Mamma Mia! a Madáchban - megnéztük

Az 1970-es, 80-as évek kiemelkedő svéd popcsapatának, az ABBA-nak munkásságára építő zenés előadás jó 15 év nemzetközi sikerszéria után jutott el végre kis hazánkba. Hosszan vártunk rá, de az eredmény legalább kielégítőre sikeredett.

Popkult időutazás Szegeden és a Madáchban

A Szegedi Szabadtéri Színház és a Madách Színház együttműködésében létrejött zenés produkció keletkezése maga is egy igen érdekes történet. Judy Craymer producer a 80-as évek elején találkozott először az ABBA két férfi zenészével, mikor azok a Sakk című színpadi darabjukon (magyar ősbemutató 1992, Rock Színház/Arizóna Színház) dolgoztak. Az ötlet már ekkor felmerült, s bár Björn Ulvaeus és Benny Andersson nem zárkózott el a lehetőség elől, de túlságosan lelkesek sem voltak azt illetően. Csaknem 15 év telt el ezután, mígnem Craymer megbízta Catherine Johnson drámaírót egy szövegkönyv elkészítésével, mely keretbe foglalja a világhíres ABBA dalokat. 1998-ra már rendezője is akadt a készülő műnek, nevezetesen Phyllia Lloyd. Ezzel szinte példátlan módon három hölgy vette kezébe egy musical születésének sorsát. Lehet, hogy ezért is lett olyan az elkészült darab amilyen. Csupa színpadi boldogság játszani, minden figura szerethető, sehol egy gonosz karakter, egy rossz akarat... csak szépséges görög álom... és szerelem... meg persze a feldolgozatlan múlt, az ifjúság emléke és elsősorban dalok, fergeteges ABBA dalok.

A musicalt végül 1999-ben mutatták be, először a West Enden, de hamarosan Amerikát, s majd a világot is bejárta. Néhány évvel ezelőtt hazánkban is megfordult egy utazó produkció, az angol nyelvű előadással.

Mamma Mia a mozivásznon

A siker mindenhol tombolónak és tartósnak bizonyult, így a darab a mozivásznat is meghódíthatta. 2008-ben készült egy egészen finom filmes feldolgozás, melyet szintén Phyllia Lloyd rendezhetett. A film nekem igen kellemes meglepetést okozott akkoriban, eltekintve persze Pierce Brosnan fájdalmas énekhangjától. Meryl Streep és Amanda Seyfried viszont bámulatosak voltak benne...

A film nagyjából hűen követte a történetet és a dalok java része is a helyén maradt, csak néhány változtatást eszközöltek, gyanítom az okok közt az a lehetetlenség is szerepelt, hogy Brosnan-nek el kéne énekelnie erőteljes szóló dalát... Ezt a dalt (Knowing Me, knowing You) inkább elhagyták, illetve Donna és Sophie énekel belőle egy rövidke részletet.

Mit is jelent, hogy „non-replica”?

Miután a darab körbejárta a világot és 2014-re érett meg az idő arra, hogy picinyke hazánk színpadaira is betörjön. Szirtes Tamás és persze az ezzel megbízott ügynökség 10 éves kemény munkával érte el, hogy a Madách megkapja a bemutatás jogait. Ráadásul un. „non-replica” jogokról van szó. Itt érdemes egy picit elidőzni. Nagyon sok olyan, világsikerű musical van jelenleg is itt-ott, a nyugati világ színpadain, melyet még sosem mutattak be kis hazánkban. Nagyon soknak a közeli bemutatása sajnos meglehetősen reménytelen is. Miért reménytelen, legalábbis rövid távon? Ennek elsősorban anyagi okai vannak. A Broadwayen és a West End-en nem egészen úgy gondolkoznak a színházról, mint ahogyan ez kis hazánkban szokás. Ez elsősorban üzlet... A darabok jogait leggyakrabban csak un. „replica” formájában árulják – legalábbis egy ideig – ami azt jelenti, hogy nem csak azt kell megfizetni, hogy itt is színpadra állítsuk a művet, hanem komplett csomagot árulnak, rendezéssel, koreográfiával díszlettel egyetemben. 

Ez persze jóval drágább, hiszen mindezeket is kiszámlázzák kegyetlenül. Erre egyszerűen nem nagyon van egy magyar színháznak pénze. Persze akad kivétel is. A Vámpírok bálja például replika előadásban jutott el hozzánk 2007-ben és azóta is színpadon van. Ez azonban ritka, ide többnyire csak akkor tud bejutni egy előadás, ha a jogtulajdonos már rászánta magát, hogy olcsóbban, „non-replica” is eladja a jogokat. Ez gyakran évtizedekbe kerül. Példának okáért, Andrew Lloyd Webber „Sunset Boulevard” című darabja már több mint 20 éves, de még nem sikerült ideérnie. Az Óz a nagy varázsló előzménytörténetét és másik nézőpontját feldolgozó Wicked című darab is 11 éve fut már sikerrel, de számunkra elérhetetlenül drága. Sajnos sokkal újabb darabok is vannak, mint pl. a „The Book of Mormon”, mely könnyfakasztóan humoros, jókat is énekelnek benne, de várhatunk rá vagy 20 évet.. ha egyáltalán várhatunk... merthogy kevéssé nevezhetnénk politikailag korrektnek. Hosszan lehetne sorolni az olyan darabokat, melyek egyszerűen drágák nekünk. Most legalább a Mamma Mia lekerült erről a listáról és Szirtes csapatának sikerült elhozni ide ezt a nagy showt. Mert ez elsősorban az.

A darabról...

Feleslegesnek tartanám színdarabként méltatni a művet, ebből a szempontból egy nagymértékben szürrealisztikus, vidám, könnyed vígjáték, csodálatos görög környezetben, sok kacagtató és egy szívfájdítóan könnyfakasztó jelenettel. Röviden, távirati stílusban. Adott egy ifjú lányka, aki esküvőjére készül és eszi a fene, hogy nem tudja, ki az apja. Nagyon szerencsétlen, mert egy mesés görög szigeten tengődik a döglődő családi panzióban. Anyuci annak idején három pasival is kavart, így hát hősünk meghívja a három gyanútlan embert az esküvőjére és ettől aztán mindenki élete fenekestül felfordul. Nagyjából ennyi. Nyilván nem tör egy Csehov darab babérjaira, sőt a Nyomorultak történetével sem akar birokra kelni, csak szórakoztatni, könnyedén, profi módon. Jukebox musical, ügyesen összepakolva a 70-es és 80-as évek nagy ABBA slágereit, telepakolva látványos tömegjelenetekkel, táncokkal. Kész-passz... ez tökéletes recept, ha jól csinálják.

Márpedig a Mamma Mia esetében ügyesen vannak összeillesztve az alkotóelemek, s a magyar kreatív csapat is szakértő módon nyúlt a darabhoz. Ez persze nem nagy csoda, Szirtes Tamás rendező és Tihanyi Ákos koreográfus egyaránt sokat látott profik, mesterségbeli tudásuk vitán felüli. Remek ritmusú előadást tettek színpadra, nincsenek hosszas üresjáratok, nem bóbiskol el az ember, mindkét felvonás nagyjából 1-1 óra, köztük egy kis szünet, utána még egy kis buli, esetleg tánc a színpadon a szereplőkkel... mindösszesen nagyjából 2 óra 35 perc tömény szórakozás és lehet menni utunkra. Ideális. Ez az előadás most jobban néz ki, mint a West Enden futó eredeti és legalább olyan jól szól is.

Bemutató Szegeden

A magyarországi bemutató idén nyáron, augusztus közepén volt Szegeden, nem is akármilyen előzmények után. Idei nyarunk minden idők egyik legcsapadékosabb nyara volt, s bizony az augusztus sem kímélte a darab szereplőit. A minduntalan támadó esős időjárással hadakozva kellett a hatalmas szegedi színpadra feltenni az előadást, az elemekkel hadakozva bizony gyakran éjszakába nyúlóan serénykedtek hőseink, hogy időre összeálljon a produktum. A szegedi színpad 30 méter széles, míg a Madách színpada csak 10 méter ezért a Madáchos előadáshoz képest kibővített karral, 70-80 ember munkájával készült el a produkció. A főpróbát még elverte az eső, de aztán csodálatos módon az összes szegedre meghirdetett előadás le tudott menni. Nekem az utolsó, 23-ai előadást volt szerencsém látni, melyet riogatott ugyan egy jóféle felhőszakadás, meg is szakadt az előadás, de egy óra zuhany után megkönyörültek az égiek és sikeresen lement ez az este is. Persze ez IS hozzátartozik a szabadtéri színházak varázsához.

Szereposztás

A Mamma Mia musicalt Szirtes Tamás egy igen érdekes szereplőválogatási koncepcióval küldte útjára. Zenés darabról van szó, ahol természetes, hogy többes szereposztásban gondolkodnak az alkotók, hiszen egy-egy betegség esetén is játszani kell... nem állhat meg az élet egy hangszálgyulladás esetén sem. Itt is ez történt, de a többes szereposztás felépítése érdekesre sikeredett. Ennek a darabnak van három kiemelt főszereplője és másik 5 igen fontos karakter szereplője. A három kiemelt főszereplő közül az idősebb szerepeket, Donnát és Samet 3-3 művész kapta meg, de Sophiet csak két fiatal művésznő viszi. Az öt további fontos szerepet is csak kettőzték. Még érdekesebb, hogy Donnából és Samből egy idősebb generációs szereposztást is válogatott Szirtes Tamás. A darab főszereplői eredendően 40-esek... ami stimmel is a másik két szereposztás esetén, de a harmadik – vagy ha úgy tetszik első – szereposztás, Kováts Kriszta és Sasvári Sándor egyaránt a bőven ötvenes korosztályt képviselik. Az is igaz persze, hogy remekül tartják magukat. Talán a 2008-as filmfeldolgozás lehet a ludas az idősebb verzió jelenlétére is, hiszen Meryl Streep és Pierce Brosnan is idősb verziót alakított.

Szegeden Donnát Kováts Kriszta, Samet Sasvári Sándor, Sophiet Simon Boglárka, Billt Szerednyey Béla, Harryt Molnár László, Tanyat Détár Enikő, Rosiet Sáfár Mónika és Skyt Sánta László alakította. A viszontagságos időjárás ellenére kellemes előadással sikerült kényeztetniük a nagyérdeműt. Trükkös dolog ebben a hatalmas szegedi színpadi térben előadni egy darabot. A leghátsó sorok olyan messzeségben vannak, ami színházi léptékben már értelmezhetetlen, ennek okán egy kőszínházi produkciónál harsányabbak is gesztusok, picit néha túlzóak. Ez időnként határozottan éreztem is Szegeden. De nem bántani akarom az előadást. Igaztalan lenne, ugyanis rendkívül szórakoztató előadást láttam már akkor is. Hatalmas dalok, melyeket kedves jelenetek kötnek össze, néhány igen kellemes alakítás, jó néhány hatalmas éneklés s néhány igen örömteli újjászületés is.

Újjászületések

Kováts Kriszta a 80-as évek elején indult Rock Színházban kezdte a pályáját. Rögtön hatalmas dobással indított, hiszen Ő volt az első igazi nagy siker, az Evita hősnője, majd főszerepek sorát játszotta el, de a 90-es évek elején eltűnt a szem elől, saját zenés produkciókkal próbálkozott, a kőszínházi életből szinte teljesen eltűnt, hogy most egy nagy dobással diadalmasan térhessen vissza. A darabban Donna énekli: „Húsz esztendőm telt el, húsz sivár év ment el, némán ostobán”. Kováts Krisztának ebben a 20 évben főszerepek sorát kellett volna elénekelnie. Nem akarom tagadni, voltak pillanatok, mikor kicsit rozsdásnak éreztem prózáját, de aztán mindig jött egy dal, amiben hatalmasat énekelhetett. Partnere Sam szerepében Sasvári Sándor, aki szintén régi Rock Színházas. Olyan hatalmas sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepe, a Nyomorultak Mariusa, a Miss Saigon John-ja, vagy a Fantom címszerepe. Szerencsére ebben a műben is van lehetősége kiereszteni a hangját, szólószáma a darab második felvonásának egyik markáns, emlékezetes pontja.

Másik újjászületőnk Sáfár Mónika, aki primadonnaként jelentős sikereket bezsebelhetett már, operát is énekel, Ő volt az első Elisabeth a nagy sikerű Operett Színházas darabban, most azonban igazi komikaként gondolta újra a karrierjét. Briliáns a vérbő Rosie szerepében. Minden gesztusára figyelni kell, amikor színpadon van.

Szintén egyfajta új kezdet ez a darab a Harryt alakító Molnár László számára is. Az egykori Musical Színház vezetője, rendezője, vezető színésze sok-sok rendezés és főszerep, sok-sok igazi színházi otthon nélküli vándorév után előbb Győrben telepedett meg pár évre, de most végre – első ízben – egy jelentős Budapesti műintézményben is megmutathatja, miért tartják sokan a magyar musicaljátszás egyik kiemelkedő alakjának. Akik a „Jekyll és Hyde” produkcióban látták 2001 és 2013 között, azok tudják, hogy milyen fajsúlyos alakításra képes, milyen hangi adottságokkal rendelkezik. Képességeihez mérten a Mamma Mia-ban nem kell embert próbálóan hatalmasat énekelnie, de remek a karaktere, kedves dalai is akadnak. Örömteli egy igazi szuperprodukcióban találkozni vele, s a magam részéről drukkolok neki, hogy gyökeret is eresszen a Madách színpadán.

Feltétlenül kiemelném még Simon Boglárkát is, akit ugyan már ismerhettünk a Társulat szereplőválogatós műsorából, sőt, a Kecskeméten 2010-ben bemutatott Nyomorultakban remek Eponine volt, de ezzel a szereppel robbanhat be igazán az élvonalba. Tehetségét nem most bizonyította először, de hogy mennyire hiba nélkül, végig magas színvonalon, túlzások nélkül, könnyed természetességgel hozta szerepét a szegedi nagyszínpadon, akárcsak a Madách deszkáin, az feltétlenül elismerésre méltó.

Szabadból a falak közé

A szegedi szabadtéri változathoz képest a Madách színpadán egy bensőségesebb hangulatú előadással találkozhat a nagyérdemű. A díszlet jelentősen megváltozott, hiszen itt támaszkodhatnak süllyedő és forgó színpadra is. A tér sokkal kisebb, a több görög házból álló díszlet átalakult, középen egy süllyedni-emelkedni képes ház kapott helyet, mely a panzió magja, oldalt pedig stilizáltan házfal elemeket ábrázoló díszlet, ablakokkal, ajtókkal, sikátorokkal, melyekben eltűnhetnek és felbukkanhatnak a szereplők. 

Csatlakozz, ha szereted a musicaleket.

A szegedi színpadkép hátsó traktusát egy hatalmas, de több részből álló videó fal uralta, melynek központi tagja a Madách színpadának hátsó falára került, de oldalt is láthatunk videós paneleket, megbújva a házfalak között. Szegedi előadáson nem volt igazán kibékülve a videókkal. Ez elsősorban azt hiszem ízlésbeli kérdés. Számítógépes animációkat láthatunk, melyek a mediterrán hangulatot kívánják fokozni. Valójában érdekesek, de nekem nagyon műanyagnak hatnak. A számítógépes víz nem eléggé víz. A Madáchban sokkal kevésbé figyeltem a videókra, hiszen mindig történik valami érdekes a színpadon, ráadásul az emeletről nézve az eseményeket, sokkal kevésbé hangsúlyos. Mindenesetre én jobban örültem volna, ha egy profi operatőrt kiküldenek egy hétre Görögországba, hogy valódi nagyfelbontású videókat forgasson a tengerről, naplementéről a fodrozódó vízről...

Szerencsére nem csak a díszletet faragták át a szűkebb, intimebb hely igényeihez igazodva, de a játék is változott. Persze lehet, hogy erre nem treniroztak külön, csak a hely hangulata hozta, de finomabbnak hatott a játék is. Donna és Sophie második felvonásbéli anya-lánya jelenete csak itt, a zárt térben tud olyan hatásos lenni. Én ugyan nem vagyok anya, csak apa, de én is megkönnyeztem jelenetüket. Ezt a jelenetet különösen szerettem Koós Rékával.

Többes szereposztás

Rendkívül finom érzéseket, árnyalatokat is el tud énekelni. Rékát megemlítve át is kanyarodunk picit a többes szereposztás varázsára. Az előadás gerince természetesen ugyanaz marad, bármelyik gárdával is látja az ember, mégis más-más élményt kap egy picit. A hármas osztású főszereplő gárdából kettőt volt alkalmam látni. Kováts Kriszta lendületesen, igaz őserővel énekli Donnát, míg Koós Réka finomabb húrokat is penget, szélesebb skálán mozog. Sasvári Sándor szintúgy élesebb Samet ad, székbe passzírozó hangi teljesítménnyel, míg Stohl András természetes módon nem énekel olyan vehemenciával és rutinnal, s persze hangi bravúrokkal sem, ellenben prózája, karakter alakítása sokkal plasztikusabb, Sam-je háromdimenziós, szerethető figura. Gallusz Nikit és Nagy Balázst nem volt szerencsém látni, korábbi tapasztalataim alapján az biztos, hogy énektechnikailag nem okoz nekik gondot a szerep.

A fontos karakterszereplők terén sem voltam elégedetlen a többes szereposztással. Hajdú Steve és Szerednyey Béla egyaránt jók komikus figurájukban. Mindketten igazán humorosak és azt a picit, amit szólóban énekelniük kell, azt meg is oldják. A fentebb már említett Sáfár Mónika váltója Balogh Anna, akiről régóta tudható, hogy fejlett komikai érzékkel rendelkezik. Bizonyította már a Spamelot-ban és az AvenueQ-ban is. Most is remek. Egy fokkal kevésbé harsány, mint Sáfár, de nagyon szórakoztató. Détár Enikő váltója papírforma szerint Ladinek Judit, akire rá öntötték Tanya szerepét, eltekintve attól, hogy rengeteg botox nélkül is fiatalos és hódító. Ennek, második párnak külön gratulálok a Chiquitita duetthez. Varázslatosan szóltak harmóniában. Molnár László váltója Weil Róbert, a Madách kipróbált harcosa, de Őt sem volt alkalmam látni. Nem ejtettem még szót Sky-ról, a vőlegényről. A Szegeden vitézkedő szereposztásban Sánta Lászlót láthattam, aki igen jó a szerepben. Váltója az X-faktort is megjárt Kiss Ernő Zsolt egy fokkal kevésbé volt meggyőző. Sajnos az alternatív Sophie-t, a szintén X-es Muri Enikőt sem volt szerencsém látni, de énekléssel gyanítom nála sem lehet gond, színpadi rutint pedig már gyűjtögetett az "Én József Attila" című darabban, valamint az Operettes "Ghost" előadásban is.

Tihanyi Ákos profizmusáról már ejtettem szót fentebb. Nagyszerűen összerakta a mozgásokat, táncokat. Semmi nagyon bonyolult nem történik a színpadon, egyszerű elemekből építkezve mozgatja a kart, de nagyon látványosan. Mindig jókedvem támad, ha a görög napi viseletbe bújtatott falusi táncosokra gondolok. Hasonlóan megsüvegelendő teljesítmény Bárány Ferenc és Puller István fordítói munkája. A magyar szövegek többnyire teljesen természetesen szólnak, simulnak bele az ABBA muzsikájába. Helyenként komoly nyelvi lelemény, bravúr szükségeltetett, hogy az eredeti szöveg értelme, tartalma megmaradhasson anyanyelvünkön is. Persze olyan is akad, ahol kicsit bátrabban kell nekirugaszkodni a versalkotásnak, hogy valami énekelhető produktum álljon elő. Példának okáért a "Knowing Me Knowing You" című dal magyarítása biztosan sok vért izzasztó percet okozott (Ne reméld a csodát).

Kinek ajánlható ez a darab?

Bárkinek, aki szereti ezt a zenét, akit nem riaszt a 70-es, 80-as évek zenei világa, aki szereti a könnyed, vidám, szórakoztató történeteket. Nem szabad prekoncepcióval beülni az előadásra, nem szabad világmegváltó, vagy moralizáló színházat várni és akkor nem lesz baj, nem fog fájni!

A darab idei előadásaira már elkeltek a jegyek. A színházi szezon második felében, márciustól júliusig azonban rengeteg Mamma Mia előadás lesz terítéken és rendhagyó módon, október 10-től már meg is vásárolhatók ezekre a jegyek. Tessék-tessék! Érdemes.

Jegyek a Madách Szinház előadásaira.

- Jakab Szabolcs -

[2014.10.11.]