Idén lett 10 éves az Ördögkatlan fesztivál. Különlegessége, hogy évről-évre pár falucska, Kisharsány, Nagyharsány, Beremend és az idei évtől Palkonya helyett Villánykövesd ad otthont a négy napos murinak. Augusztus 2-5. között több tíz ezer ember látogatott el a nem csak zenei, de színházi előadásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel, nemzetiségi és családi programokkal teletűzdelt eseményre.
Nagyharsány központjában, ahol a fesztivál magja (jegyátvétel, információs pult és szervezőségi központ is) van, áll egy kis vegyesbolt. Oda futottam be vízért még a fesztivál kezdete előtt egy héttel. Egy helyi, középkorú úriember akkor kérdezte meg a boltos kisasszonyt, mikor is lesz az a sokak által várt, minden helyi által ismert Ördög Fesztivál. Na, azóta én is már csak így nevezem. Ugyanis, az említett falvak (szó szerint) apraja és nagyja egész évben erre készül. Felpezsdül ám ekkor minden Baranya megye ezen kis szegletében, csukott szemmel és háttal állva sem lehet nem tudni a Katlanról.
Az Ördögkatlan története
A fesztivál neve az Ördögszántotta hegyhez fűződik. A legenda szerint ugyanis maga az ördög szerette volna megkapni Nagyharsány legszebb lányát, Herkát és csak úgy kaphatta volna meg a lány kegyeit, ha kakasszóig felszántja a hegyet. Mivel azonban ez nem sikerült neki, a lány nem lett az övé, a hegy viszont megmaradt.
A helyszín
Idén több mint 600 program közül lehetett választani, több mint 14 helyszínen. Azért ez nem kis teljesítmény! Persze esélytelen, hogy az ember a felét is megnézze, de ha már a 10 % megvan, igazán büszkének érezheti magát. Az Ördögkatlan - véleményem szerinti - sava-borsa a sokszínűsége és mérhetetlen elfogadó képessége. Elfér itt ugyanis mindenféle nemzetiség, korosztály és különböző érdeklődésű ember. Csak nyitottnak kell lenni, ez a kulcs. Ezt pedig tisztán példázza a programok mellett a hagyománnyá vált stoppolás intézménye: ugyanis a helyszínről-helyszínre érkezés sok esetben csak így valósulhat meg. Vannak persze buszjáratok, de mitévő legyen az ember, ha éppen akkor nem jön, amikor nagyon kéne? A Katlan ideje alatt megtelnek az utcák a feltartott hüvelykujjú, vagy épp falvak/városok nevével díszített táblát markoló népekkel. Nekem például kedvelt szokásom - ha kocsival megyek -, hogy minden stoppost felvegyek. Volt már, hogy fordultam is pár kört, szerintem ez a legjobb móka. Idén vittem már Pestről érkező, színház- és kultúraimádó hölgyet, lányt, aki épp barátjáért aggódott kisebb balesete után, vagy olyanokat, akik kitartóan állítottak, hogy a helyszín, amit keresnek, éppen arra van, amerre én haladok (sajnos nem így lett, azóta is remélem, hogy nem csúsztak le a programról, amire annyira igyekeztek). A lényeg, hogy egytől-egyig iszonyatosan kedvesek és érdeklődőek voltak. Könyvet lehetne írni ezekből a sztorikból.
Ezeket láttuk
A K2 színház társulatának Beremendi lakodalom című előadásával nyitottam a hetet. A K2 2010-ben alakult a Kaposvári Egyetem akkor másodéves színész-hallgatóiból. Előadásukat a fesztivál előtti napokban tökéletesítették - a július 30-i sajtótájékoztatón legalábbis Benkó Bence és Fábián Péter, a színház alapítói töredelmesen ezt vallották be. Az utolsó utáni pillanatban sikerült csak sorszámot szereznem (tudniillik a színházi előadásokra sokszoros, hangsúlyozom SOKSZOROS túljelentkezés van, így a szervezőség sorszám bevezetésével oldotta meg a darabok látogatóságának létszámkorlátozását). Mivel előzőleg még nem láttam a társulatot, nem tudtam mire számíthatok. Évek óta hallom, hogy hihetetlenek a srácok, de most végre élőben is sikerült megtapasztalnom ezt, a Beremendi lakodalom ugyanis egy zseniálisan kidolgozott, humorral teletűzdelt, igazi helyi sajátosságokra építő színdarab. Kihasználták a hely minden lehetőségét: a darab egy ház hátsó udvarában játszódott, aminek közepén egy apró tavacska foglalt helyet. Nyilván ez is belekerült az előadásba, a színészek úszva, kapálózva vágtak át a békanyállal telített vízen. A sztori az Ördögkatlan helyszíneire íródott, szerelmi három-négy-ötszög volt, ami az 1950-es években játszódott. Nehéz volt eldönteni, hogy az emberek homloka a kánikulától vagy a sok nevetéstől gyöngyözik-e inkább.
Ezeket hallgattuk
Bár a Katlan nem kifejezetten zenei fesztivál, több benne a muzsika, mint arra számítani lehet. Kisharsány és Nagyharsány is kínált koncerteket egész álló délutántól éjjelig. Zseniális ötletnek tartom, hogy Nagyharsány központjában minden nap kezdő zenekarok húzták a talpalávalót, a PTE Bölcsész udvarban pedig a Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme által felkarolt kezdő, pécsi zenekarok is bemutatkozhattak.
A hazai nagyzenekarok mellett (30y, Kiscsillag, Hiperkarma stb.) nagy figyelmet fektettek idén is a nemzetiségi hangokra. Az ukrán udvarban például napokon át ismerkedhettünk az ukrán hagyományőrző kultúrával, zenével. Ezen kívül Kisharsányban fellépett a Kale Lulugyi (Fekete Virágok) autentikus cigány zenekar is. A lelkünket is kitáncoltunk a koncert alatt. Mivel napközben a gilvánfai cigány táncot művelő gyerekekkel is sikerült megismerkednünk, az említett koncert után még hajnalig mulattunk velük gitárjuknak, hangjuknak, hihetetlen közvetlenségüknek és tehetségüknek köszönhetően. Különleges élmény volt ezen kívül a Bezzegakurvabeckek koncertjére a hűvösben ülve őszintén meghatódni. A 30y Beck Zolija és Beck Zazája ebben az évben csak két koncertet ad, egyet az Ördögkatlanon, a másikat pedig ősszel az A38-on. Higgyetek nekem, le kell csapni a lehetőségre, páratlan élmény!
Ezeket ettük-ittuk
Az árak itt némileg barátibbak a szokásos fesztiválokhoz képest. Persze itt is vehetsz 10 dkg „bármibőlisvanjólnézki” egytálételt borsos áron, de a falvakban vannak kisboltok, ahol pár száz forintból összedobhatsz egy szenyót, ha beéred annyival. A borospincéknek köszönhetően pedig nem csak minőségit ihatsz, de ha ismered a helyi borozókat, megtudod, hol érdemes vásárolni úgy, hogy az költséghatékony legyen. Ezen kívül pedig - ami számomra a legabszurdabb és egyben legkirályabb élmény volt az első Katlanomon - Nagyharsányban van egy turkáló. Mi kell még?
Ettől más
Az Ördögkatlan misztikuma nehezen megfogható. Tűnhet egy hatalmas falunapnak, egy nemzetiségi olvasztótégelynek, de egy iszonyat parádés zenei utazásnak is. Rengeteg önkéntes dolgozik azon, hogy a látogatók minden helyszínen jól érezzék magukat. A fellépők szó szerint velünk ülnek egy asztalnál, és mindenkivel lehet egy kicsit eszmét futtatni. Ha stoppolsz vagy stoppost veszel fel, rengeteg impulzust kapsz, az pedig már csak a játék része, mikor a nagy hőség miatt Nagyharsány központjában egy slaggal locsolhatjátok egymást a haverokkal. Van egy Esélykikötő nevű hely, ami az iskola udvarában várja a civil szervezetekkel ismerkedni vágyókat. Nézhetsz napközben filmeket, kiállításokat vagy épp elnyúlhatsz a diófa árnyékában annak a családi háznak az udvarában, ahova lesátraztál. Ihatod a jéghideg rozéfröccsödet és kémlelheted az Ördögszántotta hegyet. Ráz a hideg miközben írom és hidd el nekem, téged is fog, ha egyszer arra vetődik utad. Megéri már csak azért is, mert a legszürreálisabb kalandokban lehet részed. Ahogy az Ördögkatlan hivatalos mondata is szól: Nem vagyunk normálisak!
– Kékesi „Mandarin” Alexandra –
Fotó: Takács Miklós
Hírek
