"Rajongok a hivatásomért." - Villáminterjú Farkas Gábor Gábriellel

Farkas Gábor Gábriel április 16-án a saját maga által felállított rekordot szárnyalja túl: újabb premiert ünnepel az Orfeumban. A Broadway Nighttal erősíti pozícióját, mint az az előadóművész, akinek eddig a legtöbb műsora került bemutatásra az egyetlen pesti mulatóban.

Gábriel számára a zenés színház legizgalmasabb dalai azok, amelyek bevonultak a könnyűzenei életbe és jazz-standardekké, örökzöldekké váltak. A klasszikus vaudeville show-k könnyed revümusicalek voltak. Nem akartak mély tartalommal élni; elég volt a szórakoztató, akkor divatos tánczene, a jazz, jó énekesek, zenészek és táncosok. Nem véletlen, hogy George Gershwin, Cole Porter és Duke Ellington is zenés darabokkal váltak ismertekké.

A Broadway Night egy olyan musical- és jazzkoncert, amelyen kiváló jazz-zenészek eredeti Broadway-hangszereléseket, illetve a dalok jazz-standard verzióit játsszák káprázatos összhangban.

Két nagysikerű, színházi előadóest, a Liza & Me és a Night & Day címū Orfeum-produkciók legjobb dalait, valamint néhány olyan klasszikussá vált jazzdalt foglal egybe, amelyekről nem is gondolnánk, hogy valaha színpadi művek részeiként íródtak.

Így mindannyian felfedezhetjük őket újra a saját örömünkre. S ami egy színházban ritkán fordulhatna elő: laza hangulatban iszogatva akár táncolhatunk is egy-egy dalra…

Lájk, ha kedveled a retro dalokat.

A nagy nap előtt a festőként is kiváló színész-énekes válaszol néhány kérdésre.
—    Az Orfeum nyitása óta neked volt a legtöbb premiered. Ezt a rekordot most megfejeled egy újabb bemutatóval. Mitől más a Broadway Night?
—    A Broadway Night egy igazi best of-válogatás az elmúlt években bemutatott Orfeum-beli színházi előadásaink musicalanyagaiból. Az Orfeum történetében most először nem egy szerző vagy előadó munkásságát mutatjuk be, hanem összefoglaljuk a Broadway és a jazz találkozását a hőskortól napjainkig, azaz a 20-as évektől a pop- és rock-musicalekig. A lényeg most a dalok jazzes hangzásának koncertszerű megfogalmazása, illetve a szórakoztatás. Nincs történet, sem kötött dramaturgia, lehet táncolni és mulatni. Sokkal kötetlenebb és talán a legsokszínűbb esténk lesz.

—    Az elmúlt években egy tehetséges és szofisztikált színész-énekesből nagybetűs előadóművésszé fejlődtél, amit a közönség rendületlen, sőt, növekvő szeretete von fénygömbbe. Milyen felelősséget ró ez az emberre?
—    A társművészetek szeretete nálam mindig egymást erősítették. A színészi munkáim a karakterépítésben, a közönséggel való kommunikációban segítettek, a zenei tanulmányaim, kutatásaim pedig abban, hogy pontosabb és jobb minőséggel tudjam átadni a számomra oly fontos dalokat. A felelősség az előkészületekben van, hogy az előadás már gördülékenyen és önfeledten menjen. Nekem csak öröm, hogy kölcsönösen szeretjük ezeket az estéket a minket hallgató közönséggel.

—    Gábriel arkangyal hírnök, aki gyógyító üzeneteket közvetít, útmutatást nyújt. Nincsenek véletlenek. Szüleid névválasztása ennél találóbb nem is lehetett volna, hiszen közönségedet minden egyes alkalommal egy magasabb rezgésű dimenzióba juttatod. Miként éled meg a küldetésedet? Hogyan fejleszted önmagadat?
—    A tanulásnak sosincs vége, mindig új kihívásokkal szembesülök, mert rajongok a hivatásomért. Azt gondolom, hogy ha nem megyek el az élet által rám rótt feladatok mellett, hanem megélem azokat, akkor tudok lelkileg és szellemileg is tapasztalni, valamint fejlődni. Ezért olyan dalokat választok, amelyek tartalmával azonosulni tudok. Talán ezért is van az, hogy a közönség megérzi az embert az előadás mögött. A küldetésem, hogy a régi slágerek fennmaradjanak és újra megismerje őket a közönség. Ezen felül, hogy arra a két órára megfeledkezzenek a hétköznapokról, s azt érezzék, hogy a világon minden rendben van. Feladatom, hogy olyan tintapacát fessek, amelybe mindenki belelátja a saját gondolatait, a pozitívokra megerősítést, a negatívokra pedig feloldást kapnak.

A Kabaré egyik részlete Gábriel előadásában.

Fotókredit: Aigner Ivan
Aigner Ivan | 2014.04.15.

[2014.04.15.]