Megnéztük Paul McCartney utolsó európai koncertjét

Paul McCartney (71 éves) a zenetörténelem jelenleg legnagyobb, élő alakja. Megtiszteltetés őt látni koncerten, írni róla nem különben, akkor is, ha szokványos "koncert-kritikát" nem lehet összehozni...

Szoktam mondani barátaimnak, hogy „Kétféle ember él a földön: aki Beatles-rajongó vagy aki nem ismeri a Beatles-t igazán”. Úgy néz ki a bécsiek az első blokkba tartoznak, hiszen gond nélkül telt meg a az Ernst Happel Stadion, vagy a bécsieknek közismertebb nevén Prater Stadion. Komoly lehetőség volt látni Paul-t élőben minden idők legerősebb turnézenekarával, név szerint: Rusty Anderson (54 éves), Brian Ray (58 éves) gitárosok, Paul Wickens (57 éves) billentyűs és Abe Laboriel, Jr. (42 éves)dobos társaságában.

Európában a bécsiek, a veronaiak és a varsó-iak érezhették szerencsének magukat, hiszen a 2013-as turnén Európa ezen a három helyen volt érintett.

Az ember egy ilyen koncert előtt és közben már lelkileg felkészül arra, hogy szembesül a múlttal és a jelen segítségével egy örök útmutatást kap a zenében, életben, életszemléletben a jövőre vonatkozóan.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

Egy nagyon megható és szép felvezető indította a koncertet és segített abban, hogy felkészüljünk Paul-ra. Hatalmas kétoldali kivetítőkön elevenedett fel Paul élete, a Beatles, a régi társak, a család, az örömök és tragédiák emléke stílszerűen. Aztán minden különösebb formaság nélkül Paul önmaga intro-jaként besétált és belecsaptak a az Eight Days a Week ’64-es Beatles dalba, természetesen tökéletes, hatalmas hang és fénytechnikával megtámogatva.

Aztán elkezdődött a visszaemlékezések sokasága Beatles időkből: All my Loving, Paperback Writer, We Can Work It Out, aWings időkből: Let Me Roll It többek között. A koncert feléig a majdnem pont 10 évvel ezelőtti budapesti koncerthez képest kicsit akusztikusabb volt a hangvétel, a dalok közötti személyes élmények mesélésével. A két oldalsó kivetítőkön folyamatosan a színpadi történések voltak testközelbe hozva, míg a háttér még mai szemmel is elképesztő, a dalokhoz illeszkedő látványelemekkel volt kiegészítve. Volt megemlékezés, ami hagyomány már John-ról, George-ról, Lindáról.

Kaptunk zenei csemegéket, amik új színek a turnén, mint pl: Lovely Rita, Mr. Kite ’67-ből, minden idők legnagyobb albumáról a Bors Őrmesterről. Természetesen folyamatosan futottak az agyamban azok a dalcímek amik nem hangzottak el, de Paul nem tervezte velünk tölteni az elkövetkező 2 hetet. Ekkora életmű, ennyi No.1 sláger és ennyi nagy hatású, forradalmi dal jelenleg nincs más birtokában.

Aztán a Lady Madonna, Ob-la-di Ob-la-da, Back in the USSR felerősítette a lendületet és egy kortalan, időtlen házibuliba csapott át a zenekar, ahol egyszerre sírtunk, nevettünk. A Live and Let Die 1973-as Wings dallal egy időben lángnyelvek és tűzijátékok csaptak fel és olyan gigantikus élménnyel egészült ki a színpad amitől tökéletesebb extázisba nem lehet kerülni együtt a zenekarral.

A zenei teljesítmények, hangszeres játékok, mozdulatok, kipillantások, gesztusok, kommunikáció egymás között és a közönséggel professzionális és tökéletes volt, de egyben emberi is. Úgy érezhette magát mindenki, mintha csak neki és pár haverjának szólna a megtiszteltetés. Paul humora legendás, mint az a Beatles idejében is ismert volt. Folyamatosan kényeztette az osztrák közönséget, még Liverpool-ban tanult, alkalmi német nyelvtudásával, mondókával, gesztusaival.

A koncert vége felé olyan elementáris erővel tolták el a Helter Skelter-t, ami kortól függetlenül is hatalmas teljesítmény, hogy nem csodálkoztam volna, ha másnap a Prater vidámparkjában a körhintákon meg kellett volna húzni a csavarokat!

Több visszakérést követően, közel 3 óra után elérkezett a zenetörténelem legtökéletesebb záró dala 1969-ből a The End.

Paul-al kiegészítve a jellegzetes váltott gitárszólózást 3 gitárossal percekig élvezhettük. De a legfeltűnőbb az volt, hogy ők ezt egy világ körüli turné közepén gyermeki lelkesedéssel és hatalmas szívvel élvezték.  Példaértékű hozzáállás.

Egy félelmem lehet, ha írok Paulról, a koncertről, hogy túl magasztosnak tűnhetnek a gondolatok, megjegyzések. De ebben az esetben ezt vállalom. Paul McCartney az egyetlen olyan aktívan koncertező zenész, dalszerző aki életművével megváltoztatta a világot, lassan már 50 éve.
Örök.

- Krenyiczky Ervin -

[2013.07.01.]