Vastag Tamás - A Hang megtestesítője - jegyek itt a Sinatra előadásra

2013. január 18-án volt a premierje a Ram Colosseumban az ExperiDance Produkció és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójának: Szomor György– Román Sándor:Frank Sinatra – A hang … egy életmű táncban és hangban. Főszereplők: Vastag Tamás, Szomor György, Gubik Petra. A másnap délutáni előadáson jártunk.

Frank Sinatra show, dalok , táncok: ó, ez jó móka lesz, kiválóan fogunk szórakozni, hisz a fellépők neve is garancia erre. Így indultunk neki, aztán elég gyorsan kiderült, hogy a felhőtlen kikapcsolódásnak induló előadás felhőtlenül magas színvonalú zenés drámává alakul.  A Frank Sinatra élete előtti tisztelgés csak váza az előadásnak.  Az első felvonásban különösen érezhető a párhuzam a XXI.század magyar valóságával, a magukat megmutatni kívánó, belső tűztől fűtött, türelmetlenül adni akaró,  a gáncsok előtt értetlenül álló tehetségek és a belőlük élni akarók vérszívása, valamint  a kegyetlen, féltékenységtől és előítéletektől terhes közvélemény néha viccesnek tűnő, de inkább tragikomikus, sőt, esetenként tragikus történéseivel. 

Tükör.

Nagyon cizelláltan metszett kristálytükör, ami az évek múlásával elhomályosul és egyre kevésbé mutat csillogó képet, annál inkább őszintét, mert egy idő után már semmi más nem számít, csak a tisztaság, a reménytelen magány poklában a szeretet utáni olthatatlan vágy, az el nem fogadottság  kínjából való kilépni akarás megalkuvásra is kényszerítő ereje.  A művészélet nehéz, új utakat kereső, adni akaró világában a szenvedélyek csak ideig-óráig adnak megnyugvást. A vívódás mindennapos, a megoldás várat magára. Az érzelmeket fel kell vállalni, ki kell mondani. Nincs idő várni, mert késő lesz.  Mindez stílushű dalok előadásával és színészi játékkal, tánccal illusztrálva.

Az előadás végigköveti F.Sinatra életútját, megmutatva minden fontos momentumát, nyomot hagyó élményeket és személyeket, mint - többek közt - Kennedy elnök beiktatása, Merilyn Monroe, Elvis Presley és a Beatles.  Ereje teljében volt a II. világháború idején. A tánckar itt a harcteret és a katonákat ábrázolja  élő háttérként a Marlene Ditrichet lebilincselően jól alakító Kara Tünde mögött, aki a színpad szélén állva, drámai egyszerűséggel   megkérdezi a híres dalban,  németül is, hogy „Hová tűnt a sok virág?”  Kimerevített élőkép marad a színpadon: memento mori. Halál és pusztulás. A nézőtéren szégyenérzet és döbbenet csendje múltunk bűneiért, a  köszönet és az együttérzés vastapsa a méltó emlékezésért.

A tánckar:

Ritkán kerülnek előtérbe. Sokáig tartott, mire tudatosult bennem, hogy táncolnak, pedig rögtön az első nyitókép az amerikai feelingbe vont be bennünket, a csillogó amerikai álomba, de ahogy Vastag Tamás énekelni kezd, lehetetlen másra figyelni.  A táncosok szerves részei a történetnek, mintegy élő díszletként mozogva, mindig az adott szituáció érzelmi töltetét erősítve és hangsúlyozva, természetesen végtelenül profi módon. New York, New York … Néha magyaros tánclépéseket véltem felfedezni a koreográfiában az amerikai zenére, nehogy elfelejtsük, hol is élünk és kik is a megszólítottak.  A jelen a múlton épül fel és az emlékezésen.

A légtáncosoknak is nehéz dolga van, amikor az összecsavart lepedőkön küzdik fel magukat egyre magasabbra és egyre jobban beletekerednek, hogy aztán lezuhanjanak, mint vérszívó piócák, ha teleszívták/harácsolták magukat egy emberből.  A színpadkép itt különösen érzékletes: a magányos, eldobott művész itt a színpad közepén énekel (I'll never smile again), egészen kicsinek tűnik,  míg a táncosnők behálózzák a teret, látványosan le- és elnyomva őt, de a Hang a mélyből is szól.

A főszereplő Vastag Tamás

Szinte végig a színpadon van. Szomor György, mint idős Sinatra bölcs tanítóként, mesélőként, összegzőként van jelen, csak a My way-t énekli el a darab végén, míg a történetet a fiatal énekes játssza végig. Igen, játssza, mert a csodálatosan énekelt, megformált, előadott dalok közt és közben játszik, mint egy karizmatikus színész. Ilyet még nem láttunk tőle, de debütálása fényesre sikerült, mint amikor a gyönyörű pillangó hosszas bebábozódás után szabadon szállni kezd.

Sinatra híres slágerei is elhangzanak, nem öncélúan, hanem az életútba ágyazva, mint pl. a gyönyörű díva Ava Gardnert alakító Gubik Petrával együtt énekelt és táncolt Strangers in the Night.

Nyomj egy tetsziket, ha szeretsz színházba járni.

A magánügynek megélendő esküvőt és nászéjszakát is megzavarják a mindent jobban tudó élősködők - pazarul komikus a megoldása; kitart a hite mellett, s ezért a bátorságáért egyedül marad - kifejező testtartással érzékelteti a vállára nehezedő élet súlyát; a kiegyensúlyozatlan élet mellett elkerülhetetlen a kiborulás, s ekkor elementáris erővel, dramaturgiailag teljesen indokoltan, naturalista módon, lenyűgöző színészi alakítással adja tudtunkra, hogy az életnek van árnyékos oldala is. Mindeközben ne felejtsük el, hogy a két felvonásban majdnem végig jelen van és rengeteget énekel.

Sűrű a hidegrázás, egy pillanatra sem engedi a figyelmet lankadni. Már rég nem csak szórakozunk, figyelni kell minden szóra és gesztusra, mert mindennek jelentősége van, nincs üresjárat, egy igazi művészi élmény befogadói lehetünk. Vastag Tamás rengeteget ad. Minden hangja a helyén, akkor is, ha mozog a színpadon. Bár szerepe szerint keveset táncol, de azt végtelen eleganciával. Nagyon neki készült szerep, aki, ha csak megáll a színpad közepén és „csak” énekel, akkor is betölti a teret. Magával ragad, kivételes szépségű hangjával gyönyörködtet. Milyen jó, hogy Szomor György meglátta benne a színpadra termett tehetséget!

Yesterday - a meglepetések meglepetése.

Az idős művész visszatekint az életre, mielőtt visszaadná, amit az élettől kapott, hogy minden jó volt a nehézségek ellenére is, csak ezt észre kell venni.

Az üzenet átjött. Már a dal közben egyre mélyült a csend a nézőtéren, a lila fények és árnyak között egyre nagyobb ámulattal hallgatta a közönség a 21 éves Vastag Tamást, aki végtelen egyszerűséggel, de hatalmas drámai erővel, már majdnem recitativo (énekbeszéd)-szerűen tolmácsolva a Beatles örökérvényű számát, az élet viszontagságaitól és terhétől megtört testtel épp átadta magát az égieknek, érezhető közelségbe hozva az elengedés, megbékélés és elmúlás pillanatát.

Csak egy kérdésem maradt megválaszolatlan: honnan ez a bölcsesség egy ilyen fiatalember szívében és lelkében? A titok, titok. Megfejthetetlen. Lehet rengeteget tanulni, alázattal megközelíteni a zenét, a színpadot, tisztelni szerzőt és nézőt, de hogy mitől születik meg a csoda, az a tehetség titka. Becses ajándék, hogy megmutatja és odaadja önmagát.

Minden valamirevaló művész és műalkotás hordoz magában bibliai üzenetet. Lukács evangéliuma 23,28. Magatokat sirassátok! A döbbenettől éppen csak felocsúdott nézők közül sokan nyelték könnyeiket. Ez volt a második jelenet, amikor nem lehetett kiabálni, fütyülni, csak nagyon-nagyon tapsolni.

Szomor György, a szerző-rendező és Román Sándor, a koreográfus csodálatosat álmodtak és olyan művészekkel kelthették ezt életre, mint - az említett főszereplőkön kívül - Palla Szabina, Gulyás Attila, Katkó Ferenc, Vadász Gábor, Patonai Zsolt és Görög Zoltán. Mindenki stílusos és sokszor nagyon eredeti a szerepében, magas színvonalon kapcsolódnak a fő történethez, akárcsak a háttérben közreműködő profik, a jelmeztervezéstől a világításig.

Az ünneplés a darab végén, átütő erővel robbant.  Nagyon megérdemelten.

Aktuális előadások

[2013.02.28.]