Kipróbáltuk a Kombó klubot - új helyszín a budapesti éjszakában

Miközben a körút rengetegében egymást érik a népszerű szórakozóhelyek, a belváros szélén valóságos jazzövezet látszik kibontakozni, mely igazi boldogságot jelent az műfaj kedvelőinek. Egy könnyed, kávét szürcsölgető este reményében látogattunk el múlt héten Berdisz Tamás, Juhász Attila és Sárkány Sándor triójának koncertjére a vadonatúj Kombó Klubba, ahol időközben megjártuk Amerikát – interjú Boor Ádám szervezővel

A frissen alakult – ámde népszerű zenészekből álló – trió debütáló koncertjét Szalóky Béla harsonajátéka színesítette. A felsorolt nevek önmagukban remek koncertet ígértek a hallgatók számára, hiszen pályájuk során minden zenei stílusban hallhattuk már őket bizonyítani – nem is akárhogyan. Bár a zenekar nem áll tőlem távol, igazán én sem tudtam, pontosan mire számíthatok. Ahogyan Márton Attila újságíró kollégám fogalmazott: „Mainstream jazz a javából” – és igaza volt. A sztenderdek rengetegében bebop, swing és bossa úgy váltogatták egymást, hogy még a közönségben helyet foglaló Deseő Csaba (Magyar Köztársasági Érdemkereszt, Szabó Gábor Életmű Díj stb) is olyan lelkesen mulatott az improvizációkat hallgatva, mint a sarokban söröző fiatal srácok, akik szemmel láthatólag – korukból adódóan – még csak ismerkednek a műfajjal.
A Bopcorn – merthogy a koncert végére a zenekar neve is megszületett – előadása igazi örömzene volt, gondtalan muzsikálás egy olyan klubban, ahová belépve elfelejti az ember a külvilágot.

A klub már hangulatában is a múlt századi, amerikai sikátorok pinceklubjait idézi, a hely adottságait rendkívül jól kihasználó stáb pedig igyekszik olyan zenekarokkal szórakoztatni közönségét, amelyek még inkább kiszakítanak bennünket a hétköznapok világából. Ahogyan Boor Ádámmal folytatott beszélgetésem közben meg is jegyezzük, innen már csak a füst „hiányzik” ahhoz, hogy a filmekből ismert jazzklubos jelenetek részesei legyünk. Az élményt fokozza, hogy újabb és újabb szakmabeli arcok – zenészek, zenészpalánták, újságírók - jelennek meg azt az érzést keltve, hogy megvalósul a sokak által várt elképzelés és igazi kis jazzpopuláció jön létre ezen a helyen. Mivel a populáció a hely méretét tekintve talán nagy szónak tűnhet, használjuk inkább az együttest. Vagy a kombót (kiszenekari formáció a jazzben) és meg is érkeztünk a klub nevéhez.

Helyettem pedig meséljen Boor Ádám szervező:

– Hogyan jött a Kombó Klub ötlete?
– 2013-ban, a csúcsgasztronómia és a minőségi zene közös találkozási pontjaként útjára indítottuk az Almárium Gasztro Jazz & Blues sorozatot, melynek az volt a célja, hogy itthon egyedülálló módon térben és időben egyszerre komplex élményt nyújtson látogatóinak.  A sorozat sikerét látva azonban rövid időn belül világossá vált, hogy ki fogja nőni magát és csak idő kérdése az, hogy mikor követel ki magának önálló helyet.

– Mi inspirálta ezt a nevet?
– A klub az Almárium Bisztró és a Kapucinus Kézműves Sörfőzde közös gyermeke, „kettő az egyben”.  Ezen együttműködés mellett utalni szerettünk volna a jazz-blues párosra,  valamint a szaknyelvben használatos, kisebb formációkat takaró kifejezésre egyaránt.

– Miképpen álltatok neki a megvalósításnak?
– Egy olyan helyben gondolkoztunk, ami hiánypótló módon a szó klasszikus értelmében vett jazz klubként tud funkcionálni, könnyen megközelíthető, belső térelrendezését tekintve pedig igazodik a vendégek és a zenészek - akár esténként is változó - igényeihez. A kialakításnál nagy hangsúlyt fektettünk - és fektetünk - arra, hogy bevonjuk azokat, akiknek a hely az „otthona” lehet.

– Épphogy a klub megnyitott, a szakmában máris híre ment. Milyennek ítéled meg az eddigi visszajelzéseket?
– A reméltnél is sokkal több pozitív visszajelzést kapunk.  Ez igazi öröm, és visszaigazolása annak is, hogy valóban szükség van a fővárosban egy olyan zenei klubra, amely - minőségi étel– és italkínálat mellett - a minőségi produkcióknak kötetlen és baráti formában  ad helyet, illetve ami délutánonként, esténként az igényes kikapcsolódás híveinek a találkozási pontja lehet.

– Beszélgetésünk alapján úgy tűnt, kultúrmissziós feladatot látsz a jazz népszerűsítésében. Milyen célok vezérelnek?
– A klub a minőségi jazz és blues zene meghatározó helyszíne kíván lenni. Egy olyan fórum, ami megjelenési lehetőséget  biztosít azon művészeknek is, akiket talán még kevésbé ismer a közönség, azonban képességeik alapján jó úton haladnak afelé, hogy a hazai elitbe tartozzanak. Kilépünk azokból a körökből, amik kizárólagos produkciókkal dolgoznak együtt. Kifejezetten fontosnak tartjuk, hogy a hazai jazz és blues élet meghatározó személyiségei mellett a feltörekvő generációk is részesei legyenek a Kombó életének.

– A helyszínen található pianínó, illetve a hangtechnika a klub tulajdona?
– A klubot folyamatosan fejlesztjük. Az első és legfontosabb az volt, hogy egy minden igényt kielégítő hang– és fénytechnikai rendszert és egy akusztikus hangszert állítsunk be a helyre, melynek kiválasztása szintén szakmai segítséggel történt.
 
– Hogy álltok szponzorokkal, együttműködésekkel?
– A nonprofit szakmai fórumokkal történő együttműködések gyorsan elindultak, szponzorációs partnerségről azonban egyelőre még nem beszélhetünk. Terveink között természetesen szerepelnek ilyen kapcsolatok, várjuk és keressük is ezen lehetőségeket.

– Feltűnt, hogy két magyar jazz-zenész, a nemrégiben elhunyt Mohay András és Csepregi Gyula fotója díszíti a klub falait. A jövőben találkozhatunk esetleg világhírű zenészek portréival, vagy a képek kifejezetten tiszteletadási platformként fognak szolgálni?
– A képek február 13-án, a nyitó jam session alkalmával kerültek ki a falra. Neumann Balázs  - aki Dennert Árpád és Hajdu Klára kvartettjével a házigazda szerepét töltötte be ezen az estén -  a nyitóbeszédeket követően egy megható megemlékezés keretében helyezte  ki fotóikat a klubban.  Ők sajnos már nem tudtak eljönni, de velünk vannak és biztosan velünk lettek volna aznap este is.

– A klub egyébként meglepően jól tükrözi az általunk elképzelt korai jazzvilág hangulatát. Ez szerepet játszott a helyszín kiválasztásában?
– A klub folyamatosan szépül és valóban, hangulatában a hatvanas évek new yorki jazz klubjait veszi mintául. Zenész kollégák segítségével folyamatosan érkeznek a tematikus díszítő elemek, melyek nem csak esztétikai célokat szolgálnak majd, hanem elrepítenek minket egy olyan világba, amelynek egy kicsit mindannyian részesei szeretnénk lenni a mindennapokban.

– Nem könnyű feladat manapság jazz klubot üzemeltetni. Véleményed szerint mi az, ami miatt mégis mindenki lát potenciált a Kombó Klubban?
– Sokan hiszünk abban, hogy a valódi értékeket, a művészetet még ebben a felgyorsult világban sem lehet legyőzni. Egyénileg sokan kevésnek érzik magukat, de együtt képesek vagyunk létrehozni egy olyan oázist, ahol valóban érték a minőség.  A Kombó Klub egy ilyen hely.  Különleges  étel– és italkínálatunkat - eltérően a koncerttermek hangulatától - zenehallgatás közben ismerhetik meg vendégeink, akár a színpad közvetlen közelében, akár attól távolabb a klub egy csendesebb, beszélgetésre jobban alkalmas részén. 

– Milyen programkínálatra számíthatunk?
– A swing-korszaktól kezdve, a fúziós jazzen át a kortársig minden irányzat képviselteti magát a klubban.  A programszervezésben az egyik fő szempont a változatosság, ennek tükrében nehéz lenne kiemelni konkrét programokat. Meggyőződésünk, hogy mindenki megtalálja a számára kedves formációt és hangzást a programkínálatunkban.

– Elsősorban kit neveznél meg célközönségnek?
– A Gönczy Pál utcai klub a minőségi jazz, blues, a Kapucinus sörök és az igényes gasztronómia szerelmeseinek a találkozóhelye.  Aki mindezekre, vagy ezek valamelyikére nyitott, reményeink szerint sűrűn látott vendége lesz a Kombó Klubnak.

– Fülöp Dóra –

[2015.03.02.]