Zene.hu jazz Rising Star 2.- Szolnoki Dóra

Jazz rovatunkban folytatjuk a „zene.hu Jazz Rising Star” sorozatot, ahol méltán tehetséges előadókat mutatunk be. Most Szolnoki Dórára esett a választás, s hogy miért? Minden kiderül, ha elolvasod cikkünket.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Szolnoki Dóra nevű kislány, akinek a szülei és óvónői már egész kicsi korától észrevették, hogy különösen jó a ritmus és zenei érzéke. Szülei mindenben támogatták és szerették volna ezt jobban kihozni belőle, ezért beíratták különböző készségfejlesztő órákra, mint például klasszikus balett, jazzbalett, társastánc, szolfézs és zeneelmélet, de a legfontosabb a klasszikus zongoratanulás volt, melyet különösen nagyon szeretett.

1987-1990-ig járt a Koscuiszko Tádé Ének-Zenetagozatos Általános Iskolába, ahol zenetanára Sapszon Ferenc volt, aki szigorúan bánt tanulóival, viszont nagyon eredményesen oktatta őket. Igazából ő alapozta meg szolfézs és zeneelmélet tudását. Első zongoratanulmányait ebben az iskolában kezdte el Hanna néninél, aki nagyon keménykezűen bánt vele, elvárta a rengeteg gyakorlást. Miután Sapszon Ferenc tanár úr elment az iskolából, Dóra is más iskolában folytatta tanulmányaimat. Az új intézmény bár már nem zenetagozatos volt, ám itt is tudott zenélni, nevezetesen Erzsi néninél. A lány útja innen a Józsefvárosi Zeneiskolába vezetett, mégpedig Balázs Évához, akit nagyon szeretett, jó tanára volt. Az iskolás évek lezárása után is tanítványa maradt. Ha összesítünk, körülbelül 13 évig tanult zongorázni a fent említett három tanárnőtől.

Most mindenki arra gondolhat, hogy ezek után csakis zongoristaként folytathatta volna zenei pályáját, ugye?! Ám az élet közbeszólt, pontosabban a JAZZ.

Édesapja egyik barátja és kollégája, Módos Péter - a Magyar Rádió munkatársa volt, önálló jazzműsorral - mutatott neki régi jazz zenéket, amikbe azonnal beleszeretett. Ekkor 16-17 éves lehetett, és onnantól kezdve csak ez a műfaj érdekelte. Olyan hatással voltak rá ezek az élmények, hogy elment jazzéneket tanulni az OSZK-ba, Sík Olga nénihez, a méltán elismert énektanárnőhöz.

Dórát a zongora és az éneklés mellett más hangszerek is érdekelték, ezért a Continuo Zeneiskolában egy éven keresztül dobolással is próbálkozott, leginkább a kíváncsiságtól vezérelve. Később 1 évig fuvolázott, de a gyakorlásra már nem jutott sok idő, ezért inkább maradt az éneklésnél.

Következő említésre méltó állomás 1999 szeptembere. Ekkor iratkozott be az Erkel Gyula Zeneiskolába, ahol a kiváló énektanártól, Munkácsi Beától tanulhatott tovább. 2000-ben került be a Bartók Rádió által megrendezett Nemzetközi Jazzénekversenyre, ahol középdöntős helyezést ért el, Sokat jelentett ez számára, hisz akkor még semmi rutinnal nem rendelkezett, de ahhoz elég volt, hogy megpróbáljon felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolára, ahova 2001-ben végül felvettek. Itt remek négy évet töltött el. Berki Tamás volt az énektanára, sokat tanult tőle és másoktól, sok embert ismert meg, és az itt szerzett kapcsolatokból alakította meg később zenekarát.

A kisebb trió formációk után (pl. Blue Velvet), az első nagyzenekara a Szolnoki Dóra Jazz Quartet volt, melyben Fritz József klarinétozott, Oláh Szabolcs gitározott, Oláh Zoltán, Soós Márton és végül Oláh Péter bőgőzött, majd 2004-ben csatlakozott Jeszenszky György dobos. 2003-ban Fritz Józsefet Cseh László tenorszaxofonos váltotta föl, 2008-ban Oláh Szabolcsot Cseke Gábor váltotta a billentyűknél.

Sok zenésszel dolgozott és dolgozik együtt. Fontosnak tartja a zenei és emberi megújulást, amely segít a zenekar stílusának változásában is.

Ugorjunk most 2004-be a Lamantin táborba, ugyanis Dóra ott volt gyakorlótanár. A táborban ismerte meg Eőry Attilát és Varga Bendegúzt, akikkel megalakította a Zamique, 6 tagú latin zenekart. A végleges csapat 2008-ra alakult ki, vagyis Eőry Attila énekel, Somos András zongorázik, Hudák Zsófi bőgőzik, Jeszenszky György dobol, Takács Márton az ütőhangszeres és végül Kovács Bálint gitáros alkotja a zenekart. Bálint egyébként a Szolnoki Dóra Bossa Club elnevezésű formációban is játszik.

A Jazz Quintettel és a Zamique-val sok fesztiválon és versenyen vett részt igen jó eredménnyel. (pl. Művészetek Palotája- Jazz showcase 2008-2009, Lipótvárosi jazz verseny 2003-2004, Fringe fesztivál 2006, Francofon fesztivál, Sziget 2007-2008, Mol Jazz Fesztivál 2004-2008, stb…) A Balogh ikrekkel (Roland és Zoltán) is sokat játszott, vagyis a Finuccikkal. Dóra elmondása szerint nagyon élmény a közös zenélés.

A 2010-es év az internetes Muzsikus rádióban találta, ahol 21 riportot készített híres és kevésbé híres jazz zenésszel. Nála hitelesebb kérdezőt keresve sem találhattak volna…

Zenekarai mellett 2004-től jazzénektanítással is foglalkozik, különböző zeneiskolákban. A legbüszkébb arra, hogy 2008-2010-ig a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola jazztanszakán oktathatott, ahol Pély Barnával párhuzamosan képezte a diákokat.

A családi örömök sem kerülték el, hiszen 2011-ben megszületett Dávid nevű kisfia. Érhető okokból egy időre háttérbe szorult a zenélés és a tanítás, ám napjainkban már a Théba Művészeti Iskolában látogathatóak az órái. Jelen van egy jazzduóban, tagja efy Showtime Band nevű party-zenekarnak, sőt még és egy alternatív rock bandának is, amely a Der Tiger névre hallgat. Régen távol állt tőle a rock és a popzene, ám ahogy egyre fejlődött úgy lett egyre nyitottabb a más műfajok felé is. Ennek is köszönhető, hogy 2012-ben elindult a „The Voice” című tehetségkutató énekversenyen, és 2000 emberből bejutott a legjobb 48-ba, ezáltal kétszer főműsoridőben láthatták a nézők. Ez a verseny egy komoly tapasztalatszerzés volt ám úgy véli: ez az egész nem neki való…

Zenei tervei közt szerepel, hogy egyszer készít egy jazz lemezt, amelyben bemutatná saját szerzeményeit. Másik vágya, hogy külföldön is bemutathassa zenekarait egy kisebb turné keretein belül. Célja, hogy az emberekkel megismertesse és megszerettesse a jazzt, na meg a saját világát. Szeretne maradandó élményt hagyni a közönségbe, úgy, hogy közben folyamatosan építkezzen és fejlessze tudását, őszinte és alázatos zenészként.

Szolnoki Dóra fontosnak tartja, hogy aki igazi, hiteles, őszinte zenész akar lenni, annak egész életét a zene szeretetének kell átjárnia. A zene sokat adhat és sokat segíthet, így vele kell lenni reggeltől-estik, vele kelni és feküdni. A mottó pedig nem más:
„Félig zenélni annyi, mint félig élni.”

- Kőszegi Dániel -

[2013.06.15.]