"Megtanultam nőként helytállni ebben a szakmában." - Veres Mónika Nika
Az önálló kategóriába sorolandó Király Lindától eltekintve, jelenleg egyetlen magyar énekesnő dobogtatja meg szívemet Whitney Houstonhoz hasonlóan. Veres Mónika NIKA fejlődését az elmúlt egy évtizedben közvetlen közelről kísérhettem figyelemmel, s bámulatos az az út, amelyet megtett. A világszintű tehetségű és felkészültségű előadóművész minden alkalommal megáldja azt a színpadot, amelyre tündérlépteivel csillagport hint.
Legközelebb március 04-én a Puppet Show-ban, illetve március 18-án a Josephine Baker Nighton repít éteri magasságokba hangjával és személyiségével, az Orfeumban.
Chaka Khan vadsága, Whitney Houston bámulatos egyedisége és spiritualitás fűtötte vérprofizmusa, Céline Dion tisztasága, illetve nemes alázata, Aretha Franklin ereje, valamint Audrey Hapburn bája és eleganciája egyesül az egyik legsokoldalúbb és legszerethetőbb magyar énekesnőben, Veres Mónika NIKA-ban, akinek sikerült a tinisztárság ingoványos területéről minőségi, szakmailag kikezdhetetlen, stabil előadóművészi pályát építenie.
A Papa, ne félts! egykori cukorborsója mára dögös nővé érett, akinek az 1920/30-as évek tollas revüvilága vagy az életre kelt babakosztüm felöltése éppúgy fekszik, mint amennyire hitelesen tolmácsolja a legnehezebb Barbara Streisand-, Alicia Keys-, Lady Gaga- és Sia-dalokat.
Az Orfeum, a pesti mulató állandó művészeként, március 04-én, a Puppet Show-ban bújik egyszer vadóc, máskor szenvedélyes baba bőrébe, hogy a március 18-ai Josephine Baker Nighton tündöklő félistennőként csavarja el a férfisereg fejét, miközben a hölgyközönség egyként szívja magába azt a természetesen belőle sugárzó érzés- és tudáshalmazt, amitől üstökösként emelkedik példaképei sorába.
Ebben a magasztos és elvarázsolt hangulatban kérdezem az elképesztő szakmai-emberi alázattal ölelő énekesnőt.
— Gyönyörűbb vagy, mint valaha. Minek köszönhető ez a szembetűnő változás: az érettséggel párhuzamosan egyre fiatalodsz és/vagy különböző események tereltek erre az útra?
— Rögtön az elején zavarba hozol, bár engem nem nehéz. A titkot nem tudom – ha egyáltalán van. Annyi biztos, hogy az elmúlt hónapokban sokat erősödtem lelkileg, és mára kiegyensúlyozottnak érzem magam. Mindennap rájövök, hogy hálás vagyok az életemért; elsősorban a családomért, akik mindig mindenben mellettem állnak, és persze a barátaimért, akik nagyon fontosak számomra.
Vannak testi adottságok, amelyeken lehet formálni, javítani, amelyeket karban lehet tartani (ahogy én is teszem pl. edzéssel), de mit sem ér egy tetszetős külső, ha nem sugárzol. Egyre inkább magamra találok, illetve újabb célokra is, ami visz előre.
— Egy éve debütált a Puppet Show az Orfeumban. Mennyire szeretsz különböző babák bőrébe bújni, miközben profi táncosokkal ropod és frenetikus tapsviharokat kiváltó módon adsz elő Lady Gaga- vagy éppen Alicai Keys-slágereket?
— Minden egyes színpadra lépés előtt nagyon izgatott vagyok, legyen az a Puppet Show, egy koncert, ahol magamat adom különböző köntösben, mégis tisztán.
Puppetnek lenni ajándék számomra: zseniális művészekkel lépek egy színpadra; olyan dalokat énekelek, amelyek a szívemnek igazán kedvesek; varázsolhatunk egy olyan helyen, mint az Orfeum, ahol mindenki nyitott szívvel fogadott az első pillanattól kezdve. Úgy érzem, elsősorban azért hat ez a show, mert olyan csapat dolgozott rajta mély alázattal, amelynek valóban szívügye, hogy ADJON a közönségnek.
— A március 04-ei előadáson az elmúlt egyik leghatásosabb dalával készülsz (Sia: Chandelier). Hogyan esett a választásod erre a remekre? Mit szólnál, ha a csillárról is lógnának a hangodba és személyiségedbe szerelmesek?
— Valamiért nagy hatással van rám ez a dal, szeretem az eredeti előadót. Bár a szövegét tekintve nem abban a világban élek, amit lefest a dal, és ez tudatos.
A muzsikus lét velejárója az éjszakai élet, aminek megvan a varázsa, csak nem mindegy, tudsz-e benne nem felszínesen létezni.
A másik dolog, hogy büszke vagyok arra, hogy megtanultam NŐ-ként helytállni ebben a szakmában. A színpadon igazán nő lehetek, erős nő, domináns, gyengéd, érzékeny, sebezhető, ami vagyok. Fontos számomra, hogy előadóként nyomot hagyjak. Ám amint lejövök a színpadról, inkább visszahúzódó természetű vagyok, nem kihasználva a színpad ragyogását.
— Olyannyira magába szippantott a show-műsorok világa, hogy az 1920/30-as évek revüit megidéző Josephine Baker Night női főszerepét is rád osztották. Mi adja számodra a műfaj varázsát? Mennyire érzed magadénak az elegáns, csillogó, tollas ruhákat, illetve a klasszikus jazz- és swingdalokat?
— Az Orfeum rengeteg, számomra izgalmas műfajban enged megmutatkozni: ilyen a klasszikus revü világa is. Iszonyatosan jól érzem magam a fantasztikus jelmezekben, a kor stílusának megfelelő dalokban. Koncerteken alapvetően a popműfajon belül válogatok; ezért is külön izgalmas, hogy nyújthatok valami olyat, ami nem feltétlenül megszokott tőlem.
— Tekintsünk egy kicsit a jövőbe! A széles repertoárod már így is igen bámulatos. Mely szerepekben és műfajokban szeretnéd még kipróbálni magad?
— Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Készülök zenei újdonsággal, amelyről hamarosan lehullik a lepel. Remélem, egyszer a sok, kedves „szerep” mellett lesz alkalmam Veres Mónika NIKA-t kicsit közelebbről bemutatnom az embereknek.
A Girl On Fire-előadás a Puppet Show-ból, amitől még Alicia Keys-nek is libabőre lenne.
Hírek
