˝A zene pont úgy kell, mint a levegő. - Exkluzív interjú a Malek triumvirátussal

Egyszerű, ám annál nagyszerűbb képlet: MM x MA = Malek². Egy bensőséges hangulatú, ritkaságszámba menő este a legendás zeneszerző és mélységes alázatos előadóművész lánya bensőséges összjátékával. Exkluzív interjú a Malek triumvirátussal, azaz id. Malek Miklóssal, Malek Andreával és ifj. Malek Miklóssal.

Amennyire csodálatos zenészcsaládban, a kor kimagasló énekesei között felnőni, egyben akkora felelősséggel is jár. Malek Andrea és öccse, az X-Faktor korábbi mentora, Malek Miklós azonban végtelenül profi, tudatos, sikeres, s mindeközben földhöz ragadt emberek. Andrea édesapjával közös, 2013 novemberében, az Orfeumban debütált, Malek² című estje igazi kuriózumnak számít, amelynek február 18-ai folytatása egy újabb utazás a tartalmas, minőségi zene csillagútján.

Ennek apropóján hívtuk beszélgetésre apát, lányát és fiát.

– Elismert előadókkal, közönségkedvencekkel dolgozott, alkotott felejthetetlen remekeket. Mennyire van ideje, kedve nosztalgiázni, vagy inkább a mának él, előre tekint, s komponál?
– Azt gondolom, a korunkkal szinkronban kell lenni. Ez persze elsősorban nem extremitásokat jelent. Szerencsére a zene csodálatos valami, ugrani benne néhány évtizedet vagy évszázadot csak egy pillanat, és persze felkészültség kérdése. Folyamatosan keresem a tőlem elfogadható újat, a zeneszerzés napi tevékenység, miközben el sem tudnám felejteni a régebbieket, mert beégtek a memóriámba. Gyakran felkeresnek, s nem bánom, hogy így van.

– Feltételezem, a lányával közös, Orfeum-beli koncert amennyire természetes, annyira különleges is…
– Igen, különleges. Ritkán lépünk fel együtt, soha nem tud rutinná válni, és ez adja a dolog lényegét és izgalmát. Minimum kettős kapcsolat: apa–lánya, zongorista–énekes, nem beszélve a színpadi követelményekről…

– Gyermekei sikeresek pályájukon, hitelesen folytatják a családi hagyományt. Mit érez ilyenkor egy édesapa, aki tudatában van annak, mekkora erejű és tartalmú energiákat mozgatnak meg generációkat átívelően?
– A sikereim között talán ez az egyik legjelentősebb, miközben – és ezt komolyan mondom – semmi presszió nem volt ezen a téren. A gyermekeim nap mint nap látták, mennyi energiát igénylő, önsajnálást nem ismerő munka ez, és ennek ellenére maguk választották hivatásként a zenét. Én csak ahhoz ragaszkodtam, hogy felkészülten tegyék. Általuk vált „családi hagyománnyá”, a továbbiakat meglátjuk. Andi kislányának kiváló a hallása…

– November óta többen is feldobták a kérdést, mikor lesz feleségével és fiával kiegészített, amolyan Malek⁴ koncert. Tervezik megajándékozni közönségüket egy ilyen kivételes esttel?
– Kedves számomra, hogy sűrűn előjön ez a kérdés. Ezt több okból nem egyszerű összehozni, de részemről benne lennék.

– Mit kívánhatok Önnek és szeretteinek?
– Igyekszem szerényen kívánni: jó egészséget. A többit még meg tudjuk oldani.

A Bécsben élő, ám rendszeresen Magyarországra látogató Andrea felé fordulok.
– Ha azt mondom, Malek Miklós, mi az első két gondolata?
– Édesapám és a testvérem, akiket szeretek, tisztelek. Mindkettő kiváló művész, de még fontosabb, hogy családtagok, akikre gondolva meleg érzés önti el a szívemet.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

– A „kétlaki” élet mennyire formálta a személyiségét, a gondolkodásmódját, mennyire gazdagította előadói kelléktárát?
– Szeretem az utazást két ország között, szeretem, hogy két-három nyelven kommunikálhatok, hogy mindenhová visszavárnak. A hazám 270 kilométer távlatából még inkább a hazám marad. Gyermekeimmel és férjemmel kint élünk egy kis faluban. Ausztria egy szociális, élhető közeg. Sokat tanulhatunk tőlük válságkezelésben, toleranciában, tapintatban. Szerintem ez neveltetés, s nem elsősorban pénz kérdése.
Művészként rengeteget tanulok, fejlődöm. A nyelvi akadályok leküzdése után, a beilleszkedést követően minőségi változás történt az életemben. Megszabadultam a musicales manírjaimtól, megtanultam olyan szinten dolgozni, hogy idegen közegben is sikert arassak. Azt szoktam mondani, hogy egy igazi szakembert bárhová pottyantasz a világon, mindenütt megállja a helyét. Bízom benne, hogy a gyerekeim is csak profitálhatnak a kétnyelvűségből, abból, hogy lazán, otthonosan mozognak két ország kultúrájában.
Szerencsére a Budapest és Bécs közötti távolság nem áthidalhatatlan, így mind szüleimmel, barátaimmal, mind a magyar közönséggel rendszeresen találkozunk. Igazán különleges alkalom, amikor édesapámmal együtt lépünk fel, mert amikor felidézzük a nagy dalokat, mindenkit egyszerre ölelhetek magamhoz. Legközelebb február 18-án, az Orfeumban lesz erre alkalom a Malek² című estünk apropóján

– Mire a legbüszkébb a szüleivel kapcsolatban?
– Arra a szeretetre, amelyet kiskoromtól kezdve testközelből tapasztalhattam meg, a kemény, munkacentrikus életszemléletre, a megszállottságukra és az alázatra, amivel a szakma iránt viseltetnek. Természetesen hálás vagyok, amiért a Malek családba születtem, habár úgy gondolom, az angyalok által az is meg van szervezve, hová születik az ember. Ez abból látszik, hogy ha jól figyelünk, rá kell jönnünk, igazából a gyerekeink tanítanak minket, nem pedig fordítva. Nekem is van három kis tanítóm…

– A 2013. novemberi Malek² koncertet követően a közösségi portálokon hozzászólók közül a legtöbben azt a fizikailag látható szeretetet és kölcsönös tiszteletet emelték ki, amely mindkettőjükből áradt egymás irányába. Úgy érzem, az Önök által megtöltött zenei kehely sosem tudna túlcsordulni…
– Felhőtlen boldogság és terápia maga az együttzenélés, s még nagyobb áldás, hogy a zene által egységet tudunk teremteni. Édesapám a szó legnemesebb értelmében vett mester, aki maximalizmusa mellett felnőni nem volt mindig „habos torta“, de itt a bárszéken ülve, nézni, ahogy mesél a dalokról, s együtt muzsikálni vele, magával ragadóan nagy élmény.

– A zene az kell?
– Naná! Pont úgy, mint a levegő.

Végezetül a Los Angeles-ben letelepedett, egykori mentor gondolatai zárják míves keretbe a muzsikával átitatott történetet.

– Bár egy óceán van köztetek, a „Malek klán” érzelmi fonalai robosztusak, a családi tűzhely melegénél forgácsolódtak szétszedhetetlen kötelékké. Ez pedig árad mindannyiótok zeneiségéből. Milyen érzés ebbe a családba tartozni?
– Jól érzed, a kötelék nagyon szoros közöttünk, és talán pont ezért nem probléma az, hogy a világ különböző pontjain élünk. Amikor látom őket, ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Mindig is nagyon szerencsés embernek tartottam magamat, hogy ebbe a családba csöppentem bele, mert nagyon sokat tanultam a szüleimtől és a nővéremtől, mind emberileg, mind szakmailag.

– Várható-e egy Malek4 koncert?
– A MÜPA-beli, 2011-es est szerintem mindenki számára emlékezetes volt. Nincs kizárva, hogy újra megtörténik.

– Mik az aktuális projektjeid? A feladataid mikor szólítanak vissza Magyarországra?
– A magyar Twinner duónak írtam három dalt, amelyből az egyik videoklipje már a YouTube-on látható is. Egy új fiatal amerikai tehetséggel, Anika Wilmore-ral is dolgozom, akiből nagy sztár lehet. Ezen kívül Yannival közösen készítünk egy új zenei nyitányt a Dubai Fesztivál megnyitójára.

A 2013. november 09-ei Malek² egyik mulatságos betétje, a Malek Miklós és Szenes Iván szerezte Hofi-örökzöld, a Söprik az utcát.

– Aigner Ivan –

[2014.02.19.]