A Special Providence számára igazán pozitívan indult ez az év: leszerződtek Európa legnagyobb progresszív kiadójához, mely új távlatokat hozott a zenekar életébe, s rengeteg olyan kaput megnyitott a számukra, amik eddig valamilyen oknál fogva elérhetetlenek voltak. Markó Ádámmal nem csak az új lehetőségekről és a március 13-i Dürer Kertben tartandó lemezbemutató koncertről beszélgettünk; szóba került a tagcsere a zenekaron belül, s természetesen különleges koncertélményekbe is beavatott minket.
- Milyen változásokat hoz most a zenekar életébe az, hogy egy külföldi kiadóval szerződtetek le?
- Ahhoz, hogy a zenekart a Giant Electric Pea angol kiadó szerződtesse, hosszú évek munkájára volt szükség. Bekerültünk az európai progresszív szcénába, sok koncert, Japánban és Amerikában is megjelentek kiadványaink is – ennek kapcsán nyílván rengeteg kapcsolat és barátság szövődött, a zenekarnak egyre nagyobb neve lett ebben a közegben. Ennek a sok összetevőnek köszönhetően kerültünk kapcsolatba ezzel a kiadóval, amikor elkezdtük felvenni az új lemezt.
Azt gondolom, hogy első sorban ez egy óriási elismerés, és történelmi jelentőségű dolog, hogy kvázi egyedüli magyar zenekarként bejutottunk ennek a közegnek a belső köreibe. Mellette pedig egy óriási lehetőség, hihetetlen nagy előre lépés. Valójában azt jelenti, hogy a zenekar abszolút felkerült a térképre, ebből kifolyólag ma már nem nagyon lehet kikerülni minket világszerte ebben a műfajban. Az eddigi visszajelzések, kritikák az új lemezről (ami az „Essence of Change” címet viseli) is ezt igazolják.
- Említette a kiadó, hogy mi miatt döntöttek mellettetek? Mondtak bármi olyan pozitív dolgot, hogy „na ez volt az, amiért mi kiválasztottunk titeket”?
- Az elmondásuk alapján azért, mert Európában nincs még egy ilyen instrumentális zenekar, akiknek ilyen követői tábora van világszerte, illetve akik ennyire kitartóan mennek az útjukon régóta. Valójában ezt fogta meg őket. Nyilván ez üzleti szempontokat nézve is fontos egy kiadónak, hogy egy olyan zenekart szerződtessen le, akik nem fognak két év múlva eltűnni a piacról. A zenekar mindent megtett azért, hogy idáig eljusson, s ezek a visszajelzések nagyon megtisztelőek a számunkra.
- Van egyébként differencia a külföldi közönség és az itthoniak visszajelzése között? Lehet különbséget tenni például a japánok és magyarok között?
- Persze, hogy lehet. Minden országnak más a közönsége, s máshogy is reagálnak. Nekünk a magyar közönségünkre semmi panaszunk nem lehet mert egy annyira jól kialakult, tündéri kis táborunk van itthon – ami ebben a műfajban nem is nevezhető „kis”-nek –, hogy mindig fantasztikus hangulatú koncertjeink vannak itthon. Tüneményesek, és szeretnek, támogatnak minket az emberek. Nyilván ez hosszú évek munkájának köszönhető, külföld kicsit más. Ott valahogy egy picit egyszerűbben megy, nem kell annyi időnek eltelnie ahhoz, hogy egy ilyen intimebb kapcsolat kialakuljon a zenekar meg a közönség között. Az emberek nyitottabbak, meg máshogy szocializáltak – ezt persze nem rossz értelemben gondolom.
Japán például egy érdekes tapasztalat volt: mindenki áradozott a japán közönségről, hogy nagyon meg fogunk lepődni, de hatalmas élmény lesz, higgyük el. Aztán eljött az első koncertünk. Nagyon híres japán zenekarokkal játszottunk együtt – teltházas klubkoncerteken körülbelül 200-300 ember, mellé pedig hihetetlen rend és fegyelem társult. Ennek azért van egy nagyon durva másik oldala is: a játéktermek és egyéb szaftos dolgok; magyarán van egy érdekes paradox helyzet a japán kultúrában – egyik oldalon iszonyatos fegyelem, a másikon pedig ha kieresztik a gőzt, akkor nagyon kieresztik. És a koncertek is így zajlottak: hihetetlen csönd, megmerevedés, kétszáz japán ember pislog, a dalok között meg olyan üdvrivalgás van, mint amikor gólt rúg egy focista a Wembley-ben. Embertelen visszajelzések érkeztek. Énekesünk ugye direkt nincsen, de a témák, refrének ugyanakkor persze fülbemászóak, ez mindig is fontos volt számunkra. Ennek köszönhetően az egyik dalunkat helyből fütyülték, énekelték a koncerten. Az valami elképesztő érzés volt. Utána pedig majd másfél-két órás dedikálás, és kábé a 200 emberből 200 vásárolt is. Úgyhogy minden ország más és más.
Dél-Amerikában amikor voltunk, akkor is szürreális dolgok történtek . A legmaradandóbb emlékünk talán, amikor álltunk Francia Guyana-ban az őserdő közepén a fesztiválon abban a térségben, ahol az Amazonas kezdődik. Ez egy francia gyarmat, rengeteg a francia ajkú ember, nyilván színes bőrű emberek is vannak, szóval sokféle náció megfordul arrafelé. Majd hirtelen így tizenötezer kilométerre Magyarországtól ránk köszön egy srác magyarul, hogy „Szevasztok!”. Abban a pillanatban eldobtunk mindent, ami a kezünkben volt a meglepetéstől. Azóta is tartjuk vele a kapcsolatot – egy katona srácról van szó, a francia idegenlégióban szolgált, és aztán kiköltözött oda. Szóval ilyen nagyon érdekes dolgokkal szembesül az ember, mikor járja a világot. Nyilván ez az egyik legszebb pontja a mi szakmánknak.
- Történt egy tagváltozás is a zenekar életében. Egy ilyen kardinális momentum mennyire tudja megváltoztatni az addigi kialakult egyensúlyt? Hisz volt egy munkafolyamat, ami megváltozott azáltal, hogy belépett egy másik ember – aki egyértelműen más kisugárzással rendelkezik, mint az elődje (hisz minden ember más és más). Ez mennyire tudja akár pozitív irányba, vagy egy picit az elején negatív irányba terelni a folyamatokat? Vagy nálatok ez egyáltalán fel sem merült?
- Nézd, minden változás van valamiért – és mindig pozitív, akár az életben, párkapcsolati vagy zenekari szinten, bárhol. Semmi sincs véletlenül. Ennek ki kellett csúcsosodnia a mi szituációnkban is, hogy Cséry Zoli elhagyta a zenekart, és aztán a Kaltenecker Zsolti csatlakozott.
Igazából ez egy hosszú folyamat lezárásaként fogható fel. Zoli már nem érezte magáénak ezt a vonalat; ez már nagyon érződött az utolsó évben, és sajnos emiatt volt feszültség is a csapaton belül, de alapvetően teljesen békében váltunk el.
Nagyon furcsa volt nyilván az egész, hisz tíz év van mögöttünk. Egy pillanatig nyilván mindenki megrökönyödött, és mi sem tudtunk igazából, hogy mi legyen, hogy legyen. Ugyanakkor éreztük, hogy itt nincs mese és csináljuk tovább. Mondhatom azt, hogy egy Isteni gondviselés alapján a Zsolti jutott elsőként eszünkbe mások mellett, és aztán az ő zeneisége, az ő embersége illetve az, hogy ő nagyon-nagyon szerette volna csinálni – ezek döntöttek amellett, hogy ő lesz a mi emberünk. És megmondom őszintén: hihetetlen hálás vagyok, hogy ez így alakult, ugyanis a zenekar mostani életét össze sem lehet hasonlítani a tagcsere előttivel.
- Új lendületet kaptatok?
- Hihetetlen lendületet kaptunk, nagyon motivált mindenki. Rengeteget tanultunk és tapasztaltunk ebből az egészből; fejlődtünk is, emberileg és zeneileg egyaránt. Nagyon nagy összetartás lett a csapaton belül ami csak erősödött Zsolti megjelenésével. Mindig egy családias zenekar volt a miénk, de most még inkább azzá vált. Olyan dolgokon mentünk keresztül, amik mind azt szolgálják, hogy a zenekar tovább menjen az útján, és még nagyobb sikereket érjen el. Az élet pedig hozza a visszaigazolásokat, és mutatja, hogy erre volt szükség, egy jó irányba történt csere zajlott le. Jó a hangulat, azt gondolom, hogy életünk eddigi legjobb lemezét hoztuk össze, amire rá is harapott az egyik legnagyobb angol kiadó; a zenekar neve most már nemzetközi szinten is olyan zenekarokkal van egy lapon említve, akik anno ikonjaink voltak, úgyhogy minden szempontból hatalmas előre lépés.
- Gondolom akkor ezeket az energiákat a lemezbemutatón már lehet érezni.
- Abszolút. Hihetetlen felszabadultak vagyunk a színpadon. Más energiák, rezgések vannak és nagyon beértünk így együtt. Nagyon szeretjük az egészet, ezt a lemezanyagot is úgy hoztuk létre négy-öt hónap alatt, hogy rengeteg munkát, időt, anyagiakat áldoztunk a felvételekre, hogy ez a lemez tényleg egy igazi ujjlenyomata legyen mindannyiunknak és a zenekarnak. Őszintén kijelenthetem, hogy úgy tűnik igazán sikerült!
Hírek
