Iron Maiden Tankcsapdával fűszerezve - avagy a vasszüzek eposza
Tears of a Clown, eredetileg Robin Williams halála ihlete meg az alkotókat ennél, ő is a kirakatban élt, mégsem volt maradéktalanul boldog, hiába mókázott számos szerepben. Jelen esetben magára utalhat „Captain Bruce”, mi nyomja a lelkét, aki szint úgy bohóc a közönség előtt, mint minden frontember, és kevesen látnak az álarc mögé. Vívódik rendesen az alkotó, dalszövegíró, akármilyen szarul van/volt betegsége okán, a shownak mennie kell tovább…
The Red and the Black, majd negyedórás mű, kész eposz. Ebben (is) abszolút benne van Harris keze. Tipikus koncertre való darab, visszaköszön a 80-as évek feelingje, bár túlírt, de legalább lehet foglalkoztatni a közönséget, jó kis futamok, de azért tud lazítani is a zenész, a nép meg ooóózni. Végig azon morfondírozik a szöveg, hogy mit erkölcsös tenni, s mit nem. Hasonló a mondanivalója, mint a Powerslave-nek.
A Trooper, a harcos 83-ból (meg a saját sörük névadója, idefele is ittam, marha jó!) a XIX. századi krími háború borzalmait mutatja be angol szemszögből. Innen van a híres Union Jack-es Eddie figura képe a harcmezőn, amint zászlót lengetve átgázol eltorzult arccal néhány hullán az 1853-as bakancsával. A Google kereső ezt dobja be elsőként a tetkósoknak… Megy a zászlólengetés a műsor közben is, ahogy megköveteli a nemzeti öntudat. Bár jelen esetben inkább utalhat csatára a halállal a dal, mint a potenciális ellenféllel (Dickinson daganata miatt).
A 84-es Powerslave-ben arról értekezik Bruce szerzeménye, hogy rabszolgái vagyunk mindannyian valamilyen külső hatalmi erőnek, ami szerint cselekszünk életünkben, szolgálunk jót, vagy rosszat. Visszakalauzol minket az egyiptomi időkben egy fáraó szemszögéből, aki halálos ágyán döbben csak rá, hogy mekkora marha volt életében és nem mindenható. Mégsem halhatatlan…
Jön következő két dal az újról, száguldozunk az időben és a térben ugye, ahogy Bruce Kapitány korát meghazudtolva a színpadon: vissza a vívódáshoz, harchoz. Győzelem vs.Halál (Death or Glory) pörgős dal, jó így koncerten, majd a címadó, The Book of Souls amiben az ősi maja birodalom volt az ihlet atyja, filozofál az emberi lélek változatosságáról. Különböző vallási, történelmi helyzetekben próbál rámutatni agyunk”működési elvére”, ami a lélek, és fentebb említettem az elején.
Megint ugrunk az időben, ahogy bevillannak az emlékképek, lepereg az életünk, most éppen a halálsoron vagyunk. Jön a 82-es Szenteltessék meg a nevem (Hallowed be thy name)… Amikor valakit sújt a sors valamilyen formában és elérkezett az idő a távozásra, érezheti, hogy meg van átkozva. Jó hosszú dal ez is, kerekedik a sztori némi ördögi vonallal kapcsolódva a következő szám felvezetéseként.
„Fear of the Dark”, a 92-es album címadó, ami magáért beszél, kapcsolódva az előzőhöz, pedig rémegyszerű a szövege: Van amolyan hatodik érzék bennünk, bűnösek vagyunk mind, főleg ha kísértjük a sorsot. Lelkünk mélyén félünk is a sötéttől (az ismeretlentől, túlvilágtól), mert senki sem akar egykönnyen oda átkerülni. Vad Rock’n Roll partin szétcsapjuk magunkat tudatmódosítókkal, bulizunk vazze’,utána haza csámpázni egyedül, megvan az eredmény, ugye? Ki a fene akar a pokolba jutni?! Csak okosan! J Ne menj a parkon át. Ez is örök set darab.
A névazonos 1980-as Iron Maiden album és szerzemény, amolyan trademark jellegű konstans, ritkán maradhat ki a setlistből, pedig egyszerű dallamvezetésű, és mondanivalója sem túl erős, úgymond a kezdeti Di’Anno években született, ahol már gond volt a régi front hangjával és imagevel. Tipikus rakenroll dal… Ezután került be BruceKapitány Úr a „szüzek csapatába”, mint énekes és későbbi társszerző. Ezzel a nótával lesz teljes a performance, mert ad egy keretet a playlistnek. A Doctoros intro után a legfrissebb (If Eternity Should Fail) utoljára a legrégibb dal (ez) szólal meg. Jöhet a ráadás…
Az 1982-es The Number of the Beast lemezről összesen hármat is kaptunk a setben, a címadót ráadásként, ami abszolút bibliai utalás, nem hinném, hogy a 666-ot és az ördögi dolgokat külön magyarázni kéne. Van is benne egy frankó idézet a Jelenések Könyvéből (XIII.V.18.). Ehhez van egy jópofa történet is, ami lehet, hogy csak marketing volt: Számos baleset és probléma lépett fel a stúdióanyag rögzítése körül. Elromlott ez-az, a javítás pont annyiba került, mint a fenevadak száma. Mellesleg ez az album tartósította a sikert nemzetközileg a nyolcvanas évek leáldozóban lévő rock korszakában, rögtön listavezető lett Angliában, ami nem lebecsülendő, sőt a mérvadó Billboardon nyolc hónapig tanyázott. Az Omen II. című film inspirálta Dickinsont, akit eddigre elfogadott a közönség is a „kokós” Paul Di’Anno után. Nyíltan még nem írhatott persze, mert érvényben volt a céges szerződése a Samsonos időkből a régi kiadóval.
Blood Brothers új évezredben (2000), a vérfrissítés jegyében fogant. Itt már újra folytatódik a Dickinson korszak, mivel a kilencvenes időkben volt egy kis helycsere a zenekarban (Blaze Bayley volt a front) Bruce szólókarrier, gitáros váltás, kicsit más zenei Maiden irány, miegymás. Visszatért Kovács Adrián (Adrian Smith) is, és senki nem lett kirúgva, ezért van ennyi húros hangszer a stagen. Újra a klasszikus nyolcvanegyes felálláshoz egy kis plusszal. Ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, magyarán kiürültél alkotóilag (Harris), akkor térj vissza a „gyökereidhez”. Saját apjáról és önmagáról szól ez a személyes történet. Pici párhuzamot vélek felfedezni az egész zenekari történettel kapcsolatban a régmúltra visszagondolva.
Zárásként a Wasted Years -Elpocsékolt években, egyértelműen azon mélázik a csapat a nyolcvanas évek közepe táján (1986. ekkor robbant Csernobil, és a Queen Budapesten) hogy mennyi időt vesz el a magánélettől, családtól a rakenroll, másnak a munka, amolyan kiégés-honvágyérzés alakul ki turné alatt. Napjainkban is gondolatokat ébreszt ez ügyben a fejekben: - Vajon megéri, megérte-e? (Persze hogy, különben már rég feloszlottak volna). A nyomatékosítás érdekében minden megtámogatva díszletekkel, látvánnyal, erős szövegekkel. Profán leszek: az egész show amolyan Madách- Ember Tragédiája jellegű, mint az elején utaltam rá. Szerintem olvasták. Függöny le, outro, ami szándékosan ironikus szövegileg (Monty Python)… Angol humor, mindig nézd a jó oldalát.
Képek az Iron Maidenről
Aztán, akinek nem lett volna elég a szívforradalmárok (Kowalskyék), a rockcsempész trió (Tankcsapda), és a brit vasszüzek (Iron Maiden) által nyújtott falanszter, annak éjféltől ott volt Road Máté világcsavargó csapata egy bő órában, de őket nem fogom kielemezni, mert eddigre rendesen megütött a soproni Balling - foka és csak szolidan vehettem részt testben. Lélekben már Zacher dokival keringőztem, aki nagy rocker, meg lassan eposz lesz a beszámoló, mint Harris néhány dala, manapság pedig nem divat olvasni sem, csak hallgatni. Pedig a Domoszlói csapat is megérne egy misét, nem szálltak el maguktól. Fölfelé mennek a rocklétrán továbbra is, bátran ajánlom. Bár (még nyitva van) ezzel a legújabb „Matt” albummal adtak egy sakkot a lágyabb vonalnak. Zúznak az éjszakában négy haver.
Setlist Iron Maiden:
intro: Doctor Doctor(UFO song 1974)
If Eternity Should Fail (2015)
Speed of Light (2015)
Children of the Damned (1982)
Tears of a Clown (2015)
The Red and the Black (2015)
The Trooper (1983)
Powerslave (1984)
Death or Glory (2015)
The Book of Souls (2015)
Hallowed Be Thy Name (1982)
Fear of the Dark (1992)
Iron Maiden (1980) Ráadás:
The Number of the Beast (1982)
Blood Brothers (2000)
Wasted Years (1986) outro: Always look on the bright side of side (Monty Python song)
Összegezve az egész mai napot, belépő+útiköltség+fogyasztás, bő harmincasba fájt volna! Nem voltam egy aszkéta, ezért remélem, én is megkapom a Petőfi Fogyasztói Díjat! Press jegyet viszont kaptam, nem elhanyagolható szempont, ennyivel kevesebb, így szerintem retrográd fesztiválos hozzáállásom ellenére – hendikep, a klubos bulikat jobban preferálom ugyanis, megérte! Hazai és nemzetközi szinten a legmenőbb mainstream (Tankcsapda, Iron Maiden) nem is akármilyen zseniális élményét és két remek feltörekvő bandát (Road, Kowalsky Meg A Vega) kaptam nagyjából élőben a pénteki napon. Volt még választék a zenei svédasztalon, de az nekem már nem ízlett volna. Lobenwein Úr! A mai estére (szervezés+felhozatal) Önnek 9, azaz kilenc pontot tudok adni! J
Hírek
