Paul McCartney gitárján is játszottak...

Nemrég tért haza a The Bits Beatles emlékzenekar hollandiai útjáról. Ahogy már az előzőekben beszámoltunk róla a Big Rivers 2014 holland összművészeti fesztiválra kapott a zenekar felkérést és lépett fel több ízben. Az ott történtekről és élményekről beszélgettem a múlt héten hazaérkezett zenekarral.

– Milyennek értékelitek a zenekar szereplését a fesztiválon?
– Derecskei Zsolt: azt hiszem elmondhatjuk, hogy ennyi ember előtt kevés zenekar tud fellépni, gondolok itt a fesztivál záróeseményére, amiben az egész rendezvény kicsúcsosodott. A dordrecht-i nagytemplom melletti téren játszott a The Bits körülbelül 3-4000 ember előtt. Pontos számot nem tudok mondani, mert nem számoltam meg a közönséget :). Ezen kívül az ezt megelőző 2 napon is volt egy-egy koncertünk. Az első egy klub buli volt, ahol a szabadtéri fesztivál napi zárása után a már megalapozott hangulatban lévő Beatles rajongóknak adtuk elő 50 éves jubileumi, A Hard Day’s Night LIVE-ra keresztelt műsorunkat, utána pedig olyan ritkaságokat játszottunk el, amik sohasem szólaltak meg színpadon a Beatlestől élőben (pl. Lucy In The Sky With Diamonds, Magical Mistery Tour). Nagyon örültünk a kint élő magyaroknak, akik megjelentek ezen a koncerten. A nagykoncert melletti másik színpadi jelenlétünk pedig egy együtténeklős rendezvény volt, ahol szimfonikus zenekarral és kórussal adhattunk elő néhány Beatles dalt, köztük a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-et is. A kürtök nagyon jól vitték a szólamukat, nagyon nagy élmény volt így élőben előadni a dalokat. Minderről tervezünk egy bővebb élménybeszámolót is megjelentetni a The Bits honlapján.

 Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

– Hogyan jutottatok ki, milyen módot választottatok az odautazásra?
– Bárth János: a fesztiválra jutásunkról már megjelent itt egy cikk. Az utazás hogyanjával kapcsolatban választási lehetőségünk sajnos, vagy szerencsére nem volt. Először felröppent, hogy repülővel utazunk a fesztiválra, de a vinni kívánt hangszerek és egyéb felszerelés mennyisége és minősége sem tette ezt lehetővé. Így busszal mentünk, ami azt leszámítva, hogy megközelítőleg 1400 km volt az út még jobb is volt abból a szempontból, hogy a hangszereket nem mások pakolták, hanem a személyes felügyeletünk és kezünk által lett betéve a kocsiba minden úgy, hogy ne sérüljön. Az utazó társaság a 18-20 órás út alatt ugyan elfáradt, de jó hangulatban telt a buszban eltöltött idő is. Amikor épp nem volt egymásnak mondanivalónk, akkor a Csengetett Mylord-ot néztük, ami a zenekar nagy kedvence.

– A koncerten kívül hol jártatok, szét tudtatok-e nézni egy kicsit?
– Bakó Balázs: az út tényleg fárasztó volt és Hollandiában éppen csúcsokat döntögetett az időjárás. Ott szokatlan módon tartósan 30 fok felett volt a hőmérséklet és a páratartalom is trópusi volt. Meg is született a zenekaron belüli insider duma, hogy “meleg van, mint Hollandiában”. Éppen ezért nagyon nehezen tudtuk kipihenni magunkat mind az út, mind a napi feladatok elvégzése után. Nagyon sokat számított, hogy a szállásunk egy folyóparton, zöld környezetben helyezkedett el. Így napközben is kiterültünk az árnyékba pihenni, szunyókálni. Természetesen szétnéztünk a vendéglátó városban is, Dordrecht-ben, aminek a belvárosa teljesen tipikusan holland, kövezett utcákkal, rendezett környezettel és barátságos emberekkel. A fesztivál miliő az egész belvárosra kiterjedt. Utcai árusokkal és a városban jól elhelyezetten és egymással akusztikailag teljesen jól izolált és megférő színpadokkal, ahol egy-egy műfaj, rétegzene képviseltette magát. Így volt jazz és dixieland színpadtól kezdve, az utcazenén át a stoner és psychobilly kedvelőinek is szeletkéjük. Jó volt egy-egy színpad között félúton megpihenni egy kerthelységben és egy sört meginni. Azt fájlaltuk mondjuk, hogy a “holland korsó” csak 2-3 deci volt.

– Aztán a hazafelé úton még volt egy kis kitérőtök...
– Kasléder Albert: igen volt, de nem nevezném kitérőnek, legalábbis a szó rossz értelmében nem. Az út, ahogy János is mondta 1300-1400 km volt, de ez a 10-15 kilométernyi kerülő ehhez képest elenyésző. A németországi Nürnberg melletti Hagenauba látogattunk, ahol a zenekarra felfigyelt nem sokkal a fesztivál előtt a Höfner gyár, az a cég, amely Paul McCartney legendás hegedűalakú basszusgitárját készíti a mai napig, és amin én is közreműködöm a koncertjeink folyamán. Hatalmas élmény volt végigmenni a hangszergyár részlegein látni először a fatuskót és szépen sorjában a megmunkálási fázisok folyamán kialakult hangszert a végén. Erről egyébként egy bővebb beszámolót már készítettünk a honlapunkon, aki kíváncsi bővebben olvashat róla ott. Számomra hihetetlen volt, mikor előkerült a vitrinből az a gitár, amit Paul McCartney személyes használatra rendelt a Höfner gyártól és a mai napig ezen, vagy épp ebből a szériából készült másikon játssza a koncertjeit. Kipróbálhattuk ezt is a gitárrengetegben, bár a balkezes húrozás miatt nem sok mindent tudtam rajta lejátszani. A zenekarnak viszont egy biztos, hogy még mindig, a cikk megjelenésének pillanatában is fel kell dolgoznia azt a pozitív sokkot, ami ért minket. Ugyanis látogatásunk alkalmával mi lettünk Magyarországon az első és egyetlen előadó, akik a Höfner gyár hivatalos endorser-i támogatását megkapták. A hab a tortán a Höfner gyár ajándéka, a hegedűalakú Beatles Bass csúcsmodellje, egy 1962-es reissue, amit kaptunk, akkor, ott. Azt hiszem, idén kétszer ünneplem a karácsonyt. :)

– A világpolitikai események mennyire voltak érezhetők Hollandiában?
– Bakó Balázs: sokkolva olvastuk a megérkezésünk után a szálláson a tragédiát és másnap a szervezőkkel és a polgármesterrel egyeztetve eldőlt, hogy a fesztivál folytatódik, a koncertek nem maradnak el. A nagytemplom híresen szép hangú harangját azonban egyszer sem hallottuk. A nagykoncertünk alkalmával az előadás közepén aztán egy előre megbeszélt időpontban egy közleményt olvasott fel a rendezőség és 2 perces néma tiszteletadással adózott az ott megjelent tömeg. Most is a hideg futkos a hátamon attól az atomszférától, amit ott tapasztaltunk, ahogy a templomtér közönsége, több ezer ember csöndben maradt 2 percre. Leírhatatlan.

– Végkonklúzió?
– Derecskei Zsolt: A fesztivál szervezése nagyon profi volt, és igyekeztünk mi is profin teljesíteni a ránk váró feladatokat. Nagyon örülök annak, hogy első külföldi utunkat ilyen jó érzéssel fejezhettük be és nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy csupán másfél éves zenekarunkat sikerült egy következő lépcsőfokra emelni. Nagyon pozitív volt a zenész szakma fogadtatása a Höfner endorsement hírére. Volt, aki irigykedett és volt, aki velünk együtt örült, és nagyon gyorsan végigszaladt a hír zenészberkekben, ami a dolog súlyát igazolja. Személy szerint nagyon örülök, hogy a zenekar végig bírta szusszal ezt az igen megterhelő néhány napot és itt szeretném megköszönni a zenekar kísérőinek önkéntes és profi segítségét, amit nyújtottak ez alatt a néhány nap alatt.

– Havassy Anna Katalin –

[2014.08.06.]