Elvarázsolta a nézőket Budapesten a Cirque du Soleil
Megbabonázta a nézőket a "Nap cirkusza". Az elmúlt hétvégén újra Budapesten járt a világhírű Cirque du Soleil társulat, hogy Magyarországra is elhozzák az igazi varázslatot. Varekai című előadásukat ötször is előadták a Papp László, Sportarénában.
A társulat Varekai című előadása, még 2002-ben, Montreálban debütált, azóta több, mint 10 millió ember látta már a világ 23 országában, most Magyarországra is elhozták. Varekai, a társulat előadásában egy vulkán tetején található, ismeretlen és csodálatos erdő, melyet különös, varázslatos lények laknak. Az állatokat megformáló művészek látványa már önmagában is lélegzetelállító volt, de emellett olyan mutatványokat, olyan egészen elképesztő teljesítményeket sorakoztattak fel az artisták két órán keresztül, amit eddig képtelenségnek hittem. Csodálatos volt látni, hogy az emberi test mi mindenre képes, ha tehetséggel, szorgalommal és kitartással és persze bátorsággal párosul. Ugyanis szinte többet lehetett látni a művészeket az Aréna légterében, mint lent a földön. Sokszor biztosító kötél nélkül.
Miért pont Varekai?
Már maga az előadás címe is különleges jelentéssel bír: A Varekai, roma nyelven azt jelenti: „bárhová”. Az előadás megalkotói ezzel fejezték ki tiszteletük a hagyományos cirkusz művészet, a vándorló, nomád lelkek, és azok előtt, akik szenvedélyesen, és megállíthatatlanul keresték a Varekai-ba vezető utat.
Persze nemcsak az ősi cirkuszos hagyományokhoz nyúlt vissza a társulat: Az előadás főszereplője ugyanis az ókori görög mitológiából mindenki számára jól ismert: Icarus, Daidalosz fia. Icarus, akit a hajtott a kíváncsiság, és túl közel repült a Naphoz végzetes hibát követett el. A nap melege megolvasztotta viaszból készített szárnyait és lezuhant. A mitológia története szerint egyenesen a tengerbe. A Cirque du Soleil meséjében viszont éppen a különleges lényektől zsúfolt varázserdőben, Varekaiban ér földet, ahol szinte azonnal szerelembe esik.
Miközben Icarus keresi a szerelmet, és választani próbál a repülés és a lány között rengeteg különleges lénnyel találkozik, akik percről percre új csodákat tárnak a közönség elé,de a varázslat szinte azonnal elkezdődik. Az Icarust megtestesítő Fernando Miro ugyanis ahogy földet ér az égből, újra a magasba emelkedik, immár szárnyak nélkül, hogy elbűvölje a közönséget. A levegőben egy egészen káprázatos számot mutat be, mindössze egyetlen háló segítségével. Innentől kezdve folyamatosan egymást váltják a káprázatosnál káprázatosabb mutatványok. Artisták, zsonglőrök, és légtornászok sorakoznak fel, melyet néha egy-egy komédiás produkcióval szakítanak meg.
Miközben lélegzetemet visszafojtva néztem a hihetetlennek tűnő produkciókat, folyamatosan munkált bennem az a gondolat, hogy ez a varázslat igazából maga az élet. Mindenki megtapasztalja, hogy milyen szárnyalni, hogy milyen gondtalanul a mának élni, aztán egyre bátrabb és bátrabb lesz, míg a végén megégeti magát és lezuhan. Az, hogy utána a földön marad, vagy újra megpróbál felröppenni már nem ilyen egyértelmű. Ahogy az sem, hogy ha fel is repül, milyen magasan mer majd repülni. Hol találja meg azt a közép utat, ahol a hullámok sem nyelik el, de a nap sem tesz kárt benne? Megszámlálhatatlanul sok zuhanást és szárnyalást élhetünk meg egy élet alatt, és közben rengeteg különleges, sokszor sorsfordító élményben van részünk. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e mindezt?
A Varekaiban az egyik ilyen élmény a grúz tánc volt, amit három grúz előadóművész adott elő, akik egyébként a Grúz Állami Táncszínház szóló táncosai voltak, mielőtt csatlakoztak a világ leghíresebb vándorcirkuszához. A grúz néptánc különleges ugrásaival, lendületes zenéjével és lépéseivel, már önmagában is egyedülállónak számít, de amit ez a három férfi művelt a színpadon, az egészen hihetetlen volt.
Az erdő életre kelt
Persze nemcsak a tizenkilenc nemzetiségből összeverbuválódott artisták, zsonglőrök és légtornászok produkciójától ájultam el. Egészen lenyűgöző az a profizmus és pontosság, ahogyan a Sirque du Soleil társulata összeállította ezt az előadást. A négy részből álló (erdő, színpad, őrhely, kifutó) "porondon" a két órás előadás alatt körülbelül ötven előadóművész sürgött-forgott, és mindenkinek külön, egyedi jelmeze volt, melyet egytől egyig az oszkár díjas kosztüm és jelmeztervező, Eiko Ishioka álmodott meg . Tényleg olyan volt, mintha egy csapásra megelevenedtek volna előttem ezek a bohókás, furcsa figurák. A sminkek csak fokozták az élményt. Minden karakteren nagyon valósághű, egyedi smink volt. Nem lehetett benne hibát találni, pedig köztudott, hogy a művészek magukat sminkelik.
Élő zene
A Cirque du Soleil előadásaiban a zenének is nagyon fontos szerepe van. Dallamvilágát semmilyen más cirkuszi előadással nem lehet összehasonlítani. Minden egyes előadásra külön zenéket írnak. A Varekai zenéjét Violaine Corradi szerezte, melyben felcsendülnek hawaii dallamok, de a 11. századi francia trubadúrok dalaiból, a hagyományos örmény dallamokból, és a gospelből is merít. A produkció alatt végig élő zenét hallgathat a közönség, miközben a zenészek és az énekesek teljesen beleolvadnak a produkcióban. Az előadás alatt hat zenész és két énekes (Isabelle Corradi , Jamieson Lindenburg) kitalált nyelven énekelve meséli el Icarus történetét, akire végül rátalál a szerelem.
Hírek
