Ezt odatette a Muse! Tombolt a tömeg az Arénában - képekben

Matthew Bellamy egy hihetetlenül tehetséges fazon, elképesztő muzikalitással és fantasztikus energiával! Ezen kattog az agyam, mióta hazajöttem a MUSE budapesti koncertjéről.

A Papp László Budapest Sportarénában megtartott MUSE bulin igazi show zajlott, ahol a nagy slágerek mellett új dalokat is hallhattunk. Utóbbiak album formájában is kaphatóak egyébként, illetve letölthetőek, The 2nd Law lemez címmel.

A húsz kamionnal és négy busszal érkező technika olyan egyedülálló és lélegzet elállító volt, hogy azt egyszerűen képtelenség szavakba önteni! Hatalmas mozgó díszlet lézershow-val és mozgó kivetítőkkel! A koncert előtt két világítás technikus csörlő segítségével felhúzatta magát a színpad felett látható kivetítők közé. Ők a koncert alatt ott fent ülve kezelték a reflektorokat, kb. öt emelet magasságban. Onnan elég jó lehet a show…

Everything Everything

A koncert előtt történt egy hangbeállás, ami nem nevezhető teljes értékűnek. (Magyarul végig próbálgatták az összes hangszert és mikrofont, de úgy, hogy nem tartott annyi ideig, mint ameddig egy beállás amúgy tart.) Furcsa volt ez számomra, hiszen ha beálltak már, miért volt erre szükség? (Ha pedig nem álltak be, akkor hogy tehették ezt meg ilyen gyorsan? És miért a közönség előtt tették mindezt?)

A koncert kilenc körül el is kezdődött, a színpadkép pedig igazán lenyűgözött mindenkit! A színpad eleje végig kivetítő volt, a dobos dobogójának eleje szintén, a színpad körül félkörben stadion lelátóra emlékeztető dőlt kivetítők voltak és a dobos felett egy csoda, amit leírni nemigen fogok tudni.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

A lényeg az, hogy a Beyoncé koncerten azt mondtam anno, hogy ezt a látványt már nem lehet űberelni. Nos, a MUSE felülmúlta még azt a látványt is! Nagyon sok koncerten jártam már, de ennyire látványos show még egyiken sem volt! A kivetítőkön az előre megrajzolt motívumok és a real time-ban felvett színpadi zenélés egyszerre jelent meg, mindez összekeverve és megeffektezve. Elég profi, nem?

A két évvel ezelőtti SZIGET bulijukon már megtapasztalhattuk azt az energiát, ami a MUSE képvisel, de ha lehet, most még egy lapáttal rátettek a fiúk (Matt Bellamy - ének, gitár, billentyűs hangszerek, Chris Wolstenholme - basszusgitár, ének, Dominic Howard - dob, ütőhangszerek, szintetizátor, programok)

Néhány dal, amely elhangzott, a teljesség igénye nélkül:
Supremacy, Interlude, Hysteria, Supermassive Black Hole, Panic Station, Resistance, Explorers, Sunburn, Host, Time Is Running Out, Liquid State, Plug In Baby, Stockholm Syndrome, Survival.

Kicsit a Radioheadhoz tudnám hasonlítani azt a milliőt, ami az új számokban jelen van. Persze szokták őket a Queen-hez hasonlítani néha, és talán nem alaptalanul, de az is kétségtelen, hogy az új dalok is megmaradtak annál az egyedi és karakteres zenei világnál, ami rájuk jellemző volt már eddig is. Húzós, energikus lüktetés, torz basszussal, néha a végtelenségig eltorzított, beteg gitárral.

Egyedi hangzásvilág, mégis valahogy azt érzem, hogy Matthew Bellamy polcáról gyakran a lejátszóba kerülnek a Radiohead albumai, hatásuk érzékelhető. De a populárisabb számoknál ugyanígy felfedezhetők U2-s hangulatok. Nyilván nem lehet és nem is kell beskatulyázni az új dalokat, inkább csupán arról van szó, hogy vannak bizonyos stílusok, amelyeket némely kultikus zenekar képvisel, és a MUSE ezeket profi módon ötvözi.

A hangulat az Arénában óriási volt, a tömeg tombolt, táncolt, tapsolt, de nem csak az első 7-8 sorban, hanem mindenhol! Az ülőhelyek pedig majd’ le akartak esni a helyükről, szóval tényleg nagyon odatették magukat a MUSE tagjai.

Muse

Lájk, ha kedveled a Muse-t.

- Sólyom Attila - 

képek: Orbán Péter / M

[2012.11.29.]