Somnakaj: Varázslatos utazás egy világ körül - alig néhány órában
Nem csak évtizedek, hanem kultúrák, helyek és életek között is kalauzolt a MÜPA nem mindennapi előadása. S a végén mégsem voltunk biztosak benne mit is láttunk: hiszen a Somnakaj egyszerre dokumentum, koncert és színdarab is volt.
2014. április elejétől június végéig több alkalommal tűzték műsorra a budapesti Művészetek Palotájában a Somnakaj című zenés-táncos darabot, melyet olyan műfaji behatárolásokkal hirdettek, mint „roma etnoballada„, „humoros-misztikus roma sorsjáték” vagy éppen „hagyományőrzés és modern formák találkozása”. Nos, ez a különleges előadás ezek mindegyike volt, méghozzá egyszerre. Egy olyan varázslatos egyveleg, és hazánk neves művészeinek koprodukciója, amihez hasonlót Magyarországon még nemigen láthatott a közönség. Az eredeti szerző Mészöly Gábor, az ő művét Müller Péter Sziámi gyúrta át a MüPa színpadára.
Lájk, ha kedveled a retro magyar dalokat.
Az aligha hétköznapinak mondható performansz célja pedig csupán az volt, hogy egy némi humorral és misztikummal átitatott történet elmesélésével mutassa be a nemzeti és az európai kultúra részeként tekintendő roma kultúrát, aminek egyik alapköve természetesen a zene: ebből jó adagot kapunk az előadás során. A vérpezsdítő ritmusok igazi szenvedélyes hangulatot teremtettek, s igazi idő- és élményutazásba repítettek.
Felvétel a próbáról
A zenei rendező Szirtes Edina „Mókus” volt, aki olyan elismert és sokat bizonyított előadók szerzeményeit ültette a műbe, mint Kovács Antal, Marko Markovic, vagy Szakcsi Lakatos Béla - tehát nem fukarkodott a roma kultúra kincseit bevetni a nézők meghódítása érdekében. Sőt: a darabban a maguk tradícionális, illetve modern átirat formájában megszólaló autentikus roma népdalokat, valamint az egyéb zenei betéteket, aláfestéseket, hangszeres szólókat olyan zenészek és művészek előadásában hallhatjuk -természetesen 100 százalékig élőben-, mint például az egykori Pa-Dö-Dő énekes illetve Megasztár-zsűritag Falusi Mariann, a Magna Cum Laude frontembereként ismert, egyébként roma származású Mező Misi, továbbá Szakcsi Lakatos Béla, Balogh Lajos, valamint a Duna Művészegyüttes tagjai. Ráadásul a dalok közül több is az alkotók eredeti roma nyelvén hangzott el, mint maga a roma himnusz is.
A darabban a fiatal roma lány, Somnakaj -akit Szakács Hajnalka alakít- történetét ismerhetjük meg, egészen onnan kezdve, hogy a felmenői hogyan vetették meg lábukat egy kis vidéki falucskában, majd hogyan született meg ő maga, nőtt fel, érzett rá zenei vonzódására és tehetségére, majd indult el szerencsét próbálni a hívogató nagyvárosba. A reményt külföldön elismert zenész nagyapja nyomdokaiba lépve követi, s felvételizik a Zeneművészeti Egyetemre, majd esik szerelembe, házasodik meg, és tér haza szülőfalujába, már ünnepelt énekesnőként. Természetesen a történet felsorolt állomásainak egyike sem problémamentes, a lányt túlságosan féltő rokonok, a lánya után eredő apa, és egyéb külső tényezők igenis életszerűen rögössé teszik a végül happy endbe torkolló utat. A jeleneteket a zenekar által előadott dalok, illetve szólisztikus performanszok színesítették és kötötték össze, mint például Szakcsi Lakatos Béla elbűvölő orgonaszólója – a híres zenész egyébként önmagát alakítja a darabban.
Nézd meg a darabról szóló ajánlót!
A szerzők igyekeztek a roma zenei kultúrát minél szélesebb palettán bemutatni, így juthatott szerephez a darab fő stílusvonalától jócskán eltérő, egy néhány tinédzser által előadott rap-betét is, ami először némi meghökkenést váltott ki a nézőtéren ülők körében – többek között bennem is, de a végére jópofára sikeredett összképet kaptunk, ezzel a kis kitérővel is.
Szóval a darabot minden meglepőségével együtt ajánlom mindenkinek, de egyelőre sajnos még nincs információ arról, hogy újra műsorra kerül-e a Somnakaj a következő szenzonban, vagy majd csak egy későbbi év hozza újra színpadra ezt a remekművet.
Mindenesetre a műfajra fogékonyaknak erősen ajánlott a darab, de azoknak is érdemes egy próbát tenni vele, akiket amúgy hidegen hagy a stílus, vagy legalábbis azt gondolják...
– /OM –
Fotó: Művészetek Palotája
[2014.08.03.]