Bravó! Valóra válnak az amerikai álmok 

A győri zongoristát, Dániel Balázst már nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen sikert sikerre halmoz, sőt, telt házas, többnapos boogie-woogie fesztiválokat is rendez. Hamarosan a tengerentúlra repül, ahol tovább bizonyíthat: nem véletlenül hívják Mr. Firehandnek.

Az ifjú zenész és zenekara nemrég a XI. Győri Fröccsnapokon lépett fel. Koncertjükre rengetegen kíváncsiak voltak, a nagy meleg ellenére is szinte telt ház volt a Széchenyi téren. Vendégként fellépett a trióval Pleszkán Écska és Szabó Tamás is, így varázsoltak igazi boogie-woogie hangulatot a győri forró éjsza kában.

Térjünk most kicsit vissza a kezdetekhez, hogy aki eddig nem hallott volna a győri boogie- woogie sztárról, az most megtudja, miként is ragadta magával a sodró lüktetés.

– A szüleim mesélték – halványan még emlékszem is rá –, hogy sokszor esti mese helyett egy képes mesekönyvet nézegettünk apukámmal, amiben sok-sok hangszer működése volt leírva – kezdte Dániel Balázs. – Akkor még szüleim nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az érdeklődésemnek. Mikor kicsivel nagyobb lettem, az egyik rokonomnál nagyon megtetszett egy szintetizátor: a különböző hangszínei és billentyűi… Akárhányszor oda mentünk, mindig kértem, hogy vegyék le nekem a szekrény tetejéről, mert szeretnék játszani rajta. Ezt követően szülinapomra pont egy ugyanolyan hangszert kaptam ajándékba. Igazából ekkor kerültem komolyabb kapcsolatba a zenével. Két év szintetizátortanulás után 2004-ben már inkább a zongorázás érdekelt.

S hogy honnan is ered ennek a az amerikai stílusnak a szeretete, miként adják Balázs kezei készségszinten a kettő-négyet, arról már megint a zseniális zongorista mesél.

– Középiskolás barátommal indultunk egy megyei tehetségkutató versenyen, ő dobon játszott, én pedig zongorán. Keresgéltem az interneten, hogy mit is játsszunk, ami jól szól a két hangszeren. Teljesen véletlenül akadtam egy zongorás boogie-ra, ami azonnal megfogott. Egy rövid, körülbelül harminc másodperces részlet volt csak, de legalább ezerszer meghallgattam, annyira tetszett. Kiderítettem, hogy a stílust boogie-woogie-nak hívják. Innentől pedig már nem volt megállás… Nagyon szerettem volna élőben is hallani, de sajnos hiába böngésztem a hazai koncertoldalakat, zongorás boogie-woogie-t sehol sem találtam. 2006  elején rátaláltam Silvan Zingg svájci zongoristára, aki Európa egyik legnagyobb boogie-woogie fesztiválját szervezi minden évben. A honlapján láttam, hogy az áprilisi fesztiválja keretében egy zongoristaversenyt is szervez. Nekem se kellett több, beneveztem. A fesztivál hatalmas élmény volt, hiszen itt hallottam először élőben boogie-t. A koncert sok részlete még ma is élénken él bennem. Ekkor döntöttem el a nézők között ülve, hogy én is ezt szeretném csinálni és egyszer azon a színpadon szeretnék fellépni. A versenyen kiváló minősítésű oklevelet szereztem és 2010-ben alkalmam volt már a fesztivál nagyszínpadán, hivatalos fellépőként játszani.

A zenész azóta megannyi sikert magáénak tudhat már, számos telt házas győri fesztivál és sok-sok hazai és külföldi fellépés igazolja tehetségét. A mostani ősz pedig nagy lehetőségeket tartogat Balázsnak, aki évről évre bizonyítja: a boogie-woogie zongoristák elitjéhez tartozik. Olyannyira, hogy útnak indul és Amerikát is meghódítja.

– Három fesztiválon fogok fellépni az Egyesült Államokban. Az első meghívást egy San Franciscó-i fesztiválra kaptam. Még januárban találkoztam az amerikai fesztivál szervezőjével, akivel együtt felléptem Spanyolországban és Franciaországban is. Itt ismerkedtünk össze. Nem sokkal a találkozás után jött az e-mailes meghívás, hogy szívesen látnának a saját rendezvényükön.

A fiatal zongorista arra különösen büszke, hogy azért vehet részt ezen a rangos eseményen, mert a fesztivált szervező zenészkollégájának tetszett a játéka és elismerte zenei tudását. Nagy szakmai elismerés számára, hogy ő is azon kevés európai boogie-zongorista közé tartozhat, akiket a tengerentúlra is meghívnak játszani.

– Persze nagy örömmel mondtam igent a felkérésre. A meghívás hamar egy kisebb turnévá bővült. Kaptam még két felkérést, San Franciscón kívül játszom még Cincinnatiben és Iowában is. Három hétre utazom el, így egy kis városnézés is belefér majd az időmbe. Nagyon nagy élmény lesz eljutni oda, ahol a boogie-woogie született. Ennek ellenére érdekes, hogy Európában már több zongorista képviseli ezt a stílust, mint a szülőhazájában.

Mr. Firehand arra is kitért, hogy a büszkeségen túl persze hatalmas kihívás is az amerikai miniturné, hiszen azért nem kis felelősség egy európai zenésznek amerikai „népzenét” játszani az őshazában.

– November 18-án jövök haza. Remélem, gyorsan sikerül majd visszazökkennem a régi kerékvágásba, hiszen már készülnöm kell a következő Boogiefesztre, amelyet december 3–4–5-én tartok, idén is neves, kiváló művészek részvételével. Ám addig is: nyáron még sok fellépés és ősszel három amerikai fesztivál vár.

– Havassy Anna Katalin –

[2015.07.29.]