Csak szuperlatívuszokban: Marcus Miller Veszprémben

Szerdán este Marcus Miller koncertjével folytatódott a 10., jubileumi Veszprémfest. Ahogy az Arénában kedden, itt is telt ház fogadta a Várban, mégpedig a Püspöki palota előtt felállított színpadra lépő zenészeket. Hála az égnek, ez nem ülős koncert volt, ami szerintem sokkal lazább alaphangulatot adott a koncertnek.

Zsenialitás érthető módon

Sok fanyalgó basszeres ismerősöm van, akik nincsenek nagyon oda Marcus Miller játékáért. Értem én, hogy lehet máshogyan is játszani, de én akkor is imádom, ahogy megszólal a Fender a kezében. Ez már szerencsére a sokadik Miller koncertem, láttam már őt az SMW trióval is, valahogy mindig elhiszem neki, hogy a hangszere mestere. Sokaknak az a fő problémája, hogy komersszé tette a dzsesszt, szerintem viszont inkább érthetőbbé (kösz Sziszi a pontos megfogalmazást!).

Nem csak elvadult, nehezen kivehető harmóniákat játszik, hanem megjegyezhető dallamokat. Még a szólói is fülbemászók. A szólóhangszerré tette a basszusgitárt, és ezen kívül még több hangszeren is játszik. Voltam olyan koncertjén, ahol minden számban más hangszere mögé ült be a koncert közben, addig, amíg körbe nem ért a zenekarral. Mi ez, ha nem zsenialitás?!

A zenekar: fiatal sztárok

Mindig sikerül olyan zenészeket maga köré gyűjtenie, hogy attól az embernek a lélegzete is eláll. Ezt a zenekart a Tutu (Miles David lemeze, amin sok számot Miller írt) turnéjára szedte össze, fiatal zenészekből. A mostani kompániából Louis Cato a vitathatatlan kedvencem. A csávó nem kispályás: jelenleg, mint Marcus Miller dobosa, és mint Bilal basszusgitárosa turnézik! Még járni is alig tudott, második szülinapjára kapta az első dobcuccát. Járt már nálunk többször is, én Bobby McFerrinnél hallottam, láttam őt (akkor éppen dobolni, és akusztikus gitáron játszani).

Csatlakozz, ha szeretsz koncertre járni

A tegnapi koncerten viszont talán ő volt a legvisszafogottabb. A két fúvósa, Alex Han szaxofonos és Sean Jones trombitás is hatalmasat fújt. Azok a feszes grúvok, amiket a ritmusszekcióval hoznak félelmetesen jól szóltak. A szólóikban pedig néha elemi erővel játszottak, néha pedig szépen építkezve, érzelmekkel teli játékot hoztak. Adam Agat, a gitáros srác… Simán elmenne a világ bármelyik rock zenekarába is. A második számban (Redemption) hozott egy kis rythm ’n’ blues-t is, utána rockkolt egy nagyot. Brett Williams, a zongorista: olyan srác (21 éves), aki valószínű, hogy csak a zongorája mögött érzi jól magát. AZ biztos, hogy Gershwint szereti nagyon, két szólójába is beépített tőle.

A koncert: csillagos 5-ös

Ezt így kell csinálni. Kijönnek a színpadra és úgy beletolják az arcodba a zenét, hogy az első pillanattól kezdve nem volt kérdéses, hogy nagyon jó lesz a koncert. Még ezen a szűk helyen is jól szólt az egész hangosítás, nyilván egy kis hangerőt pluszba még elviseltünk volna, de ne legyünk telhetetlenek. A koncert Marcus 2012-es Renaissance című anyagára épült, szinte teljesen. Túl sok számot nem játszottak, azok viszont szép hosszúra sikerültek. A Detroit-tal kezdtek, majd jött a Redemption, a February, és a Jeckyll & Hyde. A Gorée című szám előtt Miller elmesélte a szám történetét. Szenegálban koncerteztek, és ellátogattak a Rabszolgák házába. Ez volt az a hely, ahonnan a múlt században a rabszolgákat elszállították Amerika felé, itt ért véget az afrikai ételük.

Ő pedig ahelyett, hogy egy szomorú, gyűlölettel teli számot írt volna, inkább úgy tekint erre, mint valami újnak a kezdete. Hiszen ez volt az ő afro-amerikai történetük kezdete. Ezért inkább egy ünnepélyesebb számot írt hozzá. Basszusklarinéttal kezdte a számot, aminek az alapja engem nagyon emlékeztetett egy régebbi számára (Amazing Grace). Ez a szám is egy hatalmas szólópárbajba végződött, a szoprán szaxofon űzte a basszusklarinétot, majd jött egy „kis” gitárszóló is.

Az alap műsorból az utolsó szám a Slippin’ into darkness volt az utolsó szám, ami a Get Up Stand Up dallamára épül. Ebben is volt egy csomó finomság, például úgy szólózott, hogy az alsó húrt hangolta pengetés közben, és nem a bundokon fogott hozzá hangot. Ezzel véget is ért a koncert, már csak két ráadással maradt, amiből az első egy lassúbb volt, az utolsó szám pedig a Blast volt, az hiszem.

Ismét egy nagyon jó élménnyel lettünk gazdagabbak, a Veszprémfest pedig egy nagyon jó koncertet prezentált nekünk ismét!

Várjuk a mai estét, vele pedig Paco de Luciát!

-aretuska- 

[2013.07.20.]