"Hirtelen nem is tudja az ember, hogy hol van" - Az Amerikai Hírújság interjút közölt főszerkesztőnkkel

Zsoltot „Bizsót,” egy rendkívül igényes szakmai lap főszerkesztőjeként ismertem meg. Nemcsak a zenéhez, az újságíráshoz való értése volt az, amiért jó volt és jó vele dolgozni, hanem a kifogyhatatlan humorával is feldobja a munkától zsúfolt mindennapjainkat. Neki köszönhetően az ország egyik legolvasottabb zenei portálja, már második alkalommal érdemelte ki a Voltfólió díjat. A kiváló szakújságíróval Tamás István az Amerikai – Magyar Hírújság főszerkesztője beszélgetett.

– Ahhoz, hogy valaki zenei újságírással foglalkozzon feltétlen fontos a zene ismerete és szeretete. Magad is játszol valamilyen hangszeren, vagy csak lelkes hallgatója, írója és főszerkesztője vagy, egy-egy zenei eseménynek?
– Tény, hogy pluszt adna, ha hangszeren is játszanék, de azért ne felejtsük el, hogy én leginkább a szavakkal tudom kifejezni magam, a billentyűzettel zongorázom. Ám az is igaz, hogy hátrányom sem származott belőle még, tehát azt mondom neked, hogy szerencsés plusz lenne, de ez van! A munkám nem változna tőle. Újságíró vagyok elsősorban, aki szereti a zenészeket, a zenét és mindent, ami ezzel jár. A művészeket, zenészeket szolgálni, pedig a legörömtelibb feladat.

– A múlt évben és ebben az évben is a zene.hu csapatával ismételten elnyertétek a Voltfólió díjat. Milyen érzés volt újra átvenned ezt az elismerést?
– Akik tavaly hallották azt az örömteli kiáltást, ami akkor hagyta el a torkom, amikor elhangzott a nevünk, azoknak lehet nem is, kell erről beszélnem. Idén is kedvem lett volna ordítani egy felszabadultat, de inkább visszafogtam magam. Nagyon nagy boldogság és büszkeség minden siker, ilyenkor hirtelen nem is tudja az ember, hogy hol van, kik vannak körülötte, csak a győzelem mámor. Na meg egy csomó stressz is lekerült rólam, hiszen az ilyen pillanatokért dolgozunk kollégáimmal. Az ismételt duplázás egészen különleges és megható élmény volt.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

– Mit kell, ahhoz nyújtania egy lapnak, egy portálnak, hogy versenyképes és olvasott legyen?
– Kiindulásnak, a vezetőségnek tudnia kell, mit szeretne elérni, milyen mindig megújuló célkitűzései vannak az adott lapoknak. Továbbá kell egy remek szakemberekből álló stáb, akik nem csak automatikus, hanem alázatos munkával dolgoznak. Muszáj, hogy meglegyen az összhang. Ha ez megvan, akkor jöhet, hogy mit is kell nyújtanunk, mire van igény az olvasók részéről. Erre csak és kizárólag úgy jöhetsz rá, ha teszteled őket. Egy arculat kialakulása hosszú folyamat. Rengeteg ötlet kell, amelyek között nyilván vannak jók, kevésbé jók, és természetesen rosszak is. De csak így tanulhatunk. Nekünk egy nagyon széles kört kell kiszolgálnunk, nem szeretnénk túl bulvárosak, de túl szakmaiak sem lenni. Az eredmények, egyre inkább igazolják: sikerült a helyes utat megtalálnunk.

– Számos külföldi és hazai cikket, interjút írtok, tesztek közzé kiváló minőségi fotókkal és videó anyagokkal. Milyen szempontok alapján válogatod össze egy-egy oldal írott és zenei anyagát?
– Mindenképp fontos, hogy a cikk, amelyet közölni kívánunk, színvonalas legyen. Rengeteg önkéntes, önzetlen munkatársunk van, akik küldik az anyagokat. Az állandó újságíróink-szerkesztőink már nagy rutinnal kezelik a beérkező írásokat. Akkor kerülhet ki egy munka, ha van benne értékelhető tartalom és lehetőleg valami olyasmi, amivel pluszt adhatunk az olvasóknak. Persze a sajtóanyagokat is közöljük, mert a zene, a zenészek és mindeninek a szolgálatában állunk, akiknek köze van a muzsikához. Egészséges arányt kell tartanunk a nagy olvasottságot hozó és a szakmailag kiemelkedő írások között. Csak így működhetünk sikeresen, megfelelő minőségben.

– Az olvasókkal sikerült egy nagyon jó kapcsolatot kialakítanod, mint főszerkesztőnek. Ki volt a lap megálmodója, létrehozója?
– Tulajdonosunk egy igazi zeneszerető és kultúrát tisztelő ember, SirOesh-ként ismerhetik olvasóink. Elhivatott és kitartó, rengeteget köszönhetnek neki a látogatóink, de az egész magyar zeneipar is. Jól megértjük egymást, bízik bennem és a többi kollégában is. Összeszokott, régóta együtt dolgozó emberek alkotják a zene.hu stábját. Tudom, hogy ami munkát kiosztok, azt maximálisan elvégzik. Így nekem marad időm a folyamatos ötlettelésre, és arra, hogy – kicsit csúnya szóval élve – teszteljem az olvasók igényeit. Az Internet számos lehetőséget kínál erre. Így nem csupán zenei lap vagyunk, hanem szinte közösség is, akik leginkább a facebook-on kommunikálnak aktívan. Játszhatnám a trónon ülő főszerkesztőt, de mire mennék vele? – Inkább érkezzenek el hozzám a pozitív, de a negatív kritikák is. Ezekből építkezem, építkezünk. Maximálisan elérhetőek vagyunk, keressen bátran bárki.

– Tervezel esetleg a jövőre nézve, valami változtatást a lappal kapcsolatban, vagy megy minden a régi jól kitaposott úton magától?
– Az út, amin járunk jó, ezt a kétszeres Voltfolió díj és a rengeteg olvasó is bizonyítja. Na meg az is, ahogy a szakma áll a zene. hu – hoz. Az irányvonal tehát már jó ideje megvan, beérett a munka gyümölcse. Az természetes, hogy a szüret után mindenki újra várja az ismételt sikeres termést. Mi sem vagyunk ezzel másként. Ehhez mindig kell valami újat, valami frisset nyújtani, mert nem szabad hagyni, hogy megunjanak minket és leírjanak. Naprakésznek, érdekesnek, és különlegesnek kell lennünk. Erre törekszünk nap, mint nap…

- Tamás István, Amerika Hírújság -

[2012.09.25.]