Bár a nyelvét eszméletlen flow-val pörgető lundi repper, Timbuktu Magyarországon nem túlságosan ismert, az tuti, hogy hazájának legjobbja. Kemény, szókimondó (kár, hogy ezt kevéssé értjük, de tegyük szívünkre a kezünk, ki érti mondjuk egy Lil Wayne-szám minden apró finomságát), okos - ráadásul nyolctagú zenekara tömény, elektronikával súlyosbított uptempo funkot tol az arcokba. Többször edzett svéd acél, három flegma flamanddal kiegészítve.
Timbuktu, azaz polgári nevén Jason Diakité (egy nigériai származású, az USA-ban született, de Svédországban élő jogász-emberjogi harcos-dokumentumfilmes-akadémikus fia) Svédország kétségkívül legjobb és legismertebb rappere, akinek kedvéért még az Ace of Base-t és az Alcazart is megbocsátjuk a svédeknek.
Az 1975-ben született fáradhatatlan dumagép immár nyolcadik sorlemezén van túl, számtalan Grammit nyert (ez a legrangosabb svéd popzenei elismerés, a Grammy megfelelője), és megbízhatóan szállítja a jobbnál jobb hiphop-himnuszokat. Timbuktu persze svédül reppel, de az előadás intenzitása, a zseniális flow, a magával ragadó lendület elmossa a nyelvi határokat. Annál is inkább, mivel Timbuktu muzsikája igazán nem a minimalista-samplinges vonalat követi, épp ellenkezőleg: a leggazdagabb, dúsan hangszerelt, páratlanul változatos, kicsit jazzes, atomcsapásszerű funk azonnal letaglózza a közönséget. Nem véletlen, hogy Timbuktu egy interrjújában Prince-t emlegeti példaképként: hasonlóan gazdag, táncolható, de mégsem komolytalan, fúvósokkal, szintikkel, ütőhangszerekkel jócskán kibélelt funk az övé is.
Timbuktu nem csak zenész, hanem apjához (és minden rendes rapperhez) méltón politikailag is elkötelezett, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként sokat tesz a rasszizmus és a szegénység elleni harcban, nem mellékesen pedig szövegével intenzíven műveli nyelvét, amit nemrég elnyert Északi anyanyelvi díja is bizonyít. Egy izgalmas, szókimondó, őszinte és közvetlen előadó, valamint zseniális rapper első magyarországi koncertje.
A svéd Timbuktu remek előzenekara a belgiumi, egészen pontosan flamand Uberdope. Ha mindenképp magyar párhuzamot kellene keresnünk, akkor a három súlyos genti MC leginkább a Bëlgára emlékeztet. Laza és nagyon cool, kicsit elektrós, kicsit jazzes alapokra tolják a dumát három nyelven, flamandul, angolul és franciául, végeláthatatlanul. Nagyszerű, felszabadult, hajómegringatós estének nézünk elébe, igazi nemzetközi rap-randevú lesz az A38-on!
Hírek
