A chicagói hercegnő premier - képek, érdekes felvételek

Kálmán Imre a műfaj keretein túlmutató, a klasszikus operett hangzást a dzsessz muzsikával és a magyar népzenével ötvöző műve nyolcvannyolc év után került ismét hazai színpadra Lőrinczy Attila új librettójával és dalszövegeivel Béres Attila rendezésében a Budapesti Operettszínházban a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.

A Chicagói hercegnő nem lett a legnépszerűbb Kálmán mű, de könnyen lehet - véli Kero -, hogy 100 év múlva az egyik leghíresebb és legismertebb darabja lesz a szerzőnek, mert borzasztóan aktuális és érdekes ma az a fajta kettősség, ami a darabban megjelenik: az ellentétes világok találkozása és egymásnak feszülése, ami végül egy közös harmadikban teljesedik ki.

Kerényi Miklós Gábor viccesen elmagyarázta, milyen egyszerű előadni a művet: mindössze elő kell venni, találni kell hozzá egy kiváló szövegírót, aki a librettót újjá varázsolja, egy zenei vezetőt, aki a muzsikát ma is érvényes módon fogalmazza meg és egy rendezőt, aki kellő iróniával, öniróniával nyúl az anyaghoz és a mai kor követelményeinek megfelelően állítja színpadra. "Egy rettenetesen izgalmas előadás elé nézünk. A chicagói hercegnő egy új sikertörténet kezdete" - zárta szavait a művészeti vezető a darab sajtótájékoztatóján.

Béres Attila az előadás rendezője először is örömének adott hangot, amiatt, hogy három és fél évvel a Viktória bemutatója után, most ismét az Operettszínházban rendez. Külön öröm számára, hogy olyan darabot bízott rá Lőrinczy György főigazgató és Kerényi Miklós Gábor művészeti vezető, ami igazi kihívást jelent, mégpedig attól, hogy még sosem láttuk. 

"Amikor valami nincs, az nagyon nagy felelősség, mert rajtad múlik, tovább fog-e élni vagy sem." Béres Attila kiemelte, arra törekedtek, hogy formailag és színészi kifejezési eszközökben valami fajta kísérlet jelenjen meg az előadásban. "Nem tudom, sikerült-e, hogy a nitrogén bomba felrobban-e majd, de az biztos, hogy összeöntöttünk egy csomó színházi gondolkodást, sok-sok műfaji követelményt, sőt! műfaji ellenkövetelményt is, megpróbáltunk annyira ironikusak lenni, ami még nem sértő, és annyira cinikusak lenni önmagunkkal, amennyire csak lehet.

" Béres Attila megköszönte, hogy az Operettszínház vezetése teljesen szabad kezet adott neki: szabadon gondolkodhatott és dolgozhatott. "Nagyon fontos, hogy ha meghívsz valakit, bízz meg benne. Ez a bizalom nekem sok erőt adott és ezt köszönöm 'KeroGyurinak'" -fogalmazott a rendező a sajtótájékoztatón, majd Lőrinczy Attilához fordult és azt kérdezte tőle, hogy amikor először találkoztak a szöveggel Lupaszigeten üldögélve, és mindössze annyi ötletük volt, hogy Moránia uralkodóját Luparovicsnak fogják hívni (a sziget neve után szabadon), érezte-e, hogy ebből valaha darab lesz.

Lőrinczy Attila válaszul George Cukorról mesélt egy anekdotát: a híres amerikai rendezőt megkérdezték, mi sikereinek a titka, mire azt felelte, hogy mindennap egy órát gondolkodik. "Így kezdtem neki én is. Amikor az ember elolvassa a művet, sok mindentől megrémül, de jó esetben a gondolkodásból valami következik és egy hónap szenvedés után már olykor kifejezetten élvezetes, a végét meg összerántja a kétségbeesés". Lőrinczy úgy látja, hogy az embernél csak a szöveg változik gyorsabban, ezért a 90-100 éves történeteket újra kell gondolni, "ha tényleg igaz, hogy a színház a pillanat művészete", majd arról beszélt, hogy megpróbálták egy picit elvadítani a történetet, kicsit elvinni a groteszk és az abszurd irányába.

Az előadás egységes zenei világának megteremtéséért Bolba Tamás gondoskodik, mellette karmesterként vesz részt a produkcióban a színház zeneigazgatója, Makláry László.

A különböző zenei stílusokhoz igazodnak a koreográfiák is, így rendhagyó módon három koreográfus felel a táncokért. Lénárt Gábor, a színház saját nevelése, a néptáncokat, a társulathoz újonnan érkezett Hajdú Anita a sztepp táncokat álmodja meg, az egész produkciót pedig Béres Attila egyik állandó alkotótársa, az Operettszínház régi munkatársa, a jól ismert színházi koreográfus, Bodor Johanna fogja össze. A díszlettervező Horesnyi Balázs.

Lőrinczy György főigazgató kiemelte még, hogy az előadásban szerepet kap egy valódi flipper gép, melyet a színház a Flipper Múzeumtól kap, de a bál jelenet is tartogat meglepetéseket, valószínűleg a Budapest Wolfes rögbi játékosai is megirigylik majd a látványt.

Kalocsai Zsuzsa művésznő véleménye szerint „Ez egy abszurd mese. Az egész egy hatalmas vicc és tréfa. Gyönyörű a látvány, csodálatosak a kosztümök, ép csak a gondolkodás más. Szerintem ettől lesz igazán mai. Kálmán Imre ezt az operettjét akkor írta, amikor kikerült Amerikába, az "új világba", ahol sokként érte az a zenei világ, amivel ott találkozott: a cselszton, a szving, a foxtrott. Ráadásul akkoriban a keringő, amiből ő felépítette a maga palotáját, leáldozóban volt. És pont a zsenije miatt, elébe ment a dolognak. Írt egy darabot, amiben ő maga írta meg a régi és az új találkozását. Megy az idő, ezzel vagy felveszed a versenyt és megpróbálod felvenni a tempót, vagy elszalad a szekér, és te ott maradsz értetlenül, boldogtalanul, meg nem értettként.”

Budapesti Operettszínház

[2016.05.12.]