"Sok időt kell szánni a felkészülésre" - interjú Éry Dórival
Kísérleti jelleggel álltak össze, mára pedig teltházas koncerteket adnak, s különleges feldolgozásaikat az eredeti zenekarok is kedvelik. Nem ültek bele a sikerbe – ez inkább csak ösztönzőleg hat a Budapest Voices tagjaira, hogy még profibban dolgozzanak. Éry Dórit, az énekegyüttes alt tagját az elmúlt egy év tapasztalatáról, a közelgő A38-as koncertjükről faggattuk, s közben arra is fény derült, hogyan kapcsolódik a neve az ország egyik veterán metalbandájához, a Blind Myselfhez.
- Mondhatjuk, hogy lassan már egy év eltelt a tavalyi bemutatkozásotok óta. Mit jelent számodra most a Budapest Voices tagjának lenni? - Sokat koncerteztünk azóta, úgy érzem, beértek a számok, a tagok is még jobban összecsiszolódtak, szeretek velük énekelni. A tavalyi lemezbemutató igazi mérföldkő volt az együttes életében. Amikor nekivágtunk még nem tudtuk, hogy mennyire fog tetszeni a közönségnek, amit csinálunk, csak reméltük, hogy ők is annyira fogják élvezni, mint mi. Aztán amikor a koncert előtt hetekkel elfogytak a jegyek láttuk, hogy érdekli az embereket, ez az érdeklődés azóta is tart és remélem, még sokáig így lesz.
- Ha visszatekintesz az elmúlt időszakra, s összeveted az előttetek álló dolgokkal – mennyi olyan tapasztalatot sikerült szereznetek, ami hozzá tud titeket ahhoz segíteni, hogy még gördülékenyebben jussatok el a rajongóitokhoz, s mellette sikerüljön olyan dalokat kiválasztani a feldolgozásokhoz, amik még erősebbek tudnak lenni?
- Ez egy olyan műfaj, amiben sok időt kell szánni a felkészülésre. A szólamok betanulása csak a kezdet, ha ez megvan, tulajdonképpen onnan kezdődik az igazi munka. A próbákon máig csiszolgatjuk a már lemezre vett számokat is. Nem elég, ha külön-külön mindenki tudja a feladatát, a jó hangzás eléréséhez elengedhetetlen, hogy közösen gyakoroljunk. Minden koncertből tanulunk. Zeneileg és egyéb téren is. Igyekszünk mindig valami újat mutatni, ez lehet egy friss feldolgozás, amit még nem hallottak, vagy valami más meglepetés, ilyen volt például a lemez megjelenésének napján a Gellért téri metrómegállóban adott reggeli koncertünk. Ezeket a rendhagyó eseményeket mi is élvezzük, sok tervünk van még a jövőre nézve is. A közösségi oldalon egyre több követőnk van, a klipeket is rengetegen látták és a koncerteken is telt ház előtt szoktunk énekelni.
A számoknak, amiket választunk, több szempontnak kell megfelelniük. Átdolgozni elsősorban ismert számokat érdemes, így tud a közönség viszonyítani. Persze a lemezre felkerültek talán kevésbé ismert dalok is, és biztos vagyok benne, ha valaki még nem hallotta valamelyiket, rákeresett az eredetire. Fontos szempont még a jó szöveg, a jó prozódia. Előfordult már, hogy azért nem készült végül átdolgozás bizonyos számokból, mert bár a zene jó volt, a szöveg nem nyerte el a tetszésünket.
- Hat éves korod óta vagy kórustag, rengeteg élménnyel gazdagodhattál az elmúlt évek során. Adódik a kérdés, hogy egy ilyen klasszikus zenei múlttal rendelkező fiatal, bájos lány mégis hogyan keveredik Magyarország egyik veterán metalbandájához? Hogyan lettél a Blind Myself vokalistája?
- Ahogy általában az életben mindig, ismeretség útján. Egy kórusba jártam egy bájos lánnyal, aki azóta Tóth Gergő felesége lett, szóval ennyit a bájosság és a metal feloldhatatlan ellentétéről. Annyit helyesbítenék, hogy nem lettem a Blind Myself vokalistája, a 2006-os Ancient Scream Therapy című lemezükön vokáloztam többedmagammal. Egyébként nem sokkal veteránabbak, mint én :)
- Hogyan kell elképzelnünk az ottani szereped?
- Szerettek volna az album pár számához amolyan kórusos megszólalást a háttérben, felvettük egy érdi stúdióban, ennyi. Ugyanígy vokáloztam a Colorstar 2009-es albumán is, illetve a később Blind and Deaf című számukban. Valóban rengeteg olyan élményt szereztem a kórus kapcsán, ami nem feltétlenül kötődik közvetlenül a műfajhoz. Például éveken keresztül énekeltem el a Katona Kamrában lassan húsz éve sikerrel játszott Elnöknők című Werner Schwab darab legvégén estéről estére a takarásból – mintegy három percben –, hogy „Az Úristen egy autóbusz...”. Hát nem a világ egyik legviccesebb munkája?
- Hamarosan visszatértek a Budapest Voices-zal az A38 Hajóra, egészen pontosan március 12-én. Hogyan készültök erre az eseményre?
- Intenzívebben próbálunk, jó lesz visszatérni egy év után. A repertoárunk bővült azóta és talán a - jó értelemben vett – rutin is megvan már. Vendéget is hívtunk erre a koncertre, Lévai Balázst.
- Milyen szempontok alapján választottátok ki a The Acoustic Loops-ot előzenekarnak?
- Már a tavalyi hajós koncert előtt is szóba került a nevük, de akkor a Magyar Császári Pillanatműveket hívtuk meg. Idén viszont úgy alakult, hogy a The Acoustic Loops keresett meg minket, hogy szeretnének előttünk fellépni. Újszerű, izgalmas, amit csinálnak, ráadásul nem ismeretlenek számunkra, mert a Budapest Voices több tagjai is tanította a The Acoustic Loops kétharmadát a Kőbányai Zenei Stúdióban.
- A koncert után merre tovább? Mi lesz a következő lépés?
- Nyáron több fesztiválon is hallhatóak leszünk. Egy meglepetéssel is készülünk, amiről egyelőre nem árulhatok el semmit, ennek most folynak az előkészületei. Újabb klipet is tervezünk, aztán ősszel szeretnénk felvenni a következő lemezt, ami jövő év elején jelenne meg, szóval nem fogunk unatkozni.
Hírek
