Elhunyt Bárdy György - Hegedűs D. Géza így emlékezik a színészre

Bárdy György büszke és méltósággal teli volt, örülök, hogy 40 éven át együtt dolgozhattam vele a Vígszínházban - mondta Hegedűs D. Géza színművész elhunyt kollégájára emlékezve hétfőn az MTI-nek. Bárdy György életének 93. évében hétfőn hunyt el.

Hegedűs D. Géza felidézte, hogy éppen 40 évvel ezelőtt, 1973-ban, még főiskolás korában került a Vígszínházhoz, amelynek Bárdy György akkor már vezető művésze volt.

"Nekem megadatott, hogy 40 éven keresztül vele lehettem, még idén karácsonykor vele örülhettem" - fogalmazott a színművész. Elmondta: karácsony és újév között meglátogatta Bárdy Györgyöt, aki szellemileg friss volt, jó humorú, igazi "bárdygyuris".

Bár már nehezebben mozgott, a világgal teljesen tisztában volt, hihetetlen eleganciával ült otthon a dolgozószobájában. "Együtt teáztunk, beszélgettünk színházról, világról" - idézte fel a találkozást Hegedűs D. Géza.

Nyomj egy tetsziket, ha szeretsz színházba járni.

Beszélt arról is, hogy Bárdy György pályájának indulása közös nagy mesterüknek, Várkonyi Zoltánnak köszönhető. Ő volt az, aki a háború után megalapított Művész Színházban felfigyelt Bárdy György tehetségére, majd amikor Várkonyi Zoltánt 1962-ben kinevezték a Vígszínház főrendezőjének, odaszerződtette.

Bárdy György pályája innentől teljesedett ki, a színművész élete végéig hűséges maradt a Vígszínházhoz - tette hozzá Hegedűs D. Géza.
Személyes élményeiről szólva elmondta, hogy fantasztikusnak tartja Bárdy György alakítását a Bolha a fülbe című darabban, és kiemelte még az Eljő a jeges című O'Neill-művet, amelyet még főiskolásként látott.

"Az is megadatott, hogy rendezhettem" - fűzte hozzá az Egy csók és más semmi című darabról, Bárdy György ebben játszott utoljára.
"Amikor belépett, mindig kitörő örömmel fogadta a közönség" - emlékezett Hegedűs D. Géza.

A színművész kiemelte, hogy barátság fűzte Bárdy Györgyhöz, akinek szerette derűjét, életszeretetét, szerette azt, hogy színészként méltósággal viszonyult a pályához, és férfiként is nagyon igényes volt, egyfajta angol elegancia jellemezte. Mint mondta, Bárdy György egyik szenvedélyének, a tenisznek köszönhetően nagyon kötődött az angol kultúrához, sportélethez. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő, hogy azt ne nézze végig.

A pipázás és szivarozás szenvedélye mellett az is összekötötte a két művészt, hogy a Vígszínházban ugyannál az asztalnál öltöztek.
"Ha nem voltunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart" - árulta el Hegedűs D. Géza.

Hozzátette: van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, "ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri". 

[2013.05.28.]