Rising star - Fehérvári Gábor Alfréd: "Erre képtelen vagyok pontosan válaszolni"

Fehérvári Gábor Alfréd magabiztosan jutott a Rising Star válogató adásából a most vasárnapi párbaj adásba. A zsűritagok közül egyedül KERO-t nem sikerült még teljesen maga mellé állítania, a tehetséges énekes a nézők mellett neki akar bizonyítani. A cél, hogy tovább jusson a TV2 tehetségkutatójának tizenkét legjobb énekese közé. Alfrédot a zenéhez való viszonyáról faggattuk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Melyik dalra, előadóra emlékszel gyerekkorodból?
Már gyerekkoromban is mindig zene szólt otthon, a szüleim a takarításhoz, a főzéshez egyaránt nélkülözhetetlennek tartották a zenét. Több előadó, több stílus is felcsendült. Toto, Saga, Supertramp, Pink Floyd, aztán a gitár istenei, Santana, Joe Satriani, Gary Moore, de hallgattunk Jethro Tull-t, Mike Oldfield-et is. George Michael, Michael Bolton, Barry White, a magyar előadók közül Charlie és Ákos sem maradt ki, de azt gondolom, hogy külön cikk kellene az előadók sorához.

Mi volt az első kedvenc dalod/lemezed?
Elsőre, Mike Oldfield ugrik be, tőle a Shadow on the wall című szám. A mai napig óriási élmény, és emlékszem, ahogy "slash"-es terpesztéssel óbégattuk öcsémmel, hogy: "sedó an dö vó". Konkrét lemez, a Toto Legend című válogatás albuma, és kamasz koromban imádtam a Nickelback - The Long Road albumát is.

Most milyen zenéket hallgatsz?
Miután sok stílusréteget érintett a zenei jellemfejlődésem, mindenre van bevetni való zene a tarsolyban. A jó hip-hop zenétől kezdve a rock-on és az r&b-n át a reagge-ig mindent szeretek, aminek van mondanivalója és a fülnek is kielégülést jelent. A lényeg, hogy hangszer szerepeljen a dalban.

Mikor kezdtél el énekelni?
Erre képtelen vagyok pontosan válaszolni, nem is igazán tudom, mikortól számítható éneklésnek az, amit csinálok. Talán 2009-ben kezdődtek a szárnybontogatások, de ez sokáig a jelenlegi állapotomnál is sokkal kezdetlegesebb stádiumban maradt. Nagyjából két éve tartom magam vállalhatónak, de nagyon boldog vagyok, hogy a Rising Starnak köszönhetően nem csak szerethetek, de már tanulhatok is énekelni.

Milyen terveid vannak a zenei pályán?
Remélem sikerül a műsor során közönséget szerezni, akiket aztán a legjobb tudásom szerint hosszú ideig szeretnék kiszolgálni. Nagyon szeretnék egy zenekart, és bár nem tudom, lehetséges-e, hogy olyan virtuózok vegyenek majd körül, mint akik most a színpadon segítenek minket, de minőségi zenét szeretnék írni, énekelni, játszani. Olyan dalokat énekelnék szívesen, melyek képesek megváltoztatni a szemléletünket, akár az életünket 5-6 percben. Nem szeretnék többet, mint olyan hatást gyakorolni a közönségre, mint amilyet az én kedvenc előadóim gyakoroltak rám, amikor a zenéjükbe menekültem. Olyan zenét szeretnék majd készíteni, mely gyógyít, mely gyógyír, s ami kiált a "replay" gombért.

Lájk, ha kedveled a szerelmes dalokat.

Szoktál te is dalokat, szövegeket írni?
Sok verset írtam 15-16 éves koromtól kezdve, ezekből aztán néhány dalszöveggé vált, de mostanság inkább zenei alapokat írok, amelyek akár a későbbiekben (ha megadatik, hogy saját zenekarral léphessek fel) segítségemre lehetnek. Ha minden jól megy, akkor a műsor után igény is lesz arra, hogy elmélyüljek a dalszövegírásban.

Van esetleg olyan zenész, előadó, akire felnézel?
Ez a bekezdés szintén lehetne akár kisregény is. Eric Clapton, John Mayer, Brent Smith, James Arthur. Végtelenül szimpatikus, és szokatlanul emberi vonásnak tartom, amikor egy előadó a sikereit, és a tehetségét méltósággal viseli és közli, véletlenül sem kérkedően. Ők az igazi példaképek. Caramelt emelném ki, akit tényleg mindenki ismer, és nem kell bemutatni... Ő a dallal száll, és nem magától.

Legemlékezetesebb koncert, amin voltál?
Bár sokan nem kedvelik őket, büszkén vállalom, hogy a tavaly novemberi Nickelback koncert számomra óriási élmény volt. Egyszerűen azért, mert először hallhattam azt az együttest, aki nekem sebtapasz volt minden lelki sérülésre 15-18 éves koromig. Ezt sosem felejtem el, és fantasztikus élmény volt, élőben végigénekelni az összes dalt, megszabadulva a kamaszkori sérelmek maradékától. Egy másik és merőben más élmény Asaf Avidan akusztikus estje. Nincs rá szó, purgatóriumi tűzként tisztította a testet és lelket egyaránt, hozzávetőleg két órányi transzba esést biztosítva. Fantasztikus volt, megismételendő.

Koncert, amire mindenképp szeretnél még eljutni?
Paolo Nutini, James Arthur és Phil Collins (és még oly sokan) kihagyhatatlan, remélem mindegyikük előadására lesz alkalmam és lehetőségem elmenni.

Ha szabadon választhatnál, kivel dolgoznál együtt?
Minden részrehajlás, elfogultság, és imponálni vágyás nélkül mondom, hogy a Heincz Gábor, Kardos Norbi, Balogh Laci által fémjelzett Rising Star zenekaránál jobbat kétlem, hogy énekes kívánhatna. Nem csak a szakmai tudásuk utolérhetetlen, de első, második, harmadik benyomásra is végtelenül kedves, jó embereknek tartom őket, ami elengedhetetlen egy jó zenekarban (gondolom J). Minden egyes alkalom megtiszteltetés, hogy a színpadon lehetek, tudva azt, micsoda kivételes zenészek állnak - Laci gyanítom ül - mögöttem. 

[2014.11.29.]