Október 2-án este a széles zenei spektrumból válogató Denovali Records két előadójának több ponton összekapcsolódó produkciója, Blueneck (UK) és Carlos Cipa (D) modern-klasszikus zenéje tölti be az Akvárium Klub tereit.
Legtöbbünk életében vannak olyan pillanatok, amikor bizonyos különösen fontos percek közepette halk zongoraszó hangzik fel a képzeletünkben, és cseppet sem tolakodóan, háttérzeneként aláfesti a pillanatot. Cipa fejében valószínűleg a nap bármelyik pillanatában ez a finom, halk zongoraszó hangzik fel, amit időről időre, részekre bontva dalokká formáz. Cipa precíz, ugyanakkor sejtelmes és szenvedélyes, érzelmekkel teli világát egyszerre ellensúlyozza és támasztja alá az Akvárium Klub medence alatti elsötétített, babzsákozott tere, ahol hátradőlve, szemünket lehunyva nincs más dolgunk, mint hagyni, hogy egy fiatal srác kézen fogjon és magával vigyen minket a fejében zajló titkos utazásaira.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy Cipa egy a szentimentálisan álmodozó finom lelkű zongoristák közül. Cipa a zongora mellett dobokon is képezte magát, és kísérletezett jazzel, hardcore punkkal, indie rockkal, és nagyzenekari művekkel is. Ezek a hatások mind érezhetőek a hangulatilag sokszínű, karcos, markáns első albumán.
A müncheni születésű, mindössze 22 éves Carlos Cipa a mostanában felkapott neo-klasszikus stílushoz köthető előadó, olyan kortársak mellett, mint a márciusban, az Akváriumban nagy sikerrel koncertező Nils Frahm, Ólafur Arnalds, vagy a Berlinben élő Peter Broderick. Cipa fiatal kora ellenére olyan előadókkal osztozott a színpadon, mint a Winged Victory For The Sullen, Rivulets vagy a Library Tapes., és zongora játékára saját bevallása szerint Erik Satie és Claude Debussy volt a legnagyobb hatással.
Az est másik fellépője, a 2000 körül alakult Blueneck együttes 2006-ban jelentette meg Scars of the Midwest című remek debütáló albumát, amit további kiadványok követtek az elmúlt években. Ha címkézni szeretnék őket, akkor valahol a post-experimentális rock és indie között lavíroznak, és minden bizonnyal olyan előadók is hatással voltak rájuk, mint a Radiohead vagy a Goodspeed You! Black Emperor.
Valójában azonban egyáltalán nem szeretnénk címkézni őket, és egyáltalán nem tartjuk fontosnak, hogy kik voltak rájuk hatással. Ami ennél sokkal lényegesebb, az az a látkép, ami a Blueneck zenéje kapcsán képzeletünkben elénk tárul. Már az első hangoknál északi fenyvesbe kerülünk, és a hangok által életre keltett erdőben dalról dalra sétálgatva szelíd szarvasokkal, bájoló tündérekkel, tomboló farkasokkal találkozunk.
Carlos Cipa debütáló lemeze nemrégiben látott napvilágot, a Blueneck instrumentális vonalon mozgó albuma, az Epilogue pedig csak a turné alatt jelenik meg, de a koncert után a helyszínen már megvásárolhatjátok!
Hírek
