A környezettudatosság és az újrahasznosítás manapság elég sok helyen előforduló szavak, szándékok, célok. Valahogy mégsem először a zeneipar jutott róla eszünkbe. Eddig. A Bélaműhelyes srácok most mindenkinek bebizonyítják, hogy a másoknak lim-lomnak vagy szemétnek tűnő tárgyakból, hogy lehet hangszereket készíteni, majd fülbemászó slágereket írni biciklikerekekre és papírdobozokra.
- Korábban is doboltunk szinte mindenen, egymástól függetlenül. Aztán ahogy ez általában lenni szokott, kötetlenül baráti társaságból alakult a zenekar. Esténként összejártunk és valahogy mindig előkerültek a dobok, aztán hajnalig zúztuk őket. Egyszer dolgoztam együtt Szőke Szabolcs zeneszerzővel, színházcsinálóval, a Hólyagcirkusz ötletgazdájával. Nagyon különleges hangszereket láttam nála, és akkor azt mondtam, ilyeneket én is szeretnék. Na itt pecsételődött meg a sorsunk és jutottunk el oda, hogy ma már az első lemezünkről beszélhetünk és a koncertjeinkről – mondja Rimóczi István, a zenekar vezetője.
Egyik-másik hangkeltő eszközük felér egy műalkotással, ami szinte zavarba ejti azt, aki először pillantja meg ezeket. Míg másoknak a lomtalanítás megkönnyebbülés a rengeteg kacattól, a Bélaműhelynek igazi kincsvadászat. Egy lomtalanítás alkalmával szinte egy nagyzenekart tudnának felvértezni, a legkülönösebb muzsika létrehozására.
Műsoruk egyaránt szól a gyerekeknek és a felnőtteknek, a műértőnek és az idegenkedőnek, hiszen kopácsolásból és zörgésből alkotnak valami meseszerű dallamvilágot. Aki elsőre értetlenül áll a produkciójuk előtt az hamarosan azon kapja magát, hogy odaszögezett figyelemmel követi a zenei történéseket. A Sziget Fesztiválra évek óta hívják őket, a srácok meg óriási lelkesedéssel mesélik mennyien érdeklődtek zenéjük és egyedülálló hangszereik iránt.
- Voltak visszajárók, akik naponta, kétnaponta eltöltöttek nálunk néhány órát. Igazán eksztatikus, amikor különböző nemű, korú, nációjú emberek játszanak egyszerre a hangszereken és megszületik valami olyan organikus csoda ami reprodukálhatatlan, valami ősi közös lüktetés, közös nyelv, együttállás.
Már tíz országban léptek fel
A külföldiek olyannyira nyitottan és lelkesen fogadták „Béláékat”, hogy azóta már 10 országban léptek fel óriási sikerrel. Ezen felbuzdulva döntöttek úgy, hogy itt az ideje az első lemezüknek és egy lemezbemutató koncertnek. Talán ezért is nem meglepő, hogy ennyi fura fazon és fura hangszer után, a koncert neve is furára sikeredett: „Csácsúcsícsó”…
- Ennek egy színházas sztorija van. Katona Zoltán barátom - a Kecskeméti Ciróka Bábszínház legfőbb világosítója - így számolt be kezdés előtt. Potnosabban az ő verziója a „tyátyútyítyó” volt. Az angol one-two-three és a magyar „egy-két-há” már túl unalmas volt – mondja István nevetve. Végül ezekből gyúrtuk magunknak a saját beszámolást és a mai napig ezt a verziót használjuk a próbákon is.
Hírek
