Pár hete debütált a Bosutski Bećari új dala Ovo mora da je ljubav /Ez bizony szerelem/ címmel Horvátországban. A klip - a nyelvi különbségek ellenére – tökéletesen érthetővé teszi számunkra mondanivalóját, zenéje pedig a tradicionális tamburától kezdve, a fúvósszekción át a jazzes trombitaszólóig sokféle elemet felsorakoztat. Interjú a zenekar frontemberével, Ivan Šebalj-jal.
– Még csupán pár hete debütált az új, „Ovo mora da je ljubav” című dalotok, de már százezres nézőszámon vagytok túl. Meghozta a várt eredményt?
– Nagyon elégedettek vagyunk a számokkal és a kliphez fűződő első reakciókkal. Remélem, hogy ez a tendencia folytatódni fog és egy igazán sikeres dal lesz belőle. Ez igazán majd akkor dől el, ha a koncerten látjuk, hogyan viszonyul hozzá a közönség. Ha a rajongók velünk éneklik a dalt és jól érzik magukat a koncerten, akkor tudhatjuk biztosan, hogy sikeres. Optimisták vagyunk és nagyon várjuk az első fellépést, ahol bemutathatjuk az új dalt.
– Ez a dal hangulatában és hangszerelésében is eltér az előzőektől. Szándékosan indultatok el más irányba?
– Az egyetlen komolyabb különbség az eddigiekhez képest az, hogy az Ovo mora da je ljubav kapott egy fúvósszekciót. Ettől sokkal vidámabb, mint a dalaink általában. Mindig igyekszünk valami újdonságot mutatni a közönségünknek. A zenekarban mindannyian másféle zenéket hallgatunk és törekszünk arra, hogy a különféle zenei palettát a dalainkon keresztül a hallgatókhoz is eljuttassuk.
– A dalban jazzes trombitaszóló is helyet kapott, ami viszonylag ritka az általatok képviselt műfajban.
– Sok különböző dolog ösztönöz bennünket. Ez lehet egy érzelem, egy zene, amit éppen hallgatunk, egy beszélgetés, vagy éppen a rajongók. Mindez hatással van ránk és mi megpróbáljuk kifejezni a zenénken keresztül. Nagyon fontos számunkra, hogy nem szeretnénk egy műfaj rabszolgái lenni. Ha egyszer arra fogunk késztetést érezni, hogy konyhai edényekkel csináljunk felvételt, akkor abban a pillanatban meg fogjuk tenni.
– Az „Ovo mora da je ljubav” szövege egy szerelmes férfi vívódásáról szól. Mennyire áll közel a szívedhez a téma?
– Ezek édes keserűségek, amiken minden pár keresztülmegy. A szerelem elég bonyolult tud lenni. Néha mi magunk sem tudjuk, mit akarunk, nem beszélve arról, hogy mi jár a másik fejében. Erre utal a „nem létezhetek nélküled, nem létezhetek veled” sor. Többek között ezt a szöveget is én írtam és nagyon szeretem. Többé-kevésbé mindegyikkel azonosulni tudok, de a legfontosabb az, hogy a közönség elfogadja, mint valamit, ami az életük része, illetve hogy ők megtalálják benne magukat a különböző életszakaszokban.
– Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?
– Idén ünnepeljük a zenekar fennállásának harmincötödik évfordulóját. Ez persze egyeseket megzavarhat, hiszen a legtöbben ennél fiatalabbak vagyunk. Valójában a Bosutski Bećari név fennállásának jubileuma ez.
Ősszel lesz egy ünnepi koncertünk a Zagreb Linski Hallban, előtte pedig Kanadában és az Egyesült Államokban turnézunk, amit már nagyon várunk. A közelmúltban aláírtunk egy ötéves szerződést a kiadónkkal, a Croatia Records-szal, így tervezünk legalább két új albumot is erre az időszakra. Egyre több és több meghívást kapunk a szomszédos országokba és nagyon reméljük, hogy a következő öt évben lehetőségünk lesz népszerűsíteni a zenénket Szlovéniában, Szerbiában és Montenegróban is. Sőt, talán Magyarországon is – sosem lehet tudni. Számunkra az a fontos, hogy minél több olyan dalt hozzunk létre, amit a közönség szeret és velünk énekel a koncertjeinken.
– Ezek szerint elképzelhető, hogy Magyarországon is láthatunk benneteket?
– Ez igazán jó volna, sosem tudhatjuk. Ha a magyar közönség befogadó a zenénkre, akkor mi boldogan megyünk játszani. Úgy gondolom, hogy a tambura (lantfélékhez tartozó pengetős hangszer, mely a balkáni nép-és popzenében egyaránt használatos napjainkban is – a szerk. ) mélyen ott gyökerezik a magyar kultúrában is és a hangzásvilágunk is nagyon közel áll a magyar zenei világhoz. Sőt, annak idején játszottunk is néhány tradicionális magyar dalt, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy egy magyarországi koncert igazán jó élmény lenne. A legjobb az volna, ha magyarul játszanánk a dalokat, de attól tartok, hogy akkor nem sokan értenének minket.
– Fülöp Dóra –
A következő oldalon horvátul is olvasható az interjú