugyan sorakoztak kortársaim, de Mike Patton színrelépése idején tett közönségszemlém idején is arra jutottam, hogy a VOLT inkább taszítja, mint vonzza a még valódi zenén felnövő mérvadó „ifjúságot”. A Chase and Status (angol dup step és d’n’bass csapat) alatt a lelkesedés és a „hő”energia a tetőfokára hágott, meglepetésemre az FNM-nél nagyobb tömegnek köszönhetően. Már meg ne sértődjön bárki, de nekem ez a brit zajformáció semmit sem mondott, sőt, csak utólag lecsekkolva tudtam meg kikről is van szó, és mire képesek valójában.

Az éjjeli hangulatnyomozásomat folytatva arra kellett jutnom, hogy a VOLT szervezői ugyan ráéreztek, hogy mi kell a mai ifjúságnak, ám azzal ledegradálták őket, hogy minden partyhelyszínen a dup stepet erőltették. Nekem elsősorban nem is ezen újkori gépzenei irányzattal van gondom, hanem azzal, hogy hiába köröztem a fesztiválon, mindenhol ugyanabba botlottam, a tört ütemű, leginkább táncolhatatlan ritmusba. 
Ekkor visszafordítottam az időt, és újra lefuttattam az agyamban az FNM-et, gyerekkorom mérföldkövét, amely ugyan nem azt nyújtotta csúcsidőben, mint legutóbb a Szigeten, de legalább egy órán át elfeledtette velem, milyen elcsépelt feszten is vagyok. Hatvan perc (Pattonék utolsó 20 percét, közte a ráadásokat jobb, ha elfelejtjük…), mindössze ennyi idő, ami számomra lélekemelő volt a 2012-es soproni csinnadrattából.

VOLT 2012 - koncertek

Ugyan adtam magamnak még egy esélyt a pozitív élmények kiszagolására, de mindhiába, a pénteki történet sem nyerte el a tetszésemet. Ugyan lezúzták az agyamat a trendi zenei paletta „egyéniségei”, de még így sem tudott szebb képet kialakítani magáról az ütőkártyáit szerdán-csütörtökön ellövő 20 éves rendezvény. Húsz év, nagyjából ekkor léptem át először bármelyik fesztivál, név szerint a SZIGET kapuját, és ha mindent mérlegre teszek, tisztán látom, hogy hazánkban hiába sorjáznak hétről-hétre a nyári kalandozások, nem látom melyik is lenne az, amelyik színvonalban és zenei sokszínűségében kiemelkedőt nyújthatna, és visszafordíthatná az idő kerekét – akkorra, amikor még a feltétel nélküli szórakoztatás volt a fő cél.

Igen, a feltétel nélküli móka, amikor még nem ennyire az üzletiesség dukált, és amikor még minden követ megmozgattak, hogy húzós neveket sorakoztassanak fel a line upban. 
Sebaj, idei körutam folytatódik, azért még nem temetem a nyarat, van még helyszín, ahol kiköszörülhetik a VOLT ejtette csorbát…

-PN-

képek: Blero (www.blerofoto.hu)

[2012.07.04.]