˝A profibb hozzáállás profibb szemléleletet sugall˝ - interjú Szemerics Ádámmal

Pimaszul fiatal és tehetséges; ezzel szemben korát meghazudtoló világlátással, életszemlélettel rendelkezik. Filozofál, tapasztal, mer az újba, az ismeretlenbe belevágni. Talán többek között emiatt is működik jól zenekara, a Tool De Danton. Szövegírásról, hozzáállásról és még sok minden másról beszélgettem vele; még arról is, vajon mi a különbség a filozofikus és az álmodozó ember között.

˜– Viszonylag fiatalnak mondható zenekarnak számítotok a zenei palettán, hiszen 2012 végén alakult a banda. Mennyire volt nehéz a kezdet?
– Így van, október 6-án voltunk egy évesek. A kezdeti időszakból csak relatív nehézségeink voltak, olyanok, melyek minden frissen alakuló zenekart érintenek. Hirdetés útján alapítottam meg az együttest, szóval mondhatni tűt kerestem a szénakazalban!

– Tagok szintjén is azt lehet mondani, hogy ilyen rövid idő alatt elég sok csere jött létre. Mi volt ennek az oka?
– Nem vártam addig, míg minden posztra megtaláltuk az embereket. Amikor először próbaterembe vonultunk, azt két gitáros és egy dobos fogatában tettük. A fennmaradó basszusgitáros posztra nyitott maradt a hirdetés, de végül ismeretség révén töltöttük be ezt is. A szerencsétlen, vagy szerencsés időzítés okán nem tudtuk mégsem kerek egésszé alakítani a társaságot, mert négy hét alatt nyilvánvalóvá váltak hiányosságok, melyek után meg kellett válnunk a ritmusgitárosunktól, így a fejekben és papíron egységes dalokat még mindig nem tudtuk kellően prezentálni. Majd mielőtt elkezdtük volna átalakítani a koncepciót, vagyis én is piszkafát ragadtam volna, hogy magamat kísérjem ritmus szinten, ismét ismeretség révén megérkezett hozzánk Balázsi Szabolcs, és eddig remekül megoldotta a feladatot. Így a továbbiaknak a Tobak Dániel (szóló gitár), Székely Gábor Tamás (dobok), Balázsi Szabolcs (ritmus gitár), Stift György (Basszusgitár), és jómagam (ének) ötösével haladtunk tovább. A nyáron viszont kénytelenek voltunk váltani még egyszer, ismételten a hiányosságok és a hozzáállás kérdése miatt; ekkor Nagy Nimród érkezett és váltotta Stift Györgyöt basszusgitáros poszton. Azóta érzésem szerint stabil és egyre egységesebb csapat alakulgat.

Lájk, ha érdekelnek az új klipek.

– Beszéljünk egy picit a névválasztásról, ugyanis nem mindennapi módon történt.
– Igen, azt hiszem tényleg nem mindennapi körülmények voltak, bár eddig még soha nem sikerült úgy átadnom a történetet másoknak, hogy azt érezzék, amit én; hogy igazán érezzék a súlyát, de talán ez így van rendjén. A „Tool De Danton” név, zenekar név nem új keletű dolog: 2007-ben álmodtam róla először, de egy tényleges fizikai álomban. Középiskolás voltam még, és mint sokunkat, engem is serdülő korban fertőzött meg a zene, a Rock’n’Roll életérzés… hát akkor alapítsunk egy zenekart! Ez lett volna a Tool De Danton. Ez a szóképlet, vagy név jelent meg egyik éjszaka álmaimban, pontosabban hallottam, merthogy ezt emlegették. Ma már felnőtt fejjel nem gondolom, hogy jelentősége van, de egyik kedvenc zenészem, Chester Bennington alakja jelent meg nekem, ő hajtogatta ezt a nevet. Mikor felébredtem, annyira élénken élt még bennem, hogy azonnal leírtam egy papírra, és attól a naptól fogva folyamatosan egy sugallat kísért, szinte rám telepedett, hogy egy nap ennek a szóképletnek egy zenekar nevének kell lennie. Valamiért magasztos és hihetetlenül erőteljes érzéseket kelt bennem azóta is, mint egy jóslat, amiről nem tudok egyebet, csak, hogy így kell lennie. Most, hat év elteltével különösen büszke vagyok arra, hogy megszületett ez a zenekar.

– „Legend of the Mothman”. Nem mindennapi albumcím. A legendát mennyire ismered? Kötődnek hozzá valamilyen módon a dalok?
– A „ Molyember legendája”... Természetesen jól ismerem a történetet. Az utóbbi időben szinte önmagától került a látóterembe ismét, a személyes ideológia halmazom misztikus figurája lett. A lemez nem „concept” albumként lett tudatosítva, de jó néhány dal szövege között éles párhuzam vonható; tartalmilag nem az eredeti Egyesült Államokbeli storyhoz köthető, csak is kizárólag a személyes értelmezéshez, mely utalás egy olyan nem anyagi világra, melyben nagyon fontos szerepe van a filozofikus szemléleteknek, az események közötti elsőre láthatatlan összefüggéseknek, és a ténynek, hogy véletlenek nem léteznek.

– Műhelymunka...mert ez is fontos ám egy zenekar életében. Nálatok hogyan jönnek létre a dalok? Ki mennyi részt vállal az alkotófolyamatból?
– Tulajdonképpen már elmondhatom azt, hogy a próbatermi végkifejlet végére majdnem mindenki ugyanannyit tett bele egy dal megszületésébe, megírásába. Szerencsére nincs hegemónia, az alaptengely persze leginkább mindig egy emberhez köthető, de az mindig változik annyit, hogy mindenki jóllakva érezhesse magát. A dalok zöme Dani ötleteiből születik, mondhatnám, hogy alapjaiban határozza meg a stílusunkat, de persze ez már ott el is csuklik, hogy mind hatással vagyunk egymásra, folytonos körforgásban, így a végeredményre is így kell tekinteni. Szerencsére lelkes, képzett és kreatív emberekkel vagyok körbevéve. A munkásságunk lírai oldalát általában magamra szoktam vállalni, mert hát pont amennyire a metál nem az én asztalom, az akusztikus és átvitt gondolatokban és értelmezésekben annál inkább el tudok merülni. Ezen tényezők egyvelege a Tool De Danton.

– Melyik típusba tartoztok: azok közé, akik bezárkóznak a stúdióba, és egy lélegzetvételre feljátszanak mindent; vagy részleteiben, kicsit mindig csiszolgatva készülnek el a dalok?
– A második, korántsem maradéktalan stúdiózásunkon vagyunk túl, így azt hiszem, egyelőre szükségből vagyunk az egyik, vagy a másik. Van, amit egy szuszra fel kell játszani - egy lemez vagy dal vázát pikk-pakk. Tény, ennek így kell működnie, de az ezen felüli elgondolásokat ki kell dolgozni, maradéktalanul és meggyőződéssel. Ha tehetnénk, jó eséllyel bezárkóznánk egy stúdióba egy, vagy két hétre.

– A dalszövegírás ahogy kivettem, a te asztalod. Mi az, ami leginkább szokott téged inspirálni íráskor? Mennyire vagy az a típusú ember, aki mindent figyel: ízeket, illatokat, érzéseket?
– Ahogy telik, múlik az idő, a tapasztalat úgy ragad ránk, (jó esetben) mint a piszok, a készségek pedig kifakadnak szép lassan. Mindenki, aki szövegírásra adja a fejét, átesik az elején, fiatalabb korában a „kínkeserves rím keresés” effektuson, majd ez csiszolódik. Előbb-utóbb arra is rádöbben egy zenész ember, hogy csak úgy ala nature, írni egy dalszöveget, melynek nincs dallamvilága, nincs meg fejben a tengely, olyan, mint halva születni. Olyan dolgok is inspirálnak, amiket nem éltem meg személyesen, de vannak olyan érzéseim, melyek egy tőről fakadnak, mint például egy háború, mint a veszteség, amit okoz, aminek a fájdalmán osztozunk vagy így, vagy úgy. Azt hiszem, manapság ha az ember elég befogadó, akkor gyakorlatilag bármely momentum kitöltheti a létezését, addig, amíg azokat a sorokat leírja a pappírra. Vannak egyszerűbb vágyaim, vagy gondolataim, mint egy turné, ahol jól „bebaszunk” a turnébuszon; élvezzük, hogy nincsenek kompromisszumok, mint a „Leaving my home”’ esetében, mely az albumon szerepel. Viszont nem igazán tudtam és nem is fogom tudni értékelni azokat a kortárs zenekarokat, főleg a hazai mezőnyről lévén szó, ahol itt ki is merült a téma. Napjainkban a zene közvetítő ereje olyan értékké avanzsált, melyet épp úgy el lehet pazarolni, mint a kocsmában az aprót.

– Ösztönös vagy megfontolt dalszövegírónak tartod magad? Értem itt ezalatt azt, hogy egy szuszra kiírsz magadból mindent, vagy leülsz az asztalhoz, és akkor ott eldöntöd, hogy most dalszöveget írsz.
– Oh, ez nálam sosem működött! Leülni és írni valamit direkt módon, nem! Van, amikor képes vagyok órákon át írni egy szöveget, de akkor valami nagyon erős érzelmi vagy intuitív állapotban vagyok, de ezt ugye meg nem én hívom magamhoz. Mondjuk úgy, hogy már nem úgy működöm, mint tizenhét évesen, nem írok naponta négy-öt dalszöveget. Inkább havonta kettőt mondjuk, vagy hármat, ha kevésbé kell mással foglakoznom, de azok nem a kukában végzik.

– Komoly, mély szövegekről beszélhetünk a ti esetetekben. Filozofikus típus vagy?
– Néha azt gondolom, hogy talán már abszurd módon is. A nyugodt és pihentető éjszakai alvás annyira ritka nálam, hogy akár karácsonyra is kérhetnék belőle! Nem igazán tudom kikapcsolni az agyamnak a filozofikus mechanizmusát. A tudatos vagy tudatosabb zenei érában persze ezt kamatostul igyekszem kihasználni.

– Sokan egy kalap alá veszik a filozofikus és álmodozó embereket. Van köztük különbség, vagy van átfedés a két embertípus között?
– Végeredményben van átfedés, illetve közös pont. Ám az óriási szakadék ott fekszik a két fogalom között, hogy míg egy álmodozó ember elnéz az erdő sűrű rengetege fölött, egy filozofikus beállítottságú ember erre képtelen. Kérdések és lehetséges válaszok végtelen során generálja a célt, míg egy álmodozónak nincsenek kérdései, csak egy lehetséges verzió. Azt gondolom, valahol a kettő között kell lennie az arany középútnak, mert míg az álmodozó nem veszi figyelembe, hogy a részletek nélkül nincs egész, addig a filozofikus emberek nagy százalék örökre fennakadhat a részletek hálójában.

– Hogy látod jelen pillanatban a zenekar helyét az itthoni piacon? Mennyire nehéz egyrészt előre menni, másrészt fenntartani a közönség érdeklődését?
– A kérdés utolsó részére reagálnék először: nagyon, nagyon nehéz fenntartani az emberek érdeklődését, nehezebb, mint megszerezni! Jelen pillanatban úgy gondolom, hogy a Tool De Danton egy olyan érában mozog, ami még nincs itthon kiaknázva. A problémánk csak annyi, hogy gőzünk sincs róla, hogy ennek mekkora tábora lehet itthon, mert ezt iszonyat nehéz felmérni, mivel nem könnyű eljutni az emberekhez, és ez így az évek alatt egy ilyen kicsi országban ilyen kicsi piacon különösen nevetségessé vált. Sok mindent figyelembe kell venni, és van, amikor nekünk kell fejet hajtanunk bizonyos tények előtt, mint hogy egy zeneileg kimondottan nyelv centrikus országban élünk. Mivel még csak most hagytuk el az első évünket azt gondolom, a kísérletezés egy adott vonal köré koncentrálva még bőven belefér a siker érdekében. Az már biztos, hogy manapság a számok nem sokat jelentenek ténylegesen, hiába kaparsz össze ezer like-ot mondjuk másfél év alatt, az embereket teljesen hidegen hagyja majd az új kliped, az új dalod, és akkor majd lesz nagy csodálkozás, hogy de hát…, hát igen! Napi szinten rommá kell őket bombázni bármivel, ami egy kicsit a zenekarra tereli a figyelmet, odafigyelni olyan apróságokra, mint hogy teljesen felesleges havi két koncertet lenyomni egy büdös kis klubban... Kinek, minek?! Nem azért kell úgy csinálni, mint a nagyok, mert raj gyerekek vagyunk, hanem mert a profibb hozzáállás profibb szemléletet sugall, magunkat is megerősítjük az ésszerűség határain belül abban, hogy mit akarunk és huszadjára is jelezni kifelé, hogy minden egyes emberre igényt tartunk mostantól kezdve az idők végezetéig, akinek egyszer valamiért felkeltettük az érdeklődését és nyomott egy „tetszik” gombot.

– Lenne egyébként olyan pont, amikor azt mondanád: kész, vége, befejeztem?
– Egy jó darabig még biztosan nem. Ha már ez egy mélyebb interjú és az őszinteség javallott, akkor elmondom, hogy fizettem már inkább ki a próbaterem havi díját, minthogy egyek, minthogy antibiotikumot vegyek. Ez nálam így működött, és így is fog addig a napig, amíg egyértelmű bizonyítéka nem lesz annak, hogy elbuktam, hogy tévedtem! Semmi ilyet nem érzek most, huszonnégy évesen.

– Mik most a fő csapásvonalak? Merre tovább? Megjelent egy EP-tek, elkészült az első nagylemez, koncertek is vannak. Mi a következő lépés?
– November 30-án egy nagyszabású fesztiválon játszunk mi is, a „10 év Mármor Fesztiválon” az Alcohol zenekar 10 éves jubileumán! Nagy Feró és a Beatrice, Tűzmadár,  Noa Rock, Twister, Crossholder és még sok más zenekarral együtt. Erre készülünk most, aztán a koncepció váltás első lépcsőjeként már javában az új dalokat írjuk, amelyek 2014 elején, egy kislemezen szólalnak meg magyar nyelven. Egy klipforgatás is kilátásban van még a nagylemez egyik dalához. Igyekszünk kialakítani a nyári programot egy turné és/vagy fesztiválok beiktatásával, persze még ezek képlékeny dolgok; amit lehet, igyekszünk leszervezni.

– Ha egy mondatban kellene meghatároznod, a zenekar mit szeretne közvetíteni, hogyan fogalmaznád meg?
– Egy igen széles spektrum lett megcélozva. Az egyszerű pozitív és felszabadító jellegű életérzésektől kezdve, a komplexebb, filozofikusabb témákig mindent igyekszünk felölelni, szemeket tágra zárni és gondolatokat forralni. Világunkban a jó és nagyszerű dolgok azok, melyek maradéktalanul és gyorsan leülepednek, a káosz virágzik. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az emberek megértsék: a jó dolgokhoz nem lehet légvonalban eljutni, nincs kellemesen kikövezett út, a káosz a közeg, melyben törvényszerűen ott van a rendszer is, az összekötött szálak, ezeket kell megtalálni. Ez meg több lett, mint egy mondat!

– Rosta N. Napsugár –

[2013.11.17.]