Még a T-1000-es robotokat is lezúzzák, ha arról van szó.
Több mint két évtizedes zenei pályafutásuk után a kanadai rock banda, Június 16-án kiadja a kilencedik stúdió albumát, a Feed The Machine-t.
Az új album szerintük keményebb lesz, mint az összes eddigi kiadványuk. Egy poszt-apokaliptikus jövőképet tár elénk, ahol a robotok bebörtönzik az embereket, mint a Mátrixban, vagy a Terminátorban. A címadó dal videó klipjében a zenekar magát szabadságharcos forradalmárként ábrázolja, akik öntudatra ébresztik és kiszabadítják a leigázott emberiséget az őket fogva tartó robotok ’’karmaiból”.
Visszatértünk a gyökerekhez és ennek nagyon örülünk. Úgy értem, kicsit mindig új utakat keresünk, új dolgokat próbálunk ki, de az új albumnak határozottan agresszív hangzása lett.– mesélte Kroeger, mikor az albumról kérdezték.
A zenekar elárult pár titkot a stúdiómunkálatokról és a nyomásról, is mely erősen befolyásolta teljesítményüket a felvételek során.
Kicsit összemixeltünk pár dalt, és először azt gondoltam, ó egek, ez egy borzasztó ötlet. - nyilatkozta Ryan Peake, a zenekar gitárosa. – Mindenki csak az óráját nézte és azon izgult, hogy úristen készen kell lennünk ezzel az anyaggal időre.
Szerencsére azonban jutott idejük kicsit lazítani is, így az albumra nem nyomta rá a bélyegét a folyamatos versenyfutás az idővel.
Ezek vagyunk mi, és tudjátok mit? Azt mondtam, legyünk egy picit önzőek, és érezzük jól magunkat inkább, mint, hogy folyton azon stresszeljünk, vajon tetszeni fog-e mindenkinek. Először arról gondoskodjuk, hogy nekünk tetszik-e. – mondta Chad és még hozzátette, - Nem csinálnám ezt olyan emberekkel, akikkel nem érezném jól magam.
A banda a napokban közzétett egy újabb dalt is, a Must Be Nice-ot, a Június 16-án, pénteken megjelenő Feed The Machine-ról. Első hallásra én nem véltem felfedezni túl nagy különbséget az előző felvételekhez képest. Hangzásban, hangulatban erősen hajaz a Bottoms Up, (Here and Now) vagy az Edge Of A Revolution (No Fixed Address) című számukra. Igaz ez a dal most nem a háborút, és a lázadást, hanem inkább az elkorcsosult amerikai ideológiákat és társadalmi problémákat dolgozza fel, kigúnyolva az emberiséget, hiszen a fülbemászó refrén sem véletlenül olyan, mint egy csúfolódó mondóka. Ettől függetlenül első hallásra, mind a két új dal hozza azt, amit elvártunk tőle, kemény, igazi amerikai rock zenét, odamondogatós dalszöveggel és egy enyhe szarkasztikus éllel megspékelve.
Még ha maga az album nem is lesz sokkal keményebb, mint az eddigiek, de a többi dal is legalább olyan minőségű lesz, mint ez a kettő, akkor, aki szereti a Nickelback-et, az biztosan elégedett lesz a kiadvánnyal és végre a zenekar is fellélegezhet.
Hírek
