Olvasnivaló: Radics Béla a beatkorszakban

Pengék és halak, Csodálatos utazás és Radics Béla a beatkorszakban. Három évtized, három könyv, persze mindegyik más dioptrián keresztül nézve. Ez utóbbi Bálint Csaba munkája - régóta fehéren virító foltot fest színesre.

„Nem vagyok én teknősbéka, hogy százhúsz évig éljek!” – jelentette ki ellentmondást nem tűrően a főhős anno – majd villámgyorsan eltüntette szájában pohara tartalmát. Nyilván ennek is köszönhető, hogy Radics Béla neve a kortárs és az utód populáció tudatában valamilyen alkoholnemű itallal párosul. Az ok-okozati összefüggés boncolgatására persze már nem veszi fáradságot a „hálás utókor”, elég, ha a verdikt kimondatik. A bélyeg pedig, már tulajdonságánál fogva is, ott marad…

A beatkorszak egykori sztárjai emlékeznek. Nem csak arra, hogy a Kapitány torkán akkoriban egy korty nem sok, annyit sem ment le - se sörből se konyakból. És ez fontos. Mint ahogy az is, hogy a kompromisszumokra nehezen hajló, jól fésült, szorgalmas, tehetséges, fiatal gitáros nem hajlandó saját dalok komponálására, hiszen azok nem ütik meg a nagy kedvencek, Clapton és Hendrix által felállított mércét.

S, hol volt még a legendás bíbor Gibson! Ekkoriban egy nagytestű Eko gitár ontja a Ventures, a Shadows és a Beatles melódiáit az Atlantisz mindkét formációjában és a Pannóniában, de már megjelennek a progresszívebb darabok is a kérészéletű Sankó zenekarban.

Lájk, ha szeretsz olvasni.

Az egykori zenésztársak közül, aki él, mozog, és főként emlékezni tud, meg is szólal; beleértve az egykori Atlantis-vezér, szupersztár, későbbi üzletember Neményi Bélát is. A szerző képzeletbeli bonckése alaposan meghámozza az orvosi gilisztát, méghozzá oly módon, hogy véletlenül se sértsen húst. Elmélyült beat-patológiai tevékenysége nyomán évszámok, események kerülnek egymás mellé, mígnem összeáll a kronológia. A mellkas szorító érzelmi töltést, záróakkordként a második Pintér István interjú adja meg: a fiatalkori jóbarát elbeszélése premier plán közelségbe hozza Radics Bélát, az embert, a zenészt, miközben beleshetünk a hatvanas évekbeli társadalom résnyire nyitva felejtett ablakán.

Aki nem hiszi, hallgassa meg a könyv mellé csomagolt húsz-számos bónusz CD-t!

- Hegedűs István -
 

[2012.10.11.]