Elliott Carter 103 éves volt. Az amerikai klasszikus zenei kompozőr összetett, nagy kihívást jelentő darabjairól volt ismert. Kétszer nyert Pulitzer-díjat, és az amerikai National Medal of Arts érdeméremmel is kitüntették.
Bár a nagy nyilvánosság előtt nem volt igazán ismert, a kritikusok és a zenészek óriási tisztelettel viseltettek irányába. 2002-ben a New York Times azt írta: Carter vonósnégyesei a valaha született legbonyolultabbak között vannak.
Cartert más zeneszerzők is elismertek, mint például Igor Stravinsky csellóra, zenekarra és két kamarazenekarra írt Double Concerto-jáért (1961), és Piano Concerto-jáért (1967). Mindkettő „Stravinsky-szinkronizált” mestermű.
Csatlakozz, ha szereted a zenét.
Egy BBC Radio 1-nek adott interjúban 12 évvel ezelőtt Carter azt mondta: hallotta Stravinsky híres The Rite of Spring című munkáját az 1920-as években, és ez késztette arra, hogy zeneszerző legyen.
„Botrányos volt. Mindenki kiment a teremből és az emberek meg voltak rémülve. Talán épp ezért tetszett, de akárhogy is, nagyon korai serdülőkoromben a modern zene rajongója lettem” – mondta.
Zenei kiadója, a Boosey & Hawkes közleményben jelentette be halálát: „Zenéje nagyszerűen változatos és sokféle volt, megszámlálhatatlan zeneszerzőre és előadóra volt hatással. Mindannyiunknak hiányozni fog, de emlékezünk majd zsenialitására, szellemességére és nagyszerű munkamoráljára”.
Elliott egyszer azt mondta: nem zavarja a hírnév látszólagos hiánya.
„Nem hiszem, hogy bármit is jelent, ha valaki népszerű. Mikor látjuk a népszerű dolgokat és a népszerű véleményeket, amiket állandóan manipulálnak valamilyen módon, számomra a népszerűség jelentéktelen dolognak tűnik” – fogalmazott.
Carter több mint 130 zeneművet írt, köztük az 1942-es Symphony 1-t és az 1944-es Holiday Overture-t. Késői munkái között találjuk a 2004-es Dialogues-t, amit Pulitzer-díjra jelöltek, és a 2006-os Boston concerto, amit a kortárs klasszikusok között jelöltek Grammy-re.
„Jelentős figura”
Roger Wright, a BBC Radio 3 programfelelőse a kortárs zene jelentős figurájának nevezte a zeneszerzőt.
„Jelentős volt, és nem csak azért, mert az élete felölelte a teljes 20. századot – megismert és hatással volt rá annyi ember -, hanem azért is, ahogy a zenéje fejlődött és változott stílusában. Azt hiszem, a zene maga, ami emlékezni fog rá, de alapvetően amiatt, ahogy a zenéje vitte előre a klasszikus zenét. Stilisztikailag vitte előre a klasszikus zene művészetét” – mondta.
„Vonzó volt, nagylelkű, nagyon szellemes és csípős tudott lenni, de egy nagyon nyíltszívű ember csodálatos humorérzékkel, és ezekért is nagyon fog hiányozni” – tette hozzá.
Elliott Carter 1939-ben vette feleségül Helen H Frost Jones szobrászt. A zeneszerzőt fia és unokája élte túl.
Hírek
