Kultúra és Zene találkozása - beszámoló a 2. Zsolnay Fesztiválról, Pécsről

Idén második alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay fesztivátl, az ipari területből átalakított Zsolnay-negyed különböző helyszínein. Kíváncsian vártuk a rendezvényt, hiszen fiatal intézményről van szó, és talán a pécsiek már valamennyire megismerték, megszerették. A rengeteg színházi, irodalmi és művészeti program közül mi a könnyűzenei oldalt emeljük ki.

A nyitó napon kellemesen meleg, tavaszias, igazi „fesztiválidő” volt, melyet talán a napközben megtartott programokon résztvevő gyerekek élveztek a legjobban.

Több helyszínen zajlottak este a koncertek, a Pirogránit udvaron a Che Sudaka spanyol zenekar, az E78 nagytermében a Fanfara Transilvania román fúvósai, míg a Bóbita bábszínház színpadán a Cseh Tamás emlékesten fellépők szórakoztatták a nagyérdeműt. A Fanfara Transilvania fúvósegyüttes délután már a belvárosban elkezdte műsorát, és zenélve vonultak ki a Zsolnay negyedbe, mintegy megmutatva, hova érdemes menni az elkövetkezendő napokban mindenkinek.

Már kora délután odaértem a helyszínre a spanyolok beállására. A Che Sudaka felért egy jó kis lábbeindítós, tipikus fesztiválos hangulat felvezetésére szolgáló élménynek.

Mindegyik koncert jól szólt, tetszett a hangzás, és ahogy a helyszínek közötti átjárást megoldották. Igaz nem voltak tömegek, de első napnak nem volt rossz.

Másnap estére az előrejelzés jóslásának megfelelően megjött a vihar, én is csak késve értem a helyszínre. A vihar miatt a francia Nouvelle Vague tagjai az esőhelyszínen (E78) mutatták meg, mit is tudnak a színpadon. A rossz idő ellenére csodálkozva láttam, hogy megtelt a terem, főként fiatalokkal. A koncert nagyon jól szólt, nagyon kottára előadták a számokat, talán kicsit ez is volt a baj. Nem nagyon kommunikáltak a közönséggel, a körülöttünk állók beszédjétől gyakran nem is hallottam, mi zajlik a színpadon. A végén nem is kevesen megerősítettek a véleményemben, hogy lehetett volna kicsit pörgősebb a koncert.

Eközben azért gyorsan átrohantam az Ártér kávézó színpadán zajló Jazzrael koncertre. No, ott aztán megkaptam, amire vágytam. Az országosan elismert jazz-zenészekből álló zenekar az izraeli népzenét képviselte emészthetőbb módon, pop-os, funkysabb stílusban, teletűzdelve egyéni villantásokkal, szólókkal. Nekem, mint zenésznek, hatalmas élmény volt, főleg Bordás Józsefet látni a dobok mögött. Bár ezek a koncerten nem voltak sokan, ráadásul az Ártér kávézót sem koncertekre tervezték akusztikai szempontból, mégis akik ott voltak, biztos, hogy nem csalódtak.

Ugyanitt aztán 22:00-től a Tudósok zenekar kezdett, akik aztán minden szabad négyzetcentimétert megtöltöttek közönséggel. Zenéjük számomra furcsa, kicsit alter, ugyanakkor kiválóan összerakott, néha zúzós, néha szelíd, néha bulizós, néha érthetetlen. De pont ettől a sokszínűségtől volt jó, ráadásul a zenészek miatt talán szupergroupnak is lehet őket nevezni. Eközben visszatérve az E78 épületébe már második számába kezdett Galambos Dorina és a Mrs. Columbo. Nagyon tisztelem és becsülöm, hogy műfajt váltott, szerintem jobban áll neki, és jobban is csinálja, mint amit eddig. Bár a közönség fele maradt a teremben, és a zenekart sem nagyon lehetett hallani Dorina hangjától, de nekem nagyon tetszett, és kiváló zenészek kísérik a háttérben.

Szombaton aztán az idő kegyes volt a fesztiválhoz, és meg lehetett tartani az udvaron a Besh O Drom koncertet. Aki nem ismerné őket: a balkáni és cigány, illetve közel-keleti tradicionális és magyar zenét ötvözik, fantasztikus hangulati elemekkel. Igazi kultúr-buli zene, bármelyik fesztiválra elférnek, én ha bulizni megyek és nem sajtósként, biztos hogy rajtuk tomboltam volna ki magam… hittem ezt addig, amíg aztán át nem mentem az E78 épületébe Fábián Julira. A Fábián Juli és Zoohacker nevű formáció is igazi bulis zene volt, a hangosítás is nagyon jól szólt, a zenészek kiválóak, az énekesnő szexi, néha mintha meg is gyulladt volna tőle a színpad, pedig pirotechnikai elemekkel nem is dolgoztak. Hát kell ennél több? Bármelyik házibulira vinném őket, ha megtehetném.

Régebbi zenei elemekből is építkeznek, ugyanakkor modern hangzásvilágot is képviselnek egy időben, ezek miatt mindenki meg tudja találni a kedvenc Fábián Juli dalát. A közönség először kicsit bátortalan volt, aztán egyre közelebb merészkedtek a színpadhoz, majd később jópáran nem szégyellték, hogy táncra perdült a lábuk.

Eközben az Ártér kávézóban sem maradtak zene nélkül, először Lenthár Balázs egy szál gitárral, majd a Slim Wild Boar & The Forsaken Shadow francia formáció szórakoztatott egy kis folk blues muzsikával és vad rockabilly-vel, utánuk pedig Karnics Zoltán pakolta őrült zenéit a táncolni vágyóknak.

Vasárnap este az elektronikus zene vette át a főszerepet

Vasárnap délután a pécsi illetőségű Trio A zenekar idézte meg a huszadik század füstös kávéházainak jazzes hangulatát. A korai, szvinges darabok és bebop sztenderdek mellett a jazz mai, modern értelmezéseit is megszólaltatják.

Vasárnap este az elektronikus zene vette át a főszerepet. Először Stereo MC’s dj set volt este 8-tól, majd a Zagar zenekar lemezbemutató koncertje, mindkettő az E78 nevű koncertteremben. A Stereo MC’s nagyon komoly elektronikus mixet adott a megjelenteknek, és az este 8-as kezdés dacára sokan végigtáncolták a műsort. A saját „klasszikusokat” kihagyták a műsorból, ami nem igazán baj, de biztosan sokan voltak, akik azért jöttek, hogy meghallgassák a Connected vagy más dancefloor nagyágyú ritmusait, a Stereo MC’s tagjainak lemezjátszóiról. Cserébe elhozták hangulatfokozónak Afrika Baby Bam barátjukat a Jungle Brothersből.

A Zagar zenekar teltház előtt mutatta be Light Leaks című új lemezét, remek atmoszférát tudtak teremteni elszállós, trip-hop-os félig elektronikus, félig hangszeres zenéjükkel. Egyetlen dolognak örültünk volna nagyon: ha a két műsor „helyet cserélt” volna, azaz a Zagar előzte volna meg a Stereo MC’s szettet.

A nyugalmasabb zenékre vágyók az Artér kávézóban a Barabás Lőrinc Looper-set alatt lazíthattak. Az egy szál trombita és looper használatával előadott műsor alapvetően jazzben fogant, komolyzenei és tánczenei hatások tömkelegét felvonultató, korokon és stílusokon átívelő muzsika.

A koncertek után a pécsi party-körökben jól ismert Dj Bodoo ellenpontozta az őrült elektronikát – nagyon finom funk zenékkel táncoltatta meg a kitartó közönséget, és itt is megfigyelhettük az egy-két helyen megjelent új őrületet: szőnyegen mezítláb kell táncolni! Külön öröm volt látni a példát, hogyan kell levetkőzni a sztár-allűröket és szimplán jól érezni magát valakinek, ugyanis Afrika Baby Bam is megjelent a táncolók között.
Akik az elmúlt napokban nem tombolták ki magukat, a Wattican Punk Ballet műsorán végképp megtehették.

A lehengerlő örmény pszichedelikus zenekar, bátran és ezer színben vegyíti a nyers erőt, a funky diszkó ritmusokat és a kaukázusi zenei hatásokat egy elképesztő energiájú koncertélménnyé. Személyes kedvencünk a Lenny Kravitz által híressé tett American Woman című opusz sajátos feldolgozása volt, de a saját számaikkal is ugyanúgy ledózerolták és megtáncoltatták a közönséget.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy bár a Zsolnay fesztiválnak még csak ez volt a második éve, de kezd kialakulni sajátos jellege, és a szervezők merészen, de természetes módon keverik a komolyabb művészeti stílusokat napjaink könnyűzenéjével, mindvégig tartva egy olyan színvonalat, amely méltán őrzi a porcelángyártásról híres Zsolnay gyár értékeit. Reméljük, jövőre is legalább ilyen színvonalat és hangulatot tudnak teremteni a szervezők. Mi biztosan ott leszünk, irány Pécs!

- Takács Miklós -
 

[2013.06.28.]