Az Égi Zenekar emlékezete a PeCsa Music Hallban 

Radics Béla, Bencsik Sándor, illetve Barta Tamás a magyar hard rock és a rhythm and blues meghatározó alakja volt. Gitározásuk iskolát teremetett, egyéniségük kiemelte őket a kor átlagos muzsikusai közül. Sorsuk annyiban közös, hogy mindhárom élet tragikus körülmények között ért véget.

Míg Radics a meg nem értettség, a mellőzések okán a mértéktelen alkoholfogyasztásban kereste a menedéket, addig Bencsik a családi és zenekari problémák elől menekült előbb illegálisan külföldre, majd a biztos halálba. Barta sem a hazai boldogulást választotta – az akkori szóhasználattal élve – disszidált, majd egy elszámolási vita során egyszerűen lelőtték.

Radics Béla 1982. október 18-án, Barta Tamás 1982. február16-án, Bencsik Samu 1987. szeptember 23-án költözött az Égi Zenekarba. A P.Mobil, illetve a Pandora’s Box virtuóz gitárosa emellett 2012. szeptember 15-én töltötte volna be a hatvanat…

A három gitárhős zenéjén generációk nőttek fel, munkásságuk nyomán dalok tucatjai maradtak az utókorra. Van tehát mire emlékezni. Az emlékezésre – legalábbis nagyobb szabású koncert formájában - talán nem is lesz több alkalom, hiszen azok a gyerekek, akik bálványként imádták e fantasztikus zenészeket, ma már többnyire éltes korba léptek. A három gitáros neve, emléke viszont, akár az egybeeső évfordulók kapcsán is – talán utoljára – megmozgatja az egykori rajongókat..

Tekintettel a várható közönség átlag életkorára, valamint az esemény magasztos voltára, a PeCsa nagyterme ezúttal nem hagyományos értelemben vett koncert teremnek lenne berendezve, hanem székekkel, asztalokkal, rajta hangulatos gyertyákkal tenné kissé otthonosabbá, meghitté az Emlékezés Buliját.

Radics Bélát egész alakos bronz szobrának felállítása után hét esztendővel a Csepeli Önkormányzat posztumusz díszpolgárrá avatta, az erről szóló okmányt a Radics Béla Emléktársaság vette át 2012. július 18-án, ünnepélyes kertetek között. A Terézvárosi Polgármesteri Hivatal 2010. szeptember 23-án (micsoda véletlen egybeesés Bencsik halálának évfordulójával!) emléktáblát avatott az Izabella utcai ház falán, ahol Barta Tamás ifjúkorát töltötte. Bencsik Sándor emlékét Debrecenben utcanévtábla őrzi. Mindezekből látható tehát,, hogy a rock műfaj emblematikus képviselői, ikonjai lassan ugyan, de biztosan, mégiscsak megtalálták méltó helyüket az egyetemes zenekultúrában.

Végül, de nem utolsó sorban, számítunk a fellépő zenészekre. Azokra a kortársakra, követőkre, akik valaha együtt zenéltek a három gitáros valamelyikével, vagy „csak” egyszerűen úgy érzik: tartoznak a fiatalon elhunyt mesterek emlékének annyival, hogy eljönnek a róluk szóló koncertre egy jót muzsikálni…
Hegedűs István  

[2012.07.26.]