Karácsony János: "Jólesik újra elmerülni egy klasszikus műben"

Különleges produkciót láthat a közönség 2017. április 25-én a Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében: a reformáció 500. évfordulójának emlékére magyar nyelvű rockoratórium és passió készült Händel Messiás című művéből.

A Messiás.ma egyik szereplőjével, Karácsony James-szel, a próbaidőszakban beszélgettünk.

− Már az ötlet megszületésekor eldőlt, hogy részese leszel a Messiás-előadásnak?

− Három éve, amikor a Generállal belekezdtünk egy újabb produkcióba, Várkonyi Mátyás megemlítette egy beszélgetésben, hogy dolgozik egy nagyobb lélegzetű darabon. Akkor még nem derült ki, hogy min. Egy év elteltével azt mondta, hogy készen van vele, és nevén is nevezte: Händel Messiása. Amikor Matyi már nemcsak fejben, hanem egy csomó mindennel papíron is elkészült, felkért, hogy szerepeljek a Messiásban, és én a régi barátságunkra való tekintettel minden feltétel nélkül igent mondtam. Anélkül, hogy tudtam volna, milyen szerepem lesz benne.

− Mennyire ismerted ezt a Händel-művet?

− Annyira, mint egy hallgató, egy átlagos zeneélvező. De egyáltalán nem tudtam, hogyan játszották tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt, hogyan játsszák napjainkban. Most, hogy elmélyültünk már a próbákban, nemcsak a fejemhez került közelebb a fülemen keresztül, hanem a szívemhez is. Az, ahogyan annak idején hallgatóként hatott rám, most egészen megváltozott: belülre került a darab. Ha az ember ilyen intenzíven foglalkozik a Messiással, úgy, hogy a szereplője lesz, tanulja az egyes dalokat, napról napra jobban fókuszál bizonyos dolgokra, akkor feltárul Händel hihetetlenül mély zenei mondanivalója. Lassan ötven éve művelem a zenét, de talán gyerekkoromban volt utoljára ilyen élményem. Amikor a tanáraink felhívták a figyelmünket arra, hogy a darabokat hogyan kéne meghallgatni, hogyan kellene elmerülni bennük. Az azóta eltelt pár évtizedben ki is kerültem a klasszikus zene égisze alól, és időm sem, figyelmem sem volt annyit foglalkozni egy klasszikus művel, mint most. Óriási tanulmányút nekem ezekkel a klassz kollégákkal együtt dolgozni a darabon. Lépésről lépésre világosodik meg előttem ennek a műnek az érzelmi háttere és a zenei nagysága.

− Ezek szerint jólesik újra elmélyülni egy klasszikus műben.

− Abszolút! Amellett, hogy nagyon sok időnket leköti, mert már csak bő egy hónapunk van a bemutatóig, és addigra természetesen mindennek össze kell állnia.

− Milyen szerepet játszol a darabban?

− Az oratórium főszereplői operaénekesek. Én egyrészt saját magamat alakítom, másrészt többféle kisebb szerepet is betöltök. Gitározni fogok egy zenekarban és külön is, énekelek is, de részleteket nem árulhatok el, mert lelőném a meglepetést. Ha megvalósul a rendező elképzelése, akkor egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy ki is vagyok én a darabban. Nem leszek kisminkelve, nem öltözöm át, de lesznek jelzések, amikből kiderül. Amikor gitározok, akkor nyilván nem kanász vagy pásztor vagyok, amikor meg pásztor vagyok, akkor nyilván nem én vagyok Jézus. Rejtélyesen hangzik, de teljesen egyszerű és érthető lesz a dolog.

−  Pengeélen táncol, aki belenyúl egy klasszikusba, pláne a Messiásba, nem?

− Hál’ istennek, ez nem az én felelősségem, de bátran ki merem jelenteni, hogy nem lesz ,,szentségtörés”. Szimfonikus zenekar játssza az oratóriumot, kórus és operaénekesek éneklik, pontosan úgy fog megszólalni, ahogy le van írva. De lesz benne pár olyan betétdal és játék, amivel jelezzük, hogy mindez a mában történik. Ettől Messiás pont ma.  A történet játszódhatna a mában is, hiszen alapvetően semmi nem változott. Jóformán ugyanazt éljük meg mi, amit azok, akik megalkották ezt a nagyszerű művet. Ami viszont újdonság lesz, ezt fontos hangsúlyozni, az a magyar szöveg. A mű Angliában készült, angol szöveggel, és először német nyelvterületen is angolul énekelték, csak jóval később fordították le. Várkonyi Mátyás hatalmas munkával ültette át a szöveget magyar nyelvre. Nincs könnyű dolguk azoknak az előadóknak, akik már énekeltek belőle részleteket angolul vagy németül, és úgy tanulták, úgy szokták meg a hajlításokat. Engem ez nem érint, mert énekesként most, magyarul találkozom először a Messiással.

− Az eredeti mű több mint négyórás, a Messiás.ma alig a fele lesz. Mi marad ki belőle?

− Ezt az oratóriumot templomokban adták elő, kényelmesen beült a zenekar, a kórus, a hallgatóság, és tartott, ameddig tartott. 2017-ben már nem lehet az embereket két, két és fél órára beültetni egy-egy felvonásra, úgyhogy Matyi szabad kezet kapott saját magától, és kénytelen-kelletlen meghúzta a darabot. Nagyon-nagyon nehéz dolga volt, mert felesleges részeket nem találhatott benne, ugyanis olyanok nincsenek. Úgy döntött, hogy azok a tételek maradnak ki idő szűke miatt, amik ismétlésnek tűnnek. Mi rockoratorikus passiót adunk elő, de a történet, a darab íve, egysége nem szenved csorbát.

− Mit mond nekünk, ma a Messiás?

− Mint halhatatlan, örökérvényű műben mindig magát látta benne az adott kor. A mi előadásunkban ez kicsit direktebb, hangsúlyosabb lesz. A darab több száz éve azt a kérdést teszi fel, hogy mi végre vagyunk a földön, és hogyan érdemes élnünk. Mindenki azt látja majd bele az előadásba, amit a személyes ,,önvizsgálata” mond.

− Fizikailag és mentálisan is ,,egyben vagy”, ami a szakmádban, főleg közel ötvenéves pályával a hátad mögött nagy teljesítmény. Mi a titka a szemmel látható kiegyensúlyozottságodnak?

− Az, hogy ketté tudtam választani a munkát és az életet. ,,Civilben” hétköznapi, békés polgári életet élek a családommal. Már harminc éve.

L. Horváth Katalin

[2017.04.22.]