Érdekes lépés a magyar orvostól: "figyelünk az újdonság erejére"

Nyíregyházán él és dolgozik egy testvérpár, Dr. Finna Péter, fül-orr-gégész szakorvos és Dr. Finna Csaba egyéni ügyvéd, akik nemcsak a szakmájuk iránt elkötelezett szakemberek, hanem zenei vonalon is maradandót igyekeznek alkotni. Finna Brothers néven formációt hoztak létre.

Bármily meglepő ez teljesen megszokott volt régebben, hogy valóságos polihisztorok voltak gyógyítóink, segítőink, tudósaink. Kis történelmi áttekintéssel világítanék rá a témára.

A múlt században-általánosságban elmondható volt, hogy nagyon sok muzsikus volt az orvosok és ügyvédek, matematikusok között.

Pernye András zenetörténész kutatásokat is folytatott az irányban, hogy az orvosok miért lehetnek tehetségesek a zenében. Azt mondta kissé ironikusan, hogy "régen az orvosok koncertképes hegedűsök voltak - ma már nem, de ez nem használt az orvostudománynak..."

Liszt Kata szerint ennek az az oka, hogy régen meglehetősen nagy százalékban orvoscsaládból származó fiatalok lettek maguk is orvosok. Ez azt jelenti, hogy nagy részük kellemes polgári életmódba született bele, volt lehetőségük, hogy gyerekkortól tanuljanak zenét (is), és művelt szüleik ezt fontosnak is tartották.

Szintén kiemelkedő csoport, ahol az átlagnál több a zenész, a matematikusok és a jogászok.

Alexits György  aki kiválóan zongorázó matematikus, így vélekedett: „A matematikus is, a muzsikus is és végső fokon minden igaz művész a dolgok belső szépségét, harmóniáját, összefüggéseit igyekszik kifejezni. Mindegyik a maga nyelvén.”

Czeizel Endre a jelenség tudományos magyarázatát kereste. Megállapításai szerint: „Mai tudásunk szerint mind az algebrai gondolkodásnak, mind a zeneszerzői tehetségnek a meghatározó alapja a "térbeli látás" adottsága, amelynek központjai a jobb agyféltekében székelnek. A zeneszerzőknek az általuk komponált szimfóniákban ugyanis térben és időben kell különböző szólamokat egységbe ötvözniük az agyukban.”

Kanyarodjunk vissza Dr. Finna Péter és Dr. Finna Csaba formációjához a Finna Brothers-hez.

- Képzett zenészek vagytok? Vagy autodidakta módon sajátítottátok el a muzikalitás alapjait?

Csaba: - Attól függ, hogy mit értesz képzettség alatt. J Ugyanis én több mint 15 éve foglalkozom aktívan a zenével, zeneszerzéssel, de iskolába nem jártam soha, viszont rengeteget képeztem magam az eltelt idő alatt. Mind elméletben, mind gyakorlatban. Még iskolapad nélkül is úgy érzem, van mára valamennyi tapasztalatom. Hozzáteszem, ennyi év után látja át az ember, hogy mennyit tud korlátozni a dogma és mennyi szabadságra, kreativitásra tanít az önállóság, gyakorlás, szemlélődés. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya, talán a középút a legjobb választás.

Péter: - Én még csak néhány éve élvezem a zeneszerzés örömeit az öcsém révén. Sokat segítek neki a megfelelő hang, hangulat elérésében. Kritikus vagyok, de egyben építő is, sokszor az én ötletem alapján kapjuk el a tökéletes végeredményt… ha egyáltalán létezik olyan. J

- Mit jelent számotokra a zene?( feltöltődés,pszichotréning, rekreáció stb,,)
Péter: A zene az összehoz minket, tesókat. Amikor leülünk a géphez és nyomkodjuk az egeret, a billentyűt, a zongorát, akkor nem csak a gondolatainkat rögzítjük, hanem más jövőbeli terveket is megbeszélünk. Együtt örülünk annak, ha a netre feltöltött cuccainkat meghallgatják, egyesek hozzászólnak néhány keresett véleménnyel, egy külföldi stúdió „belájkol” minket. Nyilván csak jó dolog lehet zenélni.

Csaba: A magam részéről nincs mit hozzáfűznöm, hiszen túl vagyok több száz élő koncerten, nekem a mindent jelenti. Soha nem fogom letenni, bármilyen formában is művelem éppen.

- Hogyan alakult meg a zenekar? Meséljetek kicsit bővebben erről.
Csaba: Ha nem is vagyunk még zenekar :), de egy duó már biztosan. Reméljük, később több ember részt fog venni a Brothersben. Szóval a kérdésre válaszolva, két éve ültünk össze konkrétan és abszolút komoly céllal, előtte nekem még működött a korábbi bandám, a Fact & Fiction. Az élőben zenélés, a próbák sok időt elvettek a gépi kísérletezéstől, így bár sok elektronikus számunk alapja már több éve pihent a számítógépen, de csak egy éve szedtük elő átdolgozásra, újrakeverésre, stb.

Péter: Azaz a The Finna Brothers még friss formáció, bontogatjuk szárnyainkat, néhány év múlva már magasan szeretnénk repkedni.

- Zeneileg hol helyezkedtek el? Milyen stílust képviseltek?
Péter: Valahogy úgy kell elképzelni a hangzásunkat, mint egy elektro- new wave- prog- pop vegyes vágottat. Nehéz minket behatárolni kifejezetten egy kategóriába, de nekünk pont ez a lényeg: hogy ne is lehessen. Néhány dalban visszaköszön az öcsém korábbi prog-rock világa is.

Csaba: Furcsa, hogy egy merőben eltérő stílus vezetett el az elektronika még kiaknázatlan, brutálisan színes világába. A prog-rock/metál műfajban előszeretettel és hangsúlyosan alkalmazzák a samplereket/szintis kíséretet/modulált hangokat, onnan jutottam el fokozatosan az elektronikus zenéhez, persze nem volt számomra ismeretlen a műfaj. Mindketten már nagyon fiatalon imádtuk a Depeche Mode-ot, s ez az érzés a mai napig töretlen.

- Mely zenekarok voltak hatással rátok?
Péter: Egyértelműen a legnagyobb hatású a Depeche Mode.
Csaba: Így van, de rám még nyomás gyakorolt annak idején Jean Michel Jarre, a Tears For Fears, Peter Gabriel. Régebben a Pet Shop Boys is komoly munkát végzett, sokat hallgattuk, de ott van a Eurythmics és még sokan mások. Igazából eléggé műveletlen vagyok elektronikus zene terén, lévén, hogy többnyire rock-metál vonalon tevékenykedtem.

- Hogyan születnek a dalok?
Csaba: Mindkettőnknek vannak ötletei fejben, amiket a stúdiós találkozóknál először megtárgyalunk, majd elkezdünk kísérletezni a hangokkal, effektekkel. Az első és leglényegesebb momentum a megfelelő dob és basszus alap kitalálása, és a dalszerkezet felépítése, utána már a millió hangmodulból bármit ki lehet alakítani, ami érdekessé, egyedivé teheti a számot. A számaink születésével kapcsolatban hadd éljek egy saját hasonlattal: általában nekivágunk egy kijelölt ösvényen, ami közben többször is megállunk pisilni. J Magyarul a nyers számkezdeményt többször napokra, vagy akár hetekre pihentetjük, aztán ha visszaülünk a székbe, máris számtalan új ötletet rakunk bele. Érleljük a témákat. A végeredményt meg hosszú hetek alatt masterelem.

Péter: Csabi ért nagyon a zeneszerkesztőkhöz, ezért mindig ő valósítja meg a gondolatokat, dallamokat, felzongorázik valamit, aztán én meg keresek hozzá valami egyedit. A szövegeket vegyesen írjuk, de van olyan is, amikor a kettőnk szösszeneteit szépen összedolgozzuk.

- Hány számotok van?
Csaba: Jelenleg 7 szám áll készen az első albumunk megjelenéséhez. Ezek között vannak olyanok, melyek régi ötletek újradolgozásai, énekkel kiegészített változatok.

- Melyik a legkedvesebb szerzeményetek? Miért?

Péter: Több dalt is kedvelek, talán a „The Other” az egyik legjobb, de a legújabb kedvencem a „Low Voltage”, ennek a feléneklésén viszont még dolgozunk.

Csaba: Igen, a „The Other” szerintem is jól sikerült. Van is egy érdekes háttértörténete. Egyik kedves barátom, Keczán Krisztián (zenetörténeti guru), tavaly ősszel szólt, hogy egyik este azt álmodta, írtam egy számot „The Other” címmel, megmutattam neki, de teljesen néma volt. J Erre én pár nap múlva géphez ültem és elkezdtem megszülni a The Other című dalt. A sors akarta úgy, hogy létrejöjjön. Persze azt a poént már nem játszottam el, hogy a hangfájlt totál lenémítottam…

- Milyen témák köré íródnak a dalok?

Csaba: Mint a legtöbb zenésznél szerintem: világégés, gonosz szerelem, vívódások, aktuális szellemi állapot, stb.

- Milyennek látjátok a magyar zenekarokat a külföldiekhez képest? -A magyarok is vannak olyan jók? Szerintetek milyen a helyzete a zenének nálunk manapság?

Csaba: Erről a témáról nehéz kedélyesen társalogni. Vannak külföldi szintű formációk Magyarországon, csak a gond az, hogy nem nagyon hagyják őket érvényesülni. Illetve minek erőlködjenek, ha senki nem veszi az adásukat. Éppen ezért fel is adják sokan. Sajnos tele vannak a tévék és rádiók a tehetségkutatós, Eurovíziós lim-lomokkal, mert mindenki sok pénzt akar, igényességet, egyediséget meg senki. Egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy a komoly gondolatokra nálunk manapság nincs szükség. Egy népszerű zenemegosztó oldalon megfigyeltem egy riasztó statisztikát, ami globális jellegű: míg egy hangulatos, érdekes, egyedi dalt 200-an hallgatnak meg, addig egy copy-paste típusú, agyleépítő trance vagy house számot 15.000-en. Tragikus. És ez igaz Magyarországra is. Hozzáteszem, az amerikai és brit piacon azért még mindig sok az igényes zenét követők száma, azonban hazánkban az adatok nem mutatnak egyenes arányosságot a lakosság számával. Visszatérve a magyar zenekarokra, úgy látom, nem nagyon van a mi stílusjegyeinket hordozó csapat köztudatban, tehát jó esélyünk van a formabontásra, ahhoz viszont sokat kell fejlődnünk, technikailag és megvalósításban is.       

- Mennyire tartjátok fontosnak a zenekar vizuális megjelenését (fotók, klipek, koncertes jelmezek/díszletek, kellékek)
Péter: Rendkívül. Folyamatosan dolgozunk is rajta. A facebook oldalunkon is több fotót feltettünk már, próbálunk odafigyelni az újdonság erejére, a megdöbbentésre. Szerintünk elengedhetetlen, hogy egy koncerten háttérvetítés menjen, tehát ha a jövőben élőben is megjelenünk majd, kifejezetten ragaszkodni fogunk a vetítéshez, vizuális elemekhez. Zseniális dolog. És klipeket is tervezünk, a napokban, hetekben gyűjtjük össze a megfelelő mennyiségű képanyagot az első videónkhoz. Korábban már felkészültünk a forgatáshoz néhány nagyon elemi eszközzel, kamera-kiegészítővel, csak vártuk a jó időt, hogy nekiszaladhassunk a világnak és teletömjük a gépet vágható jelenetekkel.

- Milyen egyéb terveitek vannak az idei évre? Turné, koncertek, esetleg videoklip…
Csaba: El sem tudom mondani, mennyi! J Folyamatban van a logónk tervezése, azaz komolyabb honlapban gondolkodunk. Jelenleg ugye dolgozunk még a hamarosan egyben is megjelenő „Breaking The Water” című középlemezünkön, melyről eddig közzétettünk négy dalt. Szeretnénk a közeljövőben együtt dolgozni tehetséges énekesekkel, és inkább nem a „vivás sztárokra” gondolunk, hanem a háttérben szerényen meghúzódó zsenikre, olyan énekesekre lenne szükségünk, akiknek vannak saját ötleteik, akik ha meghallják a dallamot, kapásból éreznek rá valami témát.

Péter: Videoklip készül, a koncertekhez pedig még össze kell szedjük magunkat. Az elkövetkező hónapokban is keményen fogunk dolgozni.

[2015.05.02.]