Megnéztük a Rapülők Arénakoncertjét

Mára kialakult bennünk egyfajta elvárás a Rapülők zenekarral szemben. Ha ők aktivizálódnak, az mindig nagyot durran, ezért egyfajta minőségi minimum megfogalmazódik az emberben, ha Rapülők koncertre megy. Amit láttunk, az viszont inkább a MAXIMUM!

Először is nézzük meg ezt a színpadképet! Még hasonlót sem produkált soha senki hazánkfia. A megszámlálhatatlanul sok ledfal és az öt szintes színpad bármelyik világsztár produkciójában gigantikus látványelem lenne.

Ehhez jön még a sok táncos, akik nagyon jól mozogtak, szóval az összkép csillagos ötös!

Aztán a hang! Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor profi zenészek, ennek megfelelően a kilencvenes években kitalált dalokat ma huszonegyedik századi módon szólaltatták meg. Berkes ráadásul kortalan, pontosan ugyanúgy néz ki, mint huszonévvel ezelőtt! Michel pedig a mai napig tud úgy nyúlni a hangszeréhez, hogy inspirál engem dobosként.

Szolnoki Péter, Geszti "magyar hangja" elengedhetetlen kelléke a zenekarnak. Sokat hozzá tud adni a karakteres hangjával, és a Geszti Péter által kitalált rap-beszúrásokkal (egy-egy meghatározott szó beszúrása).

A Hajdú ikrek segítették a vokál szekciót, és míg régen a Szulák Andrea és szegény Somló Tamás állandó vendégük volt, most ezt a szerepet a Tóth tesók, Gabi és Vera töltötték be. Nem mellesleg a Free Your Mind betétdalként való előadása telitalálat volt, pláne a brutális módon éneklő Tóth Gabitól, majd Vera tette oda magát, aki Christina Aguilerát énekelt, igazán álleesős módon. Vera a próbák során odasúgta nekem, hogy ő még ilyen profi produkcióban nem szerepelt sosem!

Fenyvesi Marciról, bevallom, még sosem hallottam korábban. Egy szerény, alázattal zenélő, tökéletes tudású gitáros, akit nem kell sokat noszogatni, hogy előtörjön belőle az állat. Závodi Attila szaxis pedig egy telitalálat az ilyen show színpadra. Mozog, táncol, könnyedén tolja el a virtuóz szólóit. Akit érdekel a zenekara, keressen rá a Peet Projectre. Amerikai fesztiválokon játszanak, és ufók mind.

Geszti Pétert a végére hagytam. Energikus, tudatos, sikerorientált fickó.  Az a fajta figura ő, aki ha fiatalon nem a magyar nyelv felé fordítja a figyelmét, hanem mondjuk a faipar felé, akkor ma bútoráruházai lennének. Alapos ember, színpadi jelenlét, pr, szövegírás terén egyaránt, aki már megint az akar lenni, ami akkor volt, amikor az akart lenni, ami már volt... Elmondása szerint igyekszik a politikai jellegű témákat kerülni frontemberként. Ennek némileg ellentmond a konferálása (pl. a gázszerelő régen jattot kapott,  ma jachtot). De az óvatos rendszerkritika mellett a Műdal, a Helyi Terminátor, és még jó pár szövege olyan, amit ma már vagy meg sem tudnának jelntetni, vagy végletesen megosztóvá válhatna könnyen.

A Papp László Budapest Sportarénában dupla koncertet tartanak a Rapülők. Én ma az első koncerten voltam ott, amin 8 ezer ember volt jelen. A hangulat még így is jó volt, de holnapra elkelt minden jegy, gondolom, az azért más lesz.

Minden mai eszközt bevetettek a fiúk az elmúlt hónapokban, hogy reklámozzák a bulit. Miután én láttam néhány próbát, pontosan tudom, hogy éppen olyan hülyék a hétköznapokban, mint a médiában. Még az is megtörtént a reklámozás során, hogy a billentyűs korábbi zenekarát cikizte egy műsorvezető a Rapülők promóció kapcsán. Én éreztem rosszul magam hallgatóként, de persze nem a zenekar hibája, ha ilyen műsorvezetővel hozza össze a sors. De gyorsultak régi rajongókkal, rock rádióban hülyültek parókában, és kisautóba préselték magukat Mikulás jelmezben.

Gegekből persze a koncerten sem volt hiány. Ott volt egy poén erejéig Dévényi Tibi Bácsi. Ott volt az a Rábaközi Andrea, aki modell, és aki a 23 évvel ezelőtti klipben látott ruhájában ismét táncolt az Ám Láv Jú ütemeire. A zenekar is táncra perdült a kilencvenes évek nagy slágereire, ha ezt nevezhetjük táncnak...

És igazán méltó módon emlékeztek meg a nemrég elhunyt Somló Tamásról: ikerfiai jelenlétében adták elő akusztikusan és lassan a Nem adom fel című LGT dalt. Remek geg volt a két első-oldalsó szektort teleültetni táncosokkal, egy adott pillanatban nagyon látványos módon kezdtek el mozogni. A telefonnal világítós részt pedig átvette a közönség is, ami félháznál is szép csillagos ég feeling volt.

A gigantikus LED falakról már írtam, de a grafikákról nem, pedig nagyon látványos volt, ahogy mozogtak a rácsos kockák, ahogy pattogott a Volga, mint egy amerikai klipben a Cadillac, a stilizált panelház, mind nagyon komoly volt.

A szövegek nagyon ütnek

Külön gratulálok a show rendezőjének, akinek a munkája fel sem tűnik, ha tökéletes a show, mert minden stimmel és gurul, viszont őt lehetne szidni, ha nem lett volna az. Nem tűnt fel a munkája...;)

Azért ezek a szövegek nagyot ütnek ma is. Pláne, ha egy "Bomba vagy, Bébi", vagy mondjuk egy "Tegnap még nem tudtam, hogy hozzád indultam" stílusú mai slágerrel vetjük össze őket. Geszti volt az első rapper itthon, annyira első volt, hogy nem is tudta, hogy az rap, amit művel.

Ő break-nek nevezte, és 1984-ben a Dadogós Break című Első Emelet nótában követte el mindezt, többek között Berkes Gáborral és Michellel. Geszti tehát ráérzett a rap ízére anno, és mivel magyar tanárként végzett, és volt érzéke hozzá, megcsinálta magát, és milyen jól tette!

És ha már visszaemlékezés, régi amerikai rap dalok zenélése közben jöttem rá, hogy Geszti kvázi műfordítói munkát végzett kezdetben: szótagra, hangsúlyra és rímre azonos, magyarra átültetett, de eredetileg amerikai rappeléseket fedeztem fel, jó móka ezekre rádöbbenni.

A végén engedje meg a kedves olvasó, hogy üzenjek a zenekarnak: a következő bulira most nem szeretnék tíz évet várni!

Sólyom Attila -

MTI Fotó: Marjai János

[2017.02.25.]