Döbbenetes tény derült ki! A szólisták korábban halnak?  

A sikeres szólisták kétszer olyan nagyobb valószínűséggel halnak meg korán, mint azok, akik bandában nyomják – írja a BBC a BMJ Open jelentésére hivatkozva. A tanulmány 1400 európai és Észak-amerikai rock- és popsztár karrierjét vizsgálta meg 1956-tól 2006-ig.  

Kimutatták, annak az esélye, hogy egy európai szóló előadó fiatalon haljon meg egy a tízhez, de ugyanakkor ennek az esélye Észak-Amerikában már a kétszerese volt.

A szakértők szerint a zenekari tagok „szakmai” támogatása védő hatású lehet.

A tanulmány határpontja 2012. február 20-a volt, amikor rámutattak, 137 előadóművész halt meg idejekorán. Köztük olyan legendák, mint Elvis, Jimi Hendrix, 2Pac, Michael Jackson, Amy Winehouse és Whitney Houston.

Bandatagok közül olyan sztárok mentek el idő előtt, mint Kurt Cobain a Nirvana-ból, Sid Vicious a Sex Pistols-ból és Stuart Cable a Stereophonics-ból.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.  

  
A kutatás kiterjedt a sztárok nemzetközi teljesítményére és top 40-es sikereire is, míg az egyéb részletek közt vizsgálták a személyes életüket, gyermekkorukat, melyeket zenei és hivatalos weboldalakról, publikált életrajzokból és antológiákból szereztek.

Az európai sztárok átlag életkora 39 év volt, az Észak-amerikai sztárok ettől átlagosan hat évvel később haltak. A szóló előadók halandósága kétszer olyan gyakori volt, mint azoknál, akik zenekarban játszottak függetlenül attól, hogy Európában vagy Észak-Amerikában éltek-e. S míg egy európai szóló énekesnek az esélye a fiatalkori halálra egy a tízhez volt, Amerikában minden ötödik szóló előadó korán ment el.

A szerzők szerint ennek oka a hosszabb Észak-amerikai turnékban, az egészségügyi ellátáshoz való eltérő hozzáférésben illetve a szélesebb drogszerzési lehetőségekben keresendő.

A hírességek viselkedési szokásainak szakértő pszichológusa, Honey Langcaster-James úgy véli, egy zenekar támogatása védő funkciót is elláthat.

„Ugyanabban a hajóban”

Azt mondta: „A szóló előadók általában magányosan közelítik meg az életet – tudatosan döntenek arról, hogy egyedül akarják csinálni. Aztán egy olyan szituációban találják magukat, ahol mindenki körülöttük fizetett munkavállaló – a PR guru, a menedzserek -, mindannyian érdeklődnek iránta egy financiális nézőpontból, de nem a személyes indíttatásból. Nehéz eldönteni a művésznek, hogy kiben bízhat.

Sokat utaznak, sokáig távol vannak a barátaiktól és a családjuktól, és az egyetlen, amit látnak az emberek a nyilvános énjük, nem a valódi önmaguk – ettől rosszabbul érzik magukat, elszigeteltnek és érvénytelennek.

Ugyanakkor a lakossági felmérések megállapították, hogy azok az emberek, akik valamiféle támogatást élveznek tovább élnek – és akik zenekarban játszanak még többet kapnak ebből -, mert mind ugyanabban a csónakban eveznek.

Könnyebb megállapítani, kiben bízhat az ember – a csoport más tagjai megállíthatják az egyén spirális csúszását az önpusztítás felé -, egyrészt mert aggódnak a csapattagok iránt, másrészt mert mind ugyanabban a helyzetben vannak."

„Nehéz gyerekkor”

A tanulmány azt is megállapította, hogy míg a nem és az elért hírnév nem befolyásolja a várható élettartamot, az etnikum igen – akik nem fehér felmenőkkel rendelkeznek, nagy valószínűséggel hamarabb halnak meg.

És azoknak, akik drog vagy alkohol problémák miatt vesztik életüket, nagy valószínűséggel volt nehéz vagy sérült gyerekkora, mint azoknak, akik más ok miatt haltak meg.

A tanulmány szerzői szerint a zenei karrier vonzó lehet azoknak, akik menekülnek a boldogtalan gyermekkortól, viszont gazdagságot is ad, és táplálja az egészségtelen és kockázatos viselkedési szokásokat.

„Pop/rock sztárok a gyermekek legfőbb példaképei között vannak, és a felmérések azt mutatják, a felnövő generáció egyre inkább törekedik a sztárságra. A ’tömegpusztító’ televíziós tehetségkutatók és az internet adta lehetőségek elérhetőbbé teszik ezt az álmot, mint valaha volt.

„Fontos, hogy a gyerekek felismerjék, a kábítószer használat és a kockázatvállalás inkább a gyermekkori balsorsban gyökerezik, mint hogy a siker egyfajta szimbóluma lenne” - írták.

-kiko-

[2012.12.26.]