Jazz Tribute1: Az apró, de zseniális Michael Petrucciani

Jazz Tribute rovatunkban szeretnénk bemutatni olyan legendákat, akik nélkül nem lehet ezt a műfajt igazán élvezni. A választék nagyon bőséges, kedvünkre válogatunk… Kezdjük Michael Petruccianival!

A jazz-t - mint tudjuk - az afro-amerikaiak kezdték el, de hamar átterjedt Európába, ahol főleg Párizsban szerzett gyorsan híveket magának. Ehhez persze fontos volt, hogy legyenek zseniális jazz művészek.

Mostani legendánk a világhírű francia jazz-zongorista Michael Petrucciani, aki maga is a párizsi jazz élet egyik ikonja volt. Halála után is rengetegszer emlékeznek meg róla, és nincs olyan jazz tankönyv, ahol különleges tehetsége ne emelné ki őt a többiek közül.

1962-ben született Orange-ban és New Yorkban halt meg 1999-ben. Mindösszesen 36 évet élt. Ám ilyen rövid idő alatt sikerült neki meghódítani a világ jazz rajongóinak szívét. Talán azt is mondhatnánk, azóta se tudta senki pótolni.
Egy különleges genetikus betegségben szenvedett, orvosi szaknyelven osteogenesis imperfectával született, ami magyarul annyit tesz, hogy a csontok létrejötte nem tökéletesen sikerült. Az ő esetében ez annyit jelentett, hogy megrekedt a növésben, és felnőtt korában is törpe méretű maradt. Azonban - szinte isteni csodára - a kezei rendesen kifejlődtek, így a zongorázásban semmi sem akadályozta.
Igazi zenész családba született. Apja gitározott, bátyja bőgőzött. Neki is, mint minden jazz zenésznek - gondoljunk csak Boris Vian Tajtékos napok című regényére - a példaképe Duke Ellington volt, a jazz hercege.

Petrucciani nem ijedt meg a kihívástól és nagy példaképe tisztelete még jobban segítette őt a zongoratanulásban. Fontos megemlíteni, hogy nagy előny, ha egy jazz zongorista mielőtt belekezdene előadóművészi pályafutásába pár évig klasszikus zongorázást is tanul. Ugyanis a későbbiekben hihetetlen nagy segítséget nyújthatnak például Liszt művei. Perruccini, mint csodagyerek már tizenévesen koncerteket adott. Méretei miatt nem tudta elérni a zongora rendes pedáljait, ezért édesapja speciális pedálokat készített a számára.

Élete során számos nagy jazz zenésszel lépett fel. Köztük érdemes megemlíteni George Lyodot, aki akkoriban már visszavonult zeneszerző volt, de Petrucciani miatta újra zenélni kezdett. 1986-ban felvett egy élő lemezt Wayne Shorterrel és Jim Hall-lal.

1994-ben Párizsban megkapta a Légion d’honneur díjat, ami nem más, mint a Francia Köztársaság Becsületrendje. A Mezzo Tv is megemlékezett róla halálának 10. évfordulóján.

Érdemes meghallgatni Caravan című művét, amelyben bizonyítja: még mindig ő a világ legjobb jazz-zongoristája.

Fontos még megemlíteni a michel-petrucciani.de, honlapot is, ami a szokásos német tökéletességgel emlékszik meg a neves jazz zongoristáról.

- Kőszegi Dániel -

[2013.06.05.]