A szegedi Dóm tér a sztratoszférába emelkedett

Hogy került egyenesen az űrből a szegedi Dóm térre a világhírű Paul Potts? Mit keres egy elátkozott hajó a bolygóközi térben, és hogy került egy bolygó a színpadra? Elmesélem.

Mindennek meg kell adni a módját. Így tettünk mi is, és egy  hamisítatlan szegedi halászlé után omnibusszal érkeztünk a gyönyörű, megújult Dóm tér szabadtéri színpadára. Néhány év kihagyás után tértem vissza, így sok meglepetést tartogatott nemcsak az előadás, hanem a megújult szabadtér is. Legnagyobb újdonság a teljes fordulatot vett, eredeti állapotába helyezett színpad volt, aminek köszönhetően a Dóm  festői háttérként szolgált. Műszakilag változások egyike a megújult gyűrűs forgószínpad, ami technikailag világszínvonalú. A színpad is nagyobb lett, mintegy 1000 m2 ad teret a művészi átjárhatóságnak. A süllyesztett zenekari árkot azonban a színpad terhelhetősége miatt meg kellett szüntetni. A Szegedi Szimfonikus Zenekar a színpad előtt kapott helyet.

Wagner mű még nem szerepelt a szabadtéri játékokon, most a 85 éves jubileumi előadássorozat keretében, Szabó Máté rendezésében került a nagyközönség elé először. A bolygó hollandi nekem is az első Wagner művem, így izgatottan vártam a találkozást. Ebben az új értelmezésben kínálták magukat a látványos megoldások. A történet a tenger helyett a világűrben játszódik, így utalva a legradikálisabban a történet alappillérére, a végtelen magányosság és elvágyódás bemutatására.  A díszlet dőlő tere a súlytalanságot hivatott megidézni és igen látványos elem volt a hatalmas, megvilágított Föld vagy Hold, a szereplők hollétének függvényében. Az űrállomás 8 méteres hídján pedig a színészeknek nemcsak a hangjukra volt szükségük.

Habár szerintem még a műfaj kevésbé kedvelőihez is lehet út ez a meglepő koncepció, mégis úgy érzem, hogy volt egy kis zavar az űrben, és az ötletek inkább voltak látványosak, mint átgondoltak és könnyen értelmezhetőek.

Bár ez is lehet a koncepció része, hogy gondolkodtatni enged és a néző fantáziája szárnyalhat, miközben igyekszik kicsomagolni a szimbólumokban bővelkedő darabot. De akinek sok volt ez az új értelmezés, annak még mindig maradt szabadon a füle, és hallgathatta az egyébként világszínvonalú énekeseket, miközben szemeivel mobilon nyomon követhette az éppen  játszó német-olasz mérkőzést. Volt ilyen.

A látványra visszatérve, volt még óriás vetítővászon, búzatábla, sőt még hatalmas diszkógömb is. Vicces, hogy számomra a leghatásosabban mégis egy ezekhez képest aprócska drón adta meg az űr élményt,  ami lassan felemelkedett a színpad előtt. A kozmikus szerelmi történet kibontakozásában a jelmezek is nagy figyelmet kaptak, és ha már sikerült túllendülni azon, hogy a 17. században játszódó operát most egy űrsikló fedélzetén látjuk, akkor a szkafanderek, Star Treck jelmezek csak fokozták a hatást. A hollandít alakító Kálmándy Mihály félelmetes baritonja, fekete viharkabátban és napszemüvegben várta végzetét, holtakból álló legénysége élén. A tengert azért a női karakterek gyönyörű ruhái engedték megidézni.

Személyes kedvencem azonban a világhírű vendégművész, Paul Potts pizsamája volt. Igen, én is űrhajós akartam lenni.  A komoly operai műveltséggel rendelkező tenor a Kormányos szerepét kapta, amit alázattal,  csodálatosan játszott el, sőt mi több, professzionális társulatban operaelőadásban most először itt Szegeden állt színpadra. Habár nem jutott nagy szerep a brit tehetségkutató 2007-es felfedezettjének, mégis kiemelkedett azzal, hogy ő indította az énekek sorát. De még hogy! A közönség hálás is volt gyönyörű hangjáért. A szerelmes Sentát alakító Rálik Szilvia gyönyörű hangja belakta az óriási teret.

A dajkáját megformáló Wiedemann Bernadettet pedig úgy hallgattam volna még! László Boldizsár, Eriket, a vadászt formálta meg, aki terepmintás cowboy szerelést viselt, kitűnő játékát pedig a közönség lábdobogással jutalmazta. Az operarajongók nagy tapssal köszönték meg Altoryai Tamásnak Daland, norvég hajós szerepét. A kissé különös űrbéli utazást számomra Kesselyák Gergely karmester tartotta össze, kinek keze alatt nagyszerűen szólt a zenekar.

Nagyon tetszett, ahogy a legapróbb részletek finomságát kidolgozta, ezzel egységet és harmóniát teremtve Wagner művének. Az est végére az előttem ülő srácnak köszönhetően megtudtam, hogy az EB-n a németek jutottak tovább, Wagner hősének átka pedig megtört.  Senta és Hollandi szerelme valahol a kozmoszban egy tragédia árán beteljesült. 

- Sólyom Csilla -

[2016.07.07.]