Emlékfoltozásból jól vizsgázott - interjú a rendezővel

A Vaskakas Bábszínház legutolsó bemutatója Máté Angi lírai hangvételű mesekönyvéből készült. A darabot egy igencsak fiatal művész, Markó Róbert rendezte, aki sokak mellett szintén otthonra lelt a társulatban. A legtisztább lelkeknek rendez. 

A fiatal tehetség első diplomáját 2009-ben bölcsészkaron szerezte, a Vaskakas Bábszínház társulatához 2011-ben került, mint dramaturg. S bár nem Győrben született, a várost már otthonának érzi, jól érzi magát és rendületlenül alkot. Rendszeresen fordít angol nyelvből drámákat és színházi szakszövegeket, újabban pedig már a rendezésbe is belekóstolt, nem is akárhogyan. Diploma előtt áll bábrendező szakirányon.
A Vaskakas Bábszínházhoz kerülni már eleve nagyszerű volt, az itt eltöltött idő pedig megerősített abban, hogy jó döntés volt annak idején ide szerződnöm – mesélt a kezdetekről a fiatal művész.

– Olyan gyorsan megszerettem a bábszínházi légkört, a darabokat, a színészeket és mindent ami ezzel jár, hogy 2012-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója vagyok, színházrendező szakon, bábrendező szakirányon. Az emlékfoltozók az első olyan rendezésem, amelyik nem az egyetemen belül készült él.

– Rátaláltam Máté Angi könyvére és amikor elolvastam, mintha magam előtt láttam volna Kocsis Rozit és Ujvári Jankát. Azt a két kiváló művészt, akiknek elismert és jól csengő neve van a szakmában és akikről első perctől kezdve tudtam: képeseket színpadról tolmácsolni a mesekönyvet és az én ötleteim is. Elmeséltem Rozinak az ötletemet, aki támogatott és így születhetett meg Az emlékfoltozók bábszínházi előadása.

A történet egyébként két tündérrigólányról szól, akik már 237 éve szakadatlanul foltozzák az emlékeket, legyen szó élőlényekről vagy tárgyakról. Nehéz helyzet előtt állnak, hiszen összeszokott párosuk mellé megjelenik a fiatal gyakornok, akinek át kellene adni a titkot, amitől tökéletessé válik az emlékek ráncba szedése. A bonyodalmak pedig itt kezdődnek el.

– A két tapasztaltabb tündérrigólány szembesül azzal a ténnyel, hogy át kell adniuk a tudásuk, elérkezett a generációváltás ideje. A Gergely Rozália által játszott gyakornoknak pedig el kell fogadni, hogy tanulni kell a bölcsebbektől, a tapasztaltabbaktól. Igazi generációváltási probléma, amelyet most ebben a darabban is meg kell oldani. Rozi és Janka zseniálisan érzett rá arra, mit is szerettem volna viszont látni. Teljesen aktuális a darab, amelyet idősebbek és fiatalabbak is értenek.

Fiatal szakember Markó Róbert, akit foglalkoztatnak a társadalmi és generációs kérdések, így szívesen nyúl hasonló témákhoz. A tét pedig most kétszeres is nagy volt, hiszen a közönségen kívül az egyetemi oktatóknak, szakembereknek is meg kellett felelnie. Az emlékfoltozók Markó Róbert vizsgaelőadása.

– Vidékre nem ritkán járnak azok a szakemberek, akik végignézték a bemutatót. Sok neves tanár, művész figyelte az előadást, vizsgáztattak. Náray István elismert szaktekintély, szigorú kritikus, akitől egy kicsit mindenki tart. Nekem annyit mondott: lélekemelő előadást látott. Csak úgy gördültek a lefele a kövek a vállamról…

Minden egyes előadást 350 gyermek nézheti meg, ami mindig egy-egy újabb vizsgát jelent Róbertnek. Éppen ezért minden előadáson ott ül a hátsó sorokban és figyeli a darabot, a közönséget.

– Elsősorban a közönségnek rendezek, így leginkább róluk lehet lemérni, mi az, amin esetleg még menet közben is változtatni kell. A gyerekek a legőszintébbek. Ha nekik tetszik valami nevetnek, ha unnak valamit felállnak és egyszerűen kisétálnak. Hálás vagyok, hogy a Roziék még most is – akár napi két előadás után is – maradnak és meghallgatják, mit szeretnék változtatni a darabon. A bábszínészeknek bizonyos keretek között reagálniuk kell a nézőtéri viselkedésre, hangulatra. Erre az eszközük a játékuk. Ha látják, hogy humorosabb részére fogékony az adott közönség, akkor azt domborítják ki, ha pedig komolyabb mondanivalóra, akkor arra törekszenek még hangsúlyosabban. Ezért is csodás gyerekeknek rendezni, egy olyan társulatnál, mint a Vaskakas, amely a szakmában is előkelő helyet foglal el.

Bizony, Markó Róbert jól vizsgázott Az emlékfoltozókkal. S bár az ellenőrzőjébe nem látunk bele, mi megszavaznánk neki az ötöst. Az átszellemülten kacagó gyermekek vagy éppen a generációs problémát nagyon is jól értő könnyes szemű tanárok tekintete a előtt vizsgázik minden alkalommal, ha elkezdődik az előadás. Szórakoztat, miközben játékosan nevel. Kicsiket és nagyokat, mert mindannyiunkat érint a generációváltás  sokszor vicces, sokszor szívbemarkoló problematikája. 

– Havassy Anna Katalin – 
Fotók: Orosz Sándor (vaskakas.hu)

[2016.03.29.]