Még mindig nem gyógyít be semmit sem az idő - Cserháti Zsuzsára emlékezünk
Egy hónappal a születésnapja után halt meg Cserháti Zsuzsa, az egyik legnagyobb magyar énekesnő. 2003 volt akkor, sok minden történt azóta a magyar könnyűzenében. Ám Zsuzsát nem lehet feledni.. Sőt, nem is szabad.
A bakelitek még mindig a leghitelesebben őrzik Cserháti Zsuzsa emlékét. Ahányszor felteszem a lejátszóra és megsercen a tű, előtörnek az érzések, hogy a mai könnyűzene, a zenészek mit is köszönhetnek a tragikus sorsú énekesnőnek. Zsuzsa egy igazi gyémánt volt, egy hatalmas harcos, akit másodszor is felfedeztek és talán jobban csillogott, mint korábban. Borzalmas, hogy múlt időben írok róla és hogy már ennyi idő eltelt… Ha élne, 68 éves lenne, és garantálom, hogy a színpadon állna és énekelné: „Mennyit ér egy nő...”
Zsuzsa rengeteget ért. Emberként, énekesként is. Ha megnézem a Kicsi gyere velem rózsát szedni egykori felvételét, benne van minden, ami Cserháti Zsuzsa: az elegancia, a tökéletes hang, a csodás mosoly, az igazi szerelem és az erő. „Ez a világ sora, nincs mit tenni, elfordítom a fejem...” Lehet, de a tény, akkor is tény: Zsuzsa már nincs köztünk, bakelitekről szól a hangja…
Betölthetetlen űrt hagyott maga után
Az Árva fiú jelentését is sokszor megértettem már azóta, mióta először hallottam. Mindenkinek mást mond, de érzelem nélkül senkit sem hagy. Azóta nagyon sokat elénekelték már a dalt, de úgy, ahogy Cserháti Zsuzsa, sehogy senki. Zsuzsát nem lehet utánozni, belőle, abból a hangból egy volt. Emlékszem, alig térhetett vissza a színpadra, szinte máris el kellett köszönni tőle. Pedig még elérhette volna azokat a magasságokat, amelyek megillették. Talán most sikerült volna. Ám valamiért az élet máshogy gondolta akkor, 2003. július 23-án. Egyetlen fia talált rá édesanyjára…
Emlékszem nagyszüleimnél hallgattam akkor a bakeliteket, akkor is mondták, hogy ha meghalnak, majd én öröklöm őket… Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez bekövetkezik. Hiszen ott voltam, ott voltak a lemezek, Zsuzsa hangja ott Pesten, az első emeleti lakásban. Azóta nem csak Cserháti Zsuzsa lett emlék, hanem a gondtalan gyermek- és kamaszkor is. A lemezek nálam vannak, de már semmi sem olyan, mint régen…
A Hamuból gyémánt lett… 2003-ban szegényebb lett a magyar zenei élet. Többet érdemelt volna? Igen. Sokkal. Ám nem jöttek ki jól a lapok… Voltak nála erősebb hatások is. Ám én mégis hatalmas harcosnak tartom. Amikor 1996-ban újra felfedezték, újra visszaállt a színpadra és varázsolt. Nem is kicsit. Mekkora lelki erő kellett ehhez? Nem lehet tudni, csak elképzelni. Mert ezt csak azt tudja, aki már nagyon mélyről felállt egyszer. Zsuzsa nem csak hangjával, hanem életével is adott az embereknek. Küzdött, harcolt, sokat győzött, de amit egyikünk sem győzhet le, a Sors, az bizony átírta a forgatókönyvet. 55 évet szánt neki itt a földi létben…
Most is ugyanúgy fáj a hiánya. Azt az űrt, amelyet ő hagyott maga után a zenei pályán, nem tudom, hogy számomra valaki még betölti-e valaha… Igaz, amit énekelt: „Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem…”
Hírek
